Vágólapra másolva!
Nagy kedvenceim a magyar motorkerékpárok. A Bervát régi motorosok elmondásai alapján választottam, amelyek szerint ez a gép már a maga idejében is megbízhatatlan és rossz minőségű volt. Gondoltam, egy ilyen moped restaurálásával megcáfolom a legendát. Az én Bervám 1958. márciusi, első szériás, még kilométeróra nélküli példány.
Vágólapra másolva!

Forrás: Veterán Autó és MotorA Veterán egyik 2005-ös tavaszi számában találtam, nem túl drágán, de annál siralmasabb állapotban. Egy martfűi gyűjtőnél várakozott felújításra, aztán végül eladósorba került. Nem tudni, meddig használhatták, de valószínűleg már régen történtek rajta az átalakítások, mert egy Robusta kerékpár ülésével pótolták az eredetit, ami szintén régi darab. Rögtön megkezdtem a szétszerelést, a kár- és hiányfeltárást.

Rengeteg börzézés és az újsághirdetések szorgalmas böngészése után sikerült vásárolnom egy szép állapotú eredeti nyerget, illetve számos új alkatrészt. A szerszámdobozra szerelt váltó igen ötletes és remekül használhatónak bizonyult. Mint tudjuk, az eredeti bovdenes megoldás nem túl szerencsés konstrukció, de mivel az eredeti állapot visszaállításáról szólt a történet, ezt a váltót leszereltük. Bár motorom a külső jelek alapján sokáig állt szabad ég alatt, mégis meglepően könnyen kiszedhető volt belőle minden csavar.

Forrás: Veterán Autó és MotorA hátsó kerék sajnos így sem volt menthető, mert az agy része belülről a féknél teljesen elrozsdásodott. Eredeti gyári csomagolású hátsó lengéscsillapítókat sikerült hozzá beszereznem. A motor új főtengelyt, kuplungláncot kapott, a hengert megfúrattam, új dugattyú, gyűrű került bele. Az összes csapágyat és szimeringet is kicseréltem. A motor összeszerelésénél nagyon ügyelni kell a főtengely centrírozására, mert ha nincs rendesen beállítva esztergapadon, indikátorórával, akkor alapjáraton borzasztóan rázza az egész motort, ráadásul a főtengely-szimeringeknél elvész a nyomás, és nem indul be a motor.

Forrás: Veterán Autó és MotorSajnos az első összerakásnál én is kihagytam, ezért újra szét kellett szedni. 175-ös hőértékű gyertyát tettem bele, így a benzincsap kinyitása, a légszűrő elzárása és a dúsító pumpálgatása után a pedál berúgókar-szerű letaposásával azonnal beindul. Nincs szükség tekerésre sem. Megfelelő tömítőpaszta használatával és mindenhova új szimering beszerelésével folyásmentes, porszáraz motorblokkot kapunk. Az én Bervámon egy Pannónia-benzincsap volt, de vásároltam hozzá gyári eredetit, amit tisztítás után a benne lévő, szintén eredeti parafatömítéssel felszereltem. Benzinfeltöltés után néhány percig szivárgott, de aztán a parafa megszívta magát, és azóta sem folyik.

Közben kívül is csinosodott a kétkerekű: a festés eltávolítása után jöhetett a fényezés-előkészítés, majd a fújás szakműhelyben. A színt megpróbáltuk eredeti árnyalatúra kikevertetni kétkomponensű Lesonal festékből, így a gép jó minőségű és kopásálló fényezést kapott. A kuplung- és fékkar a krómozóhoz került. Sajnos az előkerült Bervákról általában hiányoznak a karburátortakaró lemezek.

Forrás: Veterán Autó és MotorSokáig nekem sem sikerült találnom, majd egy kedves barátom lemondott saját, tartalékba eltett darabjáról. Mellesleg a csíkozást is Gábor barátom végezte, csíkhúzó géppel, kitűnő minőségben. És talán a legfontosabb, ahonnan a motor megbízhatatlanságának híre ered: a gyújtás. Minden Berva- és Panni-kedvelőnek ajánlom, hogy az eredeti magyar gyújtást cserélje ki a börzéken beszerezhető, eredeti Bosch gyújtótekercsre és kondenzátorra.

Minimális alaplap-átalakítással a motor gyújtása megbízható és "örök életű" lesz. Eredeti szürke Pannónia-bovdent lehet még kapni, ezek könnyen átalakíthatók a Bervához. Egyedül a gumiköpenyek nem eredetiek, mert azok nagyon elöregedtek, motoros boltban lehet kapni régifajta mintájút megfelelő méretben.

Forrás: Veterán Autó és Motor

Sajnos az összerakás már a hideg téli napokon fejeződött be, ezért csak igen keveset tudtam tesztelni. Azért úgy érzem, hogy remekül használható kismotor. Sajnos a két sebességfokozat ennél a típusnál sem igazán kielégítő. Egyesben nagyon erős, nyomatékos. Kettesbe kapcsolás után viszont be kell lendülnie, mert a váltó áttételezése elég rosszul sikerült. Kár, hogy annak idején nem valósult meg a háromfokozatú váltó sem a Bervánál sem a Panninál.

Forrás: Veterán Autó és Motor

Úgy érzem, hogy érdemes volt nem kevés időt és elég jelentős pénzt rááldozni a Bervára, mert remek szórakozást nyújtó kismotor lett belőle. Sajnos eredeti szerszámkészletet és eredeti pumpát még nem sikerült beszereznem. Örömmel venném, ha valaki tudna ebben segíteni. Már a garázsomban restaurálásra várakozik egy 1958-as piros-vajszínű Panni robogó, és már folyamatban van édesapám 1962-es bordó Danuviájának a felújítása. Remélem, ezekről is tudok majd a Veteránnak beszámolót küldeni. Bervám adatai. Motorszám: MO58/3/0511, vázszám: 208 03 58.

Szerencsés Károly, Nagytarcsa

(Veterán Autó és Motor)