[origo]
Nyomtatás

Magyar történelemtanárnő Leni Riefenstahl árnyékában
2010. december 14., kedd, 13:49


Forrás: AFP

Olvasható női regénynek, fejlődésregénynek, szerelmes regénynek, kriminek, párhuzamos életrajznak, történelmi regénynek - sokrétű művel van dolgunk, ami azonban mégsem túlzsúfolt. Lovas Ildikó a Kijárat az Adriára és a Spanyol mennyasszony után újra helyet követel magának az éjjeliszekrényünkön: a nácik kedvenc rendezőnőjének, Leni Riefenstahlnak a monológjait szövi egybe egy általános iskolai történelemtanárnő életének eseményeivel. Leni és Léni regénye.






Lovas Ildikó: A kis kavics, Léni és Leni Riefenstahl könyve, Kalligram, 2010, 328 oldal, 2990 Ft

A kis kavics főhőse Kozma Léni, a negyvenhez közelítő, bulldog természetű általános iskolai kisegítő történelemtanár. Se kutyája, se macskája, a szüleivel él Szabadkán. "Művelődési" újságíró szeretne lenne, de a regény végére a napközis tanárságig sikerül eljutnia. Nem az a tipikus sikertörténet, és nem a napjainkban megszokott nőábrázolás. Léninek az egyetemen nyitják fel a szemét, hogy egy "náci kurva" nevét viseli. Elkezd hát kutakodni, ki is lehetett az a nő. Hosszú idő telik el, mire rájön, hogy az általa olyannyira kedvelt színésznő, Leni Riefenstahl és a náci kurva egy és ugyanaz a személy.

A Léni hangján megszólaló fejezetek közé beiktatódnak a Leni hangján megszólalók. A két hősnő közül a hangsúly persze inkább Kozma Lénin van: a regény nagyobbik része vele foglalkozik. A súlyos múltú névrokon története pedig mintha egy árnyék lenne Léni alakja mögött

Leni Riefenstahl egész életét arra tette fel, hogy bebizonyítsa a saját apjának, hogy ő igenis nem középszerű, hanem nagyon is tehetséges. Kezdetben táncosnőként és színésznőként dolgozott, mígnem egy baleset véget vetetett a táncosnői karrierjének. A harmincas években kezdett el propagandafilmeket rendezni Hitler számára. Művészeti szempontból még ma is nagyra tartják munkáit ("a szépség szörnyetege" - mondta róla például Susan Sontag), bár morális szempontból támadhatók. Leghíresebb műve Az akarat diadala, illetve sokan ismerik még a Kék fény-t, melyben színésznőként is szerepelt - és amelynek Balázs Béla írta a forgatókönyvét.

Forrás: AFP
Leni Riefenstahl 1936-ban

Leni minden megszólalásában önigazolást keres, bizonygatja, hogy ő semmiről sem tudott, ami a náci Németországban történt, csak az alkotás, a művészet kötötte le, csak az érdekelte. Bűnösnek tekinthető-e valaki, aki egyetlen hang nélkül végignézi, hogy pályatársait, ismerőseit eltávolítják, hogy riválisai, barátai a gázkamrában pusztulnak el - miközben ő az egész életét arra teszi fel, hogy dicsőítse azt a rendszert, amely milliókat küld a halálba. Leni folyamatosan magyarázkodik, hazudozik és ferdít - a monológjai közé beékelődnek különböző kortársai visszaemlékezései, amelyek folyamatosan rá-rácáfolnak Leni hazugságaira. (A regénynek ez a szólama érdekesen kiegészíti Leni Riefenstahl "valódi" memoárját, ami magyarul 2003-ban jelent meg Emlékeim címmel, itt egy érdekes és alapos írás róla).

A két nő életében minduntalan adódik egy-egy közös pont: mindketten kifejtik a véleményüket az öngyilkosságról, mindkettőt baleset éri, mindketten "kis kavics"-nak nevezik magukat. Leni életének középpontjában természetesen a filmek állnak, de Léni számára is meghatározó a mozi, állandóan különböző sorozatokat emleget, idézget a Ponyvaregény-ből, és álmai netovábbja Denys Finch Hatton, az a férfi, akiről Karen Blixen a Távol Afrikától férfi főszereplőjét mintázta.

Forrás: AFP
Leni Riefenstahl a hetvenes években

A való életben Léni csak a tanári karból válogathat. Ő maga felkelti a földrajztanár figyelmét, de hiába presszionálja az anyja, Léni nem akar vele találkozni. Végül mégiscsak randevúznak, de Léni fejfájásra hivatkozva olyan gyorsan kereket old, hogy a férfi bosszúhadjáratba kezd ellene. A nő e hadjárat eredményeként viszont elkezdi megszeretni az iskolát, elkezd megbékélni a sorssal, amely neki jutott. És végül, nagy meglepetésre, kisül, hogy ő is a földrajztanárhoz húz, csak kissé nehezen képes artikulálni az érzelmeit.

Mindeközben a regény egy nyomozás története is, a kezdet kezdetén találnak ugyanis egy hullát az iskola padlásán, ami rettenetesen felcsigázza Lénit. Aztán tovább bonyolódnak az események, akad gyilkossági kísérlet, névtelen fenyegetőző telefon, a végkifejlet pedig meghökkentő, akár egy vérbeli krimié.

Mindennek ellenére nem lesz túlzsúfolt a regény - inkább magával ragadja, beszippantja az embert. A végén legszívesebben a folytatást követelnénk. Lovas Ildikónál most sem a cselekmény a legfőbb vonzerő, az inkább csendben folydogál, hanem a történetmesélés mikéntje az, ami miatt jó Lovas Ildikót olvasni.


Jolsvai Júlia