Isten farkán ülök

Kiálló sziklacsúcs. Follow Ricardo - mondja Byron, a kedves tengerész barátom, vicces mexikói akcentusáva. Ricardo ugrik a hajóról, mi utána, felmászunk a sziklára szépen sorban. Lenézek, á, ezt nem merem. No passa nada, semmi baj, itt vagyok, fogom a kezed, ugrunk együtt, meg tudok csinálni, piensa siempre positivo, mondja Ricardo. Nagyon féltem. A pillanat, ahogy a lábam elhagyja sziklát... Paula (imádom, svéd pszicológus, írónő) meg azt mondta, neki a félelem akkor jött, mikor már elugrott, azt érezte, sosem ér a vízbe, olyan hosszú a lebegő szakasz. Nekem az elugrás volt nehéz. Adrenalin föl, dobog a szívem. Mit hagyok hátra.

Snorkeling, mesébe illően lehetetlen-ragyogó színű halak. Kókuszlé szívószállal, sikamlós témák, egyre hangosabb röhögés. Beszaladunk a vízbe, és ott már annyira nevetünk, Jennifer fulladozik, nem bírjuk abbahagyi.

Mondom nekik, az életre nekem lett egy kis szerény metaforám, Marokkóban ülve az óceán partján azt találtam ki, hogy én Isten farkán ülök.

(A Nádasnak az Isten tenyerén ülünk az Emlékiratok könyvéből, azt hiszem azon gondolkodhattam előtte, mielőtt a kép jött.)

Szóval ott ülök, feltölt és átjár, thanks God, it's great, you are the best. Na ezzel eljátszadoztunk még egy darabig, majd rátérünk a sex toy témára és egyéb finomságokra.

Ja, jópár hete itt vagyunk már, testünket jóga és a légzőgyakorlatok járják át, más nem nagyon, rendben is van ez így, de olyan jó volt az állapotjelző bio-kacajainknak, bio-röhögésinknek, bio-sikolyainknak teret és időt adni, a szextémát hosszasan tárgyalni, nők egymás közt, ja, az isteni. Isteni, véget nem érő.

Ma telihold van.