[origo]
Nyomtatás

A némafilm cyberlovagjai: vj-kultúra - szavazz a Vj-torna indulóira!
2006. október 18., szerda, 16:34


A vj-zés fogalma sokakban máig tisztázásra vár, holott lassan egy évtizede létező és egyre fejlődő jelenség itthon is. Az underground partykultúra szerves részeként vonult be a köztudatba, miután projektorokkal és diavetítőkkel felszerelt lelkes fiatalok techno- és acidpartyk hangulatát dobták föl a zenére adott élő reakcióként szolgáló vetítéseikkel. A filmrészletek vagy saját rövid felvételek összevágásából létrejött alkotások azonban egy ideje (külföldön régóta) a tévében is láthatók. A Cinetrip egy időben a Filmmúzeumon futó éjszakai zenés animációi után a csatorna ma már saját videómixeket vetít. A jelenségből még a némafilmkorszak reneszánsza is lehet. Ami viszont már most biztos: október tizennyolcadikától huszonkettedikéig tartják a felújított-átalakított Merlin Színházban a Cinetrip Vj-tornát. Szavazz az indulókra!


Látni hangokat, hallani képeket

Ha a vj-zés nagyobb teret kap a televíziózásban, az akár a némafilm újjászületéseként is értelmezhető, azzal a különbséggel, hogy míg anno a képkockákhoz játszottak fel kísérőzenét, ezúttal a zenéhez "komponált" képsorokról beszélhetünk. A jelenség persze csak nálunk lenne most új, Amerikában és Angliában a tévécsatornák már a kilencvenes évek közepén felfigyeltek például az Addictive Tv installációira, akiknek Transambient néven saját műsoruk is lett az egyik közszolgálati csatornán. De a vj-zés "nagy öregjei", a Coldcut vagy a Hexstatic is tévéműsorokban kezdte.

Az előre rögzített videomix levetítése persze a vj-zés csak egyik, és talán nem is legérdekesebb oldala. A mára modern művészeti ággá fejlődött vetítés lényege ugyanis éppen az interaktivitás, az azonnali reakció, a "valós idejű művészet". A kilencvenes évek közepe, és az úttörők (a Bernáth Zsigmond-féle PPL, illetve az L. Laki László-féle cinetripes vetítések) óta ma már több jelentős vj-csapat is tevékenykedik itthon. Mi ezek közül az Urbanizer (egykor PPL), a Space Devil, a Monkey Presso (egykor Transrepro) és a Kiégő Izzók csapatát faggattuk.

Ki az a vj?

A vj szó a zenei tévécsatornák videoklipeket felkonferáló műsorvezetőinek elnevezéseként terjedt el, mégsem róluk van szó. A szó valójában azokra a művészekre értendő, akik a legkülönfélébb nyersanyagok ötvözéséből készített saját élő vetítésekkel festik alá a zenét, elsősorban elektronikus zenei partykon. A vj az, aki pont ugyanúgy manipulálja a képet, mint ahogy a dj a hangfelvételt: válogat, ritmusra kever, vagy akár szkreccsel. A vj és a film- vagy videoklip-készítő között pedig ugyanezzel a párhuzammal élve a különbség ugyanaz, mint dj és producer között - utóbbi létrehozza és rögzíti művét, míg előbbi újraértelmezi: lejátsza, effektezi, módosítja, szétvágja és összeilleszti.

Nincs új a nap alatt

Az audiovizualitás jóval a technológia előtt, szinte az emberi kultúrával együtt született; egyesek szerint komoly párhuzam állítható az őskori rituálék és a mai kor partyjai között - látványelemekkel már a barlanglakók is operáltak. Ennél egy kicsit konkrétabban köthető a dolog a hatvanas évek Londonjához és egy Mark Boyle nevű művész Ufo klubbeli fényshow-ihoz, majd a hetvenes években népszerűvé vált pszichedelikus fraktálok vetítéséhez, melyek már akkor is meghatározó szerepet töltöttek be az underground zenei kultúrában. A vj-zés technikai hátterének fejlődése is elkezdődött ekkor, voltak művészek, akik saját használatra, házilag barkácsolták maguknak a videoszintetizátor-ősöket. Az első élőben vetítő vj-ként Peter Rubint tartják számon, aki 1979 környékén az amszterdami Mazzo klubban dolgozott, egy akkori viszonylatban ultra-hightechnek számító környezetben, melyet maga tervezett és épített is föl.

Forrás: [origo]

A DIY ("Do it Yourself!" - Csináld magad!) életforma az első időktől kezdve erőteljesen áthatja a vj-kultúrát. Az elmúlt évtizedekben elért technikai fejlődés is elsősorban maguknak a vj-knek köszönhető, a legelső berendezéseket ők építették saját előadásaikhoz, a számítógépes szoftverek elterjedése óta pedig a legnépszerűbb programok készítői is ők.


A diavetítéstől a virtuális színházig - szavazz a Vj-torna indulóira!

Az első magyar vizuálcsapat, a President's Palace vagy PPL (a mai Urbanizer) 1995-ben alakult, s az akkoriban egyre népszerűbb elektronikus zenei partyk látványvilágának megteremtése volt a céljuk. Kombinálva minden lehetséges technikát, díszletezéssel, diavetítéssel, installációk készítésével és animációk vetítésével kezdték. "Az első vetítés a Dezoxidáció nevű technokoncerten történt, 1995. február 17-én a Lágymányosi Közösségi Házban" - emlékszik vissza Bernáth Zsiga. "Nem party volt, hanem koncert, ülő közönséggel, hasonlóan a mostanában futó Technovarietéhez. A zenét Bernáth/y Sándor nem sokkal ezelőtt alapított liveact-je és két dj együttes játéka adta. A vetítés videorészét Králl Szabolcs zárt láncú monitorfelvételei és filmekből bevágott pillanatképek, valamint az én ZX Spektrum-animációim adták, plusz volt diavetítés is."

Forrás: [origo]
Bernáthyék

Az ebben az évben indított Lovebarikád partysorozaton, a legendás FMK-ban folytatódott a vetítés, időnként kisebb-nagyobb nehézségekbe ütközve, bár ekkor még főleg a falakra vetített diapanorámák és a díszletezéses jelleg volt a mérvadó. A '95 őszén újranyílt FMK-ban már külön chillout-terem állt a vetítők rendelkezésére, a '96-os Sziget Lovebarikád sátrának szabadtéri chilloutja pedig (a Dorkandkozma páros díszleteivel és a PPL vetítéseivel) már a "virtuális színház" nevet is kiérdemelte.

Forrás: [origo]
Kiégő Izzók-részlet

"Már az FMK-ban felmerült a vj fogalma. Ez azt jelentette, hogy a kép a dj által adott hangulathoz, ritmushoz igazodik, ezért eleinte mindenki önmagába visszatérő animációkat készített (a techno repetativitásának, a groove-oknak a képi megfelelőjét), melyeket tízperces kazettákra mentettek ki, és a helyszínen két videóról, egy videokeverő segítségével keverték össze." A Lovebarikádon való vetítések később a Fáklya klubban folytatódtak.

Fülöp Farkas a Kiégő Izzókból így emlékszik vissza: "Akkoriban még nem volt komoly igény erre, az a pénz, amit a vj-k kaptak egy-egy bulin, arra sem volt elég, hogy a motyóra összedobják, amivel ott dolgoztak. Aztán egy kicsit később, a kilencvenes évek végén karolta föl ezt a témát Laki és a Cinetrip."

Forrás: [origo]
Laki

A Cinetrip némafilmvetítésekkel kezdte, saját bulijaikon az első perctől kezdve gondoskodtak vizuális élményről is. "'98 végére már nem bírtam tovább, hogy a némafilmek csak úgy mennek" - meséli Laki. "Korábban dj voltam, ezért sem tudtam megállni, hogy ne kezdjek el belenyúlni. Először csak ritmusba állítottam őket, később kevergettem is. Aztán jöttek az animációk... A fantáziámnak igazából mindig csak a technika és a büdzsé szabott gátat, amint fejlődött a technika, és anyagilag is megtehettük, egyre bonyolultabb videoinstallációkat készítettünk, egyre több vászonnal. Újabban a ledfalak és a ledfalból készített installációk érdekelnek a legjobban."

Vj-közösség

Világszinten is 2000-et tartják a nagy áttörés évének, és itthon is ekkor pörögtek föl az események. Nagyjából ez volt az a pont, mitől kezdve, ha valaki azt hallotta, "partykon vetítek képeket", egyből rá tudta vágni, "aha, szóval te vj vagy". A teljesség igénye nélkül: többek között ekkor alakult a Kiégő Izzók csapata, majd kicsit később, a szigetes Tilos-sátorban debütált a Monkey Presso (akkor még Transrepro néven).

Mára külföldön és lassan itthon is komoly közösséggé nőtte ki magát a vizuális művészek vetítős csoportja. Míg nyugaton a találkozóknak, workshopoknak, fesztiváloknak és versenyeknek évek óta hagyománya van, Magyarországon még csak most kezd magára-, és egymásra találni a vj-társadalom. A zászlóvivő Laki és Cinetrip idén is megrendezi éves Vj-torna nevű versenyét, ahol egymás és a közönség előtt bizonyíthatnak a mai vj-fiatalok. (A Vj-tornáról bővebben keretesünkben szólunk, a versenyzők egy-egy munkáját pedig meg lehet csodálni, és még szavazni is lehet rájuk.)

Forrás: [origo]

Európa más országaiban, például Belgiumban viszont régóta létezik vj-fesztiválszervező csapat is. A Cinematics rendezvényein nemzetközi audiovizuális performanszok, dj- és vj-szettek, workshopok és kerekasztal-beszélgetések keretein belül térképezik fel évről évre a szcéna technikai, művészeti, és kreativitásbeli fejlődését.

A Dj Mag évi százas dj-listája mellett tavaly óta a Top 20 Vj kategóriát is meghirdeti. A 2005-ös győztesek a régi nagy nevek közül kerültek ki: első helyen a Hexstatic, másodikon a Addictive Tv végzett. A kultúra persze leginkább a neten terjed, közösségi oldalak és a témával foglalkozó portálok tömkelege áll a vj-zéssel csak barátkozók és az azt profi módon művelők rendelkezésére.


Technikák és stílusok

A teljes némafilmek levetítésétől és a színesen forgó fraktál-animációktól mára a vj kultúra, illetve annak kiemelkedő művelői eljutottak arra a szintre, ahol a mozgó- és állóképek, animációk és trükkfelvételek ötvözete, vagyis a képsorok folyamatos manipulációja komplex egységet alkot, egy olyan új, élőben keletkező művet, mely a legkülönfélébb nyersanyagokból és technikák segítségével áll össze, mindig a zenére feleselve, az "itt és most" jegyében.

Valóságos London, minimalista Berlin, pszichedelikus Frisco

A technikák, sőt stílusok (lehetőleg váratlan) ötvözése a mai napig az egyik legfontosabb eleme az efféle vizuális művészeteknek. Az elmúlt évek alatt kialakult egy olyan nézőpont is, hogy egyes underground-fellegvárakban a rájuk jellemző irányvonal mentén dolgoznak a vj-k. Londonban a természetfilmek, a való világ képei villannak föl leggyakrabban. Berlin vj-i a minimál mentén indulnak el, kiélezett és urbánus látványvilágot teremtve. A San Francisco-öböl környéki videomixerek pedig leggyakrabban pszichedelikus, színes és csavarodó animációkavalkáddal súlyosbítják a partyhangulatot.

Koncert, divatbemutató vagy technoparty

A különböző stílusú képek és technikák alapján több irányvonalat is megkülönböztethetünk az egyes vj-k, illetve csapatok munkái között. Persze a vizuálművészek csak nagyon ritkán kötelezik el magukat kizárólag egyetlen stílus mellett. "Ennél sokkal fontosabb, hogy egy adott képi anyag hogyan járul hozzá a party hangulatához, hogy milyen a zenéhez való viszony" - vallja Szauder Dávid, a Monkey Presso csapat tagja.

A vetítés témája és kivitelezése tehát leginkább a környezettől és a zenétől függ. A Monkey Presso például vetített már divatbemutatón is, de volt olyan is, hogy Mozart zenéjére kellett reagálniuk egy audiovizuális kísérlet keretein belül. A Kiégő Izzók bár főleg break- és nujazz-bulikon vetít, de a Kispál-koncertek látványvilágáért is rendszeresen ők felelnek. "Party és koncert mindenképpen más. Egy koncerten három-négyperces számok vannak, míg egy dj egy témája lehet akár negyed óra is. A koncerten sokkal intenzívebb, koncepciózusabb is tud lenni a vetítés. Megvannak a szövegek, megvannak zenék, sokkal többet tudunk előre dolgozni, sokkal klipszerűbb a dolog. És míg ez egy egyórás műsor fix számsorrenddel, addig egy party hat-nyolc órán át is tart. A dj-szetteknél szabadabb a pálya, és mivel mi öten-hatan vetítünk egyszerre, belefér az is, hogy valamelyikünk elindul egy irányba, a többiek meg utána."

A vetítés lényege pedig pont a spontaneitás, a zene hangulatfelvetésére adott rögtönzött képi válaszok. Míg egy klubkörnyezetben a sexyhouse-t játszó dj zenéire felelgetve a vizuál videoklipként működik, laza és szexi grafikákkal, esetleg jó csajokkal megspékelve, a techno és elektro keményebb, minimalistább ábrázolásra ösztönöz.

Villodzó képek, ütős szövegek

A vj-hőskor legkedveltebb stílusa. Eleinte és ma is techno-, minimál- és elektrozenék aláfestéseként találkozhatunk vele a legtöbbször, a zene monotonitása és gyors ritmusa ilyenkor a képek villódzásán is visszaköszön. Gyakran forognak háromdimenziós grafikával létrehozott betűkből álló szavak vagy mondatok a kivetítőn, ahol ilyenkor inkább a díszletezés jelleg dominál, textúrák, foltok, csíkok, geometriai alakzatok táncával. A kezdő és a legkönnyebb utat választó vj-k általában netről szabadon letölthető animációkat használnak, a meglévő választékból csemegézve igyekeznek tehát a leginkább odaillő videókat levetíteni. Akik ennél komolyabban veszik magukat, ezt a módszert eleve kizárják, saját készítésű animációikat és filmfelvételeiket használva ugyanis sokkal koncepciózusabb, összetettebb élményt tudnak nyújtani.

Kultfilmek és rémképek

A Gonosz Halottak 2 esélyesen soha nem hagyott még közönségben akkora nyomot, mint egy belvárosi pinceklub dark-goth-psychedelic-buliján néhány éve, ahol a csupa feketébe öltözött, színpadiasan gonosz tekintetű világsztár mögötti kivetítőn átszellemült táncolók pisloghatták végig a zombik támadását. A nyugalom megzavarására alkalmas képi hatásnak tekinthető a Star Wars egy-egy epizódjának visszafelé (rewind!) levetítése is - ezzel néhány éve egy psyparty chilljében találkoztunk. Mióta pedig a szkreccselhető DVD-lejátszót is feltalálták, az egyszeri partyarc sohasem tudhatja, mire számíthat, ha a hang után a képsorokkal is felveszi a fonalat.

Forrás: [origo]

Fotósorozat és filmrészletek

A villódzó képek ellenpontozásának tekinthető koncepciózus vetítés gyakorlatilag egy állóképekből, effektekből és különböző filmrészletekből összevágott történetmesélős egyveleg. Ez főleg bonyolultabb, elnyújtottan, finoman építkező zenék aláfestéseként népszerű. Az ilyen jellegű vetítések a legösszetettebbek, a trükkfelvételektől a képek animációkkal való feldúsításáig a lehető legtöbbféle technika és módszer vegyül ilyenkor az előadásba. Ez a profik területe, itt a kép minősége a legfontosabb, és a csilli-villi effektek helyett a színekre és a kompozícióra figyelnek. Bármelyik pillanatban állítanánk meg a vetítést, a kimerevített képen tökéletes elrendezést, szórólap-minőségű grafikát láthatnánk.

Forrás: [origo]

Ravepszichózis

A hangulatkeltés viszonylag egyszerű és kétségkívül hatásos formája legendás rave-eken, hatalmas fesztiválokon rögzített felvételek vetítése a tömegről - a tömegnek. Leggyakrabban többéves múltra visszatekintő fesztiválokon találkoztunk az előző évek legjobb pillanatait megörökítő őrjöngő tömegképekkel; és volt olyan is, ahol a kamera egy siklóernyős segítségével a tánctér fölött körözve madártávlatból filmezte a közönséget, hogy aztán a frissen készített képeket kivetítve erősítsenek rá a megarendezvény-fílingre.

HZs, Peter Poppara


[origo]