Nyomtatás

 "Vicuska szép lány, kár, hogy nem tud lovagolni" - a mondat egy általános iskolás Egri csillagok-ból írt olvasónaplójából származik, ami - ahogy ezt a pedagógus kiszúrta - nem a Gárdonyi-regény, sokkal inkább a Várkonyi-film alapján íródott.

"Egy tapasztalt, sokat próbált tanár rendszerint pontosan tudja, hol tér el az adaptáció a regénytől, így rögtön kiderül, ha a gyerek csak a filmet nézte meg. De ez még a jobbik eset, mert így legalább foglalkozott a művel. Sok diák az internetről másolja le valaki más olvasónaplóját - de már ezek tipikus hibáit, mondatait is felismerjük" - mondja Szabó Erzsébet pedagógus, aki hosszú évek óta tanít irodalmat felső tagozatosoknak.

Tapasztalata szerint a gyerekeknek nincs türelmük az olvasáshoz, ami pedig még ennél is komolyabb baj, igényük sincs rá. "Persze vannak kivételek: volt olyan tanítványom, aki úgy belefeledkezett egy könyvbe, hogy meg se hallotta, amikor felszólítottam. Nem is tudtam megbüntetni, inkább megkértem, mondja el, mit olvas, és miért tetszik neki annyira, hogy az intőt is megkockáztatja. A gyerek olyan hévvel magyarázott a sárkányos történetről, hogy az osztálytársai közül többen kedvet kaptak hozzá."

Esti mese: ne csak a tévéből!

A korosztály befolyása Ábrahám Mónika gyermekkönyvtáros szerint is fontos. A szakember - aki több tanulmányt is készített már ebben a témában - ugyanakkor úgy véli: nem várható el egy gyerektől, hogy könyvet vegyen a kezébe, ha otthon nem ezt látja.

"Ha a hatéves vagy annál fiatalabb gyerekek azt a példát látják, hogy a szülők tévézéssel kapcsolódnak ki otthon, akkor ők sem fognak könyvet a kezükbe. Sokan úgy gondolják ugyanis, hogy már hatéves kor előtt eldől, hogy a gyerek olvasóvá válik vagy sem" - mondja a szakember.

Ábrahám Mónika a témát kutatva ellátogatott egy olyan óvodába, ahová javarészt hátrányos helyzetű gyerekek jártak. Kiderült, hogy az ilyen ovisok közül jó néhányan nem is láttak könyvet az óvodába kerülés előtt.

"Pedig azok a gyerekek, akik nem hallhatnak rendszeresen mesét, nem képesek szépen, választékosan beszélni, nem értik meg azt, amit az óvodapedagógus mond, és hihetetlen hátránnyal indulnak az iskolában, amit később sem lehet tökéletesen kompenzálni" - számol be a tapasztalatiról, és hozzáteszi, ilyenkor a szülőnél kell kezdeni a változtatást. "A periférián élő gyerekek szüleinél nem ritka, hogy az általános iskolát sem tudták befejezni, közülük sokaknak csak 4 általánosa volt. Kiderült, hogy az sms-t is az óvó néni olvassa fel a számukra, mert szinte analfabéták. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy nincs is otthon könyv, és a gyerek is 'nem olvasóvá' válik."

Első könyv a védőnőtől

Ábrahám Mónika szerint az sem szerencsés, hogy a kisiskolásoknak valamelyik kötelező olvasmány az első, hosszabb lélegzetű mű, amibe belevágnak. "A kötelező olvasmányok java teljesen más nyelvezetet használ, mint a gyerekek. Egy ilyen művet nehéz megérteni és fáradságos forgatni egy hat-hét évesnek. Azt gondolom, hogy sokkal inkább olyan műveket kellene a kezükbe adni, amelyek segítenek megszerettetni az olvasást."

"Vannak országok, ahol a gyermekorvosok, a védőnők és a könyvtárosok összefogtak, hogy már az első védőnői látogatás alkalmával olyan mesekönyvet kapjon az anyuka, amit a kisbabájának felolvashat; egy németországi könyvtárban pedig olyan 'olvasólétrát' készítettek, amelyen egy-egy életkornak megfelelő gyerekmagassághoz írták oda az javasolt könyvek címét."

A szakember szerint nem jó indok azzal védekezni, hogy a könyvek drágák, ezért nem vesznek. "Ha a szülőnek fontos lenne, hogy a gyerek olvasson, akkor venne neki könyvet, ahogy megveszi a legújabb mobiltelefont, vagy más kütyüt, esetleg beiratná a gyereket a könyvtárba, ami, ráadásul, számukra több helyen ingyenes."

Nem lehet elég korán kezdeni

Vekerdy Tamás gyermekpszichológus is egyetért a közös meseolvasás fontosságával - sőt, a szakember szerint sokkal korábban, akár már kismamakorban el lehet kezdeni az alapozást, beszélgetéssel, énekléssel, mondókákkal.

"Ma már elég pontosan tudjuk, hogy a magzati lét első pillanataitól fogva magunk felé fordíthatjuk a gyerek figyelmét és beszélhetünk vele. Az viszont bizonyos, hogy az újszülöttel az első pillanatától kezdve kommunikálni kell: kísérletek is igazolják, hogy ettől jobban fejlődik, okosabb lesz."

Vekerdy Tamás tehát azt javasolja, hogy a lehető leghamarabb vezessük be a rendszeres meseolvasást, így nem csak az olvasás szeretetét alapozhatjuk meg, de meghitt perceket tölthetünk a gyerekkel. Aztán a meséket 7-8 éves korban lassan felválthatja a felolvasott regény.

"Mindez azért is fontos, mert aki sok mesét hall kisgyerekkorától kezdve, az tudni fogja, hogyan kell figyelni egy történetre és hogy kell hozzá belső képeket készíteni."

Vekerdy Tamás szerint arra is oda kell figyelni, hogy minél kevesebbet töltsön a gyerek a képernyő előtt, mert annak a külső képe leállítja a belső kép készítését, a fantáziatevékenységet.

A pszichológus úgy véli, nincs jó könyv vagy rossz könyv, hiszen nem az alapján választunk olvasmányt, hogy mennyire választékos a nyelvezete, hanem inkább azt mérlegeljük, hogy mennyire izgalmas, mennyire lehet azonosulni a hőseivel, mennyire élményszerű. De hiába is választanánk ki a legértékesebb irodalmat, a csemetét valószínűleg nem hatja meg a szülői presszió.

"Még akkor sem biztos, hogy sikerünk lesz, ha a gyerek maga kéri, hogy ajánljunk valamit. Az viszont reménytelen, hogy ráerőltessünk egy számunkra kedves olvasmányt."

Az édes tiltott gyümölcs

Ami biztos, hogy a gyerekek a tiltás és ajánlás szempontjából fordítva vannak bekötve. Erről a 17 éves Ricsi is tudna mesélni.

"Engem apám ejtett át, úgy 13 éves koromban, amikor már rendszeresen egyedül voltam otthon délutánonként. A családi házirend része volt ugyanis a tiltott polc, ahová a 'nem gyereknek való' könyveket pakolta. Egy hétig bírtam, aztán leloptam a Monte Cristo grófjá-t. Annak ellenére, hogy előtte jószerével csak tankönyvet olvastam, ezt egy szuszra kivégeztem - igaz, azt nem teljesen értettem, hogy ez miért felnőttolvasmány."

Ezt a kérdést, pár évvel később a papának is feltette, aki nevetve vallotta be, hogy a tiltott polcon azok a könyvek vannak, amelyekről úgy vélte, hogy a fiának is el kell olvasnia. "Jót röhögtem magamon" - vallja be a fiú -, "hiszen talán még azt sem vettem volna észre, ha apa egy-két kötelezőt is elrejt a tiltott irodalomban, pedig azokat rettenetesen utáltam."

 Steklács János, a Magyar Olvasástársaság elnöke szerint ez nem véletlen.

"Ha megnézzük a máig érvényes tantervet, azt tapasztaljuk, hogy ugyanazt a kötelező irodalmat használják 50 éve, ami óriási probléma, hiszen a mai gyerekek már egészen másképp élnek és gondolkodnak, mint az 50 évvel ezelőttiek, amikor - mondjuk - nem volt televízió. Ha irodalomtörténetet tanítunk, akkor rendben, a nagy klasszikusokat meg kell ismerni. De ha arra gondolunk, hogy olvasóvá akarjuk nevelni a gyereket, és azt szeretnénk, hogy élvezze az olvasást, akkor be kell, hogy lássuk: köszönő viszonyban sincsenek az iskolai olvasmányok a gyerekek igényeivel."

A könyv-tabletták kora

A szakember szerint a nem olvasásnak még egy fontos oka van: a felgyorsult világ.

"Könnyebben emészthető, gyorsabban fogyasztható termékekkel próbálják meg kiszolgálni a gyereket, az irodalom megismertetésében is. Ma már a legtöbb kötelező olvasmány filmes változata is megvehető, vagy lerövidítve, öt mondatban is 'elolvashatjuk': szinte már tablettaként bevehető formában kapja meg a diák. Ez olyan, mintha minden azt üzenné: ha nem muszáj, ne fecsérlej időt az olvasással."

Steklács János szerint ráadásul a moziból, a tévéből, a netről érkező ingerek sokkal stimulálóbbak, sokkal erőteljesebbek, mint a könyv.

"Az olvasásnál az agy saját magát szórakoztatja, és ő határozza meg a sebességet. Ha akar, visszaolvas, ha akar, átugrik részeket - ami a tévénél, de már a hangoskönyveknél sincs meg."

A szakember ezzel együtt úgy gondolja: nem reménytelen a helyzet. "Szükség lenne országos kampányokra, arra, hogy népszerűsítsük az igazán jó könyveket. Vannak ugyan jelenségek, amelyeknek az oldalvizein el lehet evezni, ilyen volt például a Harry Potter, de ezek önmagukban nem elegendőek."

A Magyar Olvasástársaság ennek jegyében már most is segít, amiben tud, például a honlapjukon összeállítottak egy adatbázis, az ajánlott - tehát érdekes, lebilincselő, mégis színvonalas - gyermekirodalmi művekből, amelyben kor és nem alapján  keresni is lehet.

Az olvasásra csábító cliffhanger

Mert néha tényleg nem érti a szülő, mi az oka csemetéje betűundorának. Kata szeret olvasni, minden este mesélt a gyereknek, aki egyébként egy jó eszű, élénk fantáziájú nagykamasz, szóval mindent úgy csinált, ahogy a "nagykönyvben" áll, mégis csődöt mondott.

"Olyan heves ellenállásba ütköztem, ha csak megemlítettem a könyv szót, hogy teljesen reménytelennek éreztem a helyzetet. Aztán egyszer kórházba került Lili, és, ahogy kiskorában, mesével próbáltam oldani a feszültséget, pontosabban egy hozzá hasonló korú lányról szóló regényt olvastam fel. Pont egy őrült izgalmas résznél tartottunk, amikor jöttek érte, hogy a műtőbe tolják. Amikor el akartam rakni a könyvet, Lili legnagyobb meglepetésemre azt kérdezte, nem hagynám-e ott, mert szeretné elolvasni."

Kata ezt a trükköt a későbbiekben többször bevetette, de nem ez volt az egyetlen ötlete. "Voltak olyan könyvek, amelyeket nem volt hajlandó elolvasni, annak ellenére, hogy addigra már túl volt jó néhány köteten. Aztán egyszer, főzés közben, amikor a Szigorúan ellenőrzött vonatok hangoskönyv változatát hallgattam, véletlenül ottragadt. Áhítatos csendben pucolta krumplit, és este már azt kérdezte, van-e valamilyen könyvünk Hrabaltól."

A hangoskönyv Steklács János szerint is jó eszköz lehet, hogy az olvasástól idegenkedő gyerek ráérezzen a könyvek ízére. "Persze a hangoskönyv önmagában kevés, nem pótolja, hogy a családban bevett szokás legyen az olvasás" - teszi hozzá -, "de kezdetnek, alapnak tökéletes." 

Kovács M. Veronika

[origo]