Kamudzsessz

Talán emlékszünk: második nagylemezük megjelenése után még a szintén sógor Kruder & Dorfmeister méltó utódjaiként emlegették a bécsi dZihan & Kamien duót. Sokáig úgy tűnt, a szerb, illetve német származású vegyes párosra büszkék lehetünk nemzetközi sikereik okán, ha már a sajátjainkra ilyen ritkásan. Végül több mint két évvel a Gran Riserva megjelenése után az új lemezt is bemutatták hazánkban: február 19-én egy klubslágerekkel méltatlanul telezsúfolt szettet hallhattunk tőlük az A38-on, nagyjából három év zenei lemaradással. A Fakes című remixlemez hasonlóan nagy csalódás, ám egészen más okokból kifolyólag.

Állítjuk: a dZihan & Kamien két nagylemezt (Freaks & Icons, 2000; Gran Riserva, 2002) és egy remixalbumot (Refreaked, 2001) felölelő pályafutása során egyetlen alkalommal botlott meg igazán - a General Santana közreműködésével felvett Sliding az elvárhatónál mondjuk hétszer jobban hasonlít a Groove Armada közel húsz válogatáslemezt megjárt Superstylin' című slágerére, ráadásul csupán egy évvel az eredetit követően jelent meg. De legyen ez a kettős - egyébként sikertelen - kísérlete arra, hogy szélesebb közönség előtt is befusson, ettől tőlünk még lehetnének a közép-kelet-európai nujazz soros fáklyahordozói.

Az előbb említett incidensnek csupán a hetekben megjelent új remixlemez kapcsán lehet jelentőséget tulajdonítani. A korábban kiadott Refreaked-től eltérően ezen a duplalemezen a páros értelmezett újra ismert, illetve a köztudatban kevésbé azonosítható számokat, emellett pedig egy nevenincs kvintettel (The Brut Imperial Quintet) játszatta el saját szerzeményeit - erről azonban később.

Közel három év után dupla albummal jelentkezni napjaink egyre inkább önfeldolgozó zenei érájában felér egy vallomással, miszerint van mondanivalónk, ráadásul az kiérlelt s nemkülönben átgondolt. Még magasabbra tesszük a mércét, ha csak remixeket közlünk - számot írni azért mindig nehezebb.

Ehhez képest egy olyan számot (Don't Explain) újradolgozni, melyet Chet Bakertől kezdve Nina Simone-on át egészen Sarah Vaughanig bezárólag a fél dzsesszvilág elénekelt már, s melyet amúgy is Billie Holiday leginkább ismert dalai között tartanak számon, nos egy ilyen remixxel indítani talán nem a legszerencsésebb választások egyike.

Az igazi döbbenetet azonban a második szám hozza csak meg: itt a bécsi barkácsmesterek a főként producerként és csak másodsorban zeneszerzőként ismert Nitin Sawhney 1999-es, Homelands című klasszikusához nyúltak hozzá. Ez még nem is lenne annyira furcsa, hiszen Sawhney neve amúgy is gyakran tűnik fel más együttesek lemezein, a remix azonban ebben az esetben nem jelent mást, mint hogy Vlado és Mario egyik öt évvel ezelőtti - Freaks & Icons-on a Before című számot tessék keresni - dalkölteményének hangmintáit mentette rá az eredetire, több-kevesebb változtatással.

Tekintve, hogy a duó eddig mindössze huszonnégy számot jelentett meg hivatalosan, nehéz a véletlenben hinnünk. Főleg, hogy az említett szám ezen az albumon újra feltűnik - nem tévedés, valóban a remix remixéről van szó - ezúttal dubverzióban.