A Színházi Kritikusok Céhének megjegyzései Vidnyánszky Attila interjújához

Vidnyánszky Attila színházigazgatóval készített, lapunkban december 16-án megjelent interjúnkhoz olvasói levélben szólt hozzá a Színházi Kritikusok Céhe; a levelet Tompa Andrea juttatta el szerkesztőségünkhöz. Az írást az alábbiakban teljes terjedelmében, változtatás nélkül közöljük.

Megjegyzések Vidnyánszky Attila interjújához

Amikor egy színház előadásairól az Országházban vitatkoznak, nagy szükség van minden higgadt szakmai megnyilvánulásra, ami segít megőrizni az értékeket és a művészet közös céljait. Éppen ezért értetlenül állunk Vidnyánszky Attila origo.hu-n megjelent interjúja előtt, amelyben a Mejerhold-díjas, a magyar és külföldi kritika által is sokra tartott rendező a Nemzeti Színház János vitéz-előadása kapcsán Petőfi Sándor művét elemzi, és arra a következtetésre jut, hogy a Nemzetiben meghamisítják a szerzői szándékot. A Nemzeti azonban nem Petőfi művét játssza, hanem Kacsóh Pongrác - Bakonyi Károly - Heltai Jenő az eredetihez képest jelentősen módosított anyagú, a XX. század fordulóján született daljátékát. A dalműben nincs üdvözülés: Jancsinak nem kell Tündérország, inkább hazamegy a falujába. Alföldi Róbert rendező értelmezi, s nem meghamisítja a Kacsóh-művet.

A szerzőhöz való hűségről, a szerzői szándék követéséről szóló számonkérő kommentárok méltatlanok a minőségi színházhoz. Mivel a szerzői szándékot kifürkészni lehetetlen (különösen halott alkotók esetében), e szándék meghamisításáról sem beszélhetünk: ez az értelmezés szabadsága ellen lenne. Maga Vidnyánszky egykor úgy rendezte meg (kiváló) Három nővér-előadását, hogy a harmadik felvonással kezdte a darabot. Vajon ő konzultált Csehovval a szerző szándékairól?

A szakmainak tűnő kifogások mögül egyszerű politikai érvelés bontakozik ki: Vidnyánszky Attila csak azt követően kezdte el véleményezni a Nemzeti Színházban zajló munkát, amikor az parlamenti interpellációk és támadások tárgya lett (a János vitézt 2009 januárjában mutatták be). A Színházi Kritikusok Céhe nevében úgy gondoljuk, hogy egy mű színpadi értelmezése nem lehet politikai csatározások terepe.

Színházi Kritikusok Céhe

Budapest, 2010. december 16.