Todd világában teljesen megszokott dolog, hogy hallják a másik gondolatát - nemcsak az emberekét, de még az állatokét is. Nem mintha sok érdekes dolog lenne bennük: a kismadarak "Hol a fészkem?" töprengése és a kutyák "Kaki ki" megállapítása csak suttogás a férfiak "Zaj"-ához képest. Még szerencse, hogy Pretnissvárosban csak 146 férfi (plusz egy majdnem-férfi, a születésnapját tűkön ülve váró Todd) lakik, ugyanis hamar eszüket vesztenék az állandó zsibongástól. Bár így is elég magas az öngyilkosok száma, de ennek legfőbb oka a teljes nőhiány. A "nincs nő, nincs sírás"-elmélet egyértelműen megbukott: a települést nemcsak a kihalás fenyegeti, de az asszonyhiány még a legerősebbek elméjét is megviseli.
A gondolatolvasás és a nők hiánya ugyanarra a történelmi katasztrófára vezethető vissza. A szóbeszéd szerint mikor Todd ősei, a telepesek egy jobb világ reményében megalapították az ÚjVilágot, az őslakosok, a szpakkerek ellentámadásként olyan vírusokat kezdtek el terjeszteni, melyek a nők halálát okozták, és gondolatolvasóvá tették a férfiakat.
Ennyit a sci-fis részről, mivel egyáltalán nem holmi fejre állított, Védett férfiak-utánzatról van szó, hanem egy tizenhárom éves srác helyenként életveszélyes, mégis izgalmas és bizonytalansággal teli útjáról, akinek, miután meglelte az addig lehetetlennek tűnő csöndet, menekülnie kell a városából.
Ennél többet nem árulhatok el a történetről, mert Patrick Ness regénye annyira kidolgozott és egyedi, hogy bármit mondok, szpojler lesz belőle. Épp ezért inkább a nyelvezetét emelném ki és azt a környezetet, melynek mocsarában életveszélyes krokkok lapulnak, és ahol a hoddonok a legenda szerint már teljesen kihaltak.
Patrick Ness, a szerző |
Todd világa hiába hasonlít sok mindenben a miénkre, néhány vonásában teljesen más: egy év például tizenhárom hónapból áll, és a tizenharmadik életévét betöltött fiúból férfi lesz. Emellett Pretnissvárosnak saját tájszólása is van, ami feltehetően a kultúra elcsökevényesedése miatt lett olyan, amilyen: de mit is várunk egy olyan nyomorultt eff városkától, ahol sokan a földek megműveléséből-meg élnek, és ahol nem van egy nő sem, bémeg? A sajátos nyelvet hamar meg lehet szokni - ellenben az, hogy az író szinte teljesen a fantáziánkra bízza a környezet és az élőlények leírását, manapság már ritkaságszámba megy.
A Kés a Zajban amellett, hogy egy külön világba vezet minket, nem hagy túlságosan elrugaszkodni a valóságtól: Todd például képtelen csak úgy, gyűlöletből megölni az ellenségeit, mint azt egy "átlagos" főhőstől megszokhattuk (hisz ő csak egy fiú) és a sebeit sokszor még a gyógyszerek sem tudják maradéktalanul begyógyítani. De azt garantálom, hogy a fantasztikus elemektől ódzkodó és az elmeroggyant dolgokat kedvelő felnőttek is ugyanúgy megtalálják a történetben a számukra kedves elemeket, mint az edzettebb tinédzserek.
Natasha K