Titkos tanúk a Medgyessy-Nemzet perben

Szakértői vélemények soráról számolt be a Magyar Nemzet a bíróságon abban a perben, amelyet Medgyessy Péter miniszterelnök indított ellene az ügynökmúltjáról közölt írások miatt. Az újság képviselője nem mutatta be a szakértő anyagot, a tanúk meghallgatásához pedig zárt tárgyalást kért. A kormányfő azt kifogásolja, hogy ügynöknek nevezték és besúgói munkával vádolták.

Megkezdődött Medgyessy Péter kontra Magyar Nemzet sajtó-helyreigazítási per. A miniszterelnök egy július 19-én megjelent cikk miatt perelte be a lapot, melyben azt állították róla, hogy ügynök volt, és már 1976-ban III/III-as jelentést írt, pénzért. A felperes szerint a megjelentetett dokumentum hamisítvány. A bíróság szeptember 16-ára napolta el a tárgyalást, mert mindkét fél tanúját meghallgatják.

A Magyar Nemzet ügyvédje elmondta, hogy számos szakértőt is meghallgattak, mielőtt közölték a vitatott iratot. Írásszakértő vizsgálta meg a dokumentumot, és az írógépet is, amivel készítették (holott a lap birtokában lévő írat csak fénymásolat). Az írásszakértő megállapította, hogy a szóban forgó dokumentumot azzal az írógéppel írták, ami Medgyessy akkori titkárságán működött. Egy grafológus megállapította, hogy a kézjegy Medgyessy akkori kézjegye. Okmányszakértő megvizsgálta, és eredetinek találta a pecsétet. Azt is megállapította, hogy a gépelés stílusa megfelel az akkori kor gépelési stílusának. Nyelvi szakértő arról győződött meg, hogy a nyelvi stílus megfelel az akkori nyelvnek. Újabb szakértő azt állapította meg, hogy a dokumentumban megnevezett személyek akkor és ott dolgoztak. Ezek után döntöttek úgy, hogy megjelentetik a dokumentumot, mivel nagy valószínűséggel eredeti iratról van szó.

A napilap jogi képviselője hivatkozott Schmidt Mária történész, Orbán Viktor volt tanácsadója egyik cikkére. Az írás július 6-án jelent meg a lapban. Ebben Schmidt azt írta, hogy abban az időben rendszeresen végeztek preventív szűrést a központi államigazgatási szerveknél, biztonsági okokból, az esetleges kockázati tényezők kiszűrésére. Ez része volt az akkori szervezeti munkának, amit ad-hoc bizottságok végeztek. A jogi képviselő szerint tehát a lap nem III/III-as tevékenységre utalt a dokumentum megjelentetésekor, hanem az említett tevékenységre.

Az alperes képviselője arról is beszámolt, hogy bár a lap birtokában csak fénymásolat volt, egy ismert ügyvéd felhívta őket telefonon, hogy nála van az eredeti példány, és eladja 60 millió forintért. A szerkesztőségnek nem volt ennyi pénze ezért nem vette meg. Viszont amikor megtudták, hogy pert indítanak ellenük, megkeresték az ügyvédet, de addigra kiderült, hogy elkelt az eredeti dokumentum.

Az alperes tanút is tud hozni, aki alátámasztja állításaikat. Ezt a tanút azonban telefonon megfenyegették, ezért zárt ülést kértek, mert csak ezen közölnék nevét és címét. Az alperes nem kívánja a szakértői megállapításokat bemutatni a bíróságnak.

Bánáti János, a kormányfő képviselője szerint abszurd az állítás, és közölte: hangozzon el az ügyvéd neve, aki tud az eredeti dokumentumról, továbbá hívják be tanúnak. Az ügyvéd szerint furcsa, hogy a Magyar Nemzet ki akarja zárni a nyilvánosságot. Megjegyezte, hogy a lap a fénymásolathoz képest is módosította digitálisan a papírt, amit később megjelentetett. Ez abból is látszik, hogy a "Szigorúan bizalmas" felirat máshol szerepel az újságban.

A felperes képviselője elismerte, hogy nyomdatechnikai okokból módosították a papírt. Bánáti János szerint azonban ez azt bizonyítja, hogy digitálisan megváltoztatható a dokumentum.

A bíró elnapolta szeptember 16-ára a tárgyalást, melyen mindkét fél tanúját meghallgatják. A felperes tanúja az az Ács László, aki a lapban megjelentetett dokumentum szerint ennek a bizottságnak a tagja. Ács azonban állítja, hogy nem volt ilyen bizottság, és ő nem volt tagja. Az alperes tanúja egy olyan személy, akit a dokumentum szerint meg akartak figyelni. A felperes jogi képviselője szerint azonban egy olyan ember, akit meg akartak figyelni, nem tudhat semmit a bizottságról.