Miért drága a cukor, és mi lesz a befőzéssel?

 A cukor iszonyú drága és mindig sok kell belőle, főleg a befőzéshez. Miért lett a cukor luxustermék? Induljunk most a boltba a lekvárhoz, vagy ráérünk vele?

Amikor 2003-ban csatlakoztunk az unióhoz, még minden rendben volt. Kialkudtunk évi 402 ezer tonnás cukorkvótát, amely bőven kielégítette a hazai igényeket. Segített a védővám és az intervenciós felvásárlási ár (lényegében garantált áras állami felvásárlás) is, aztán 2006-ban jött a lejtmenet. Lényegében az unió elkanászodott cukorügyben, legalábbis az Európán kívüli cukortermelők szerint. Ezért 2005-ben WTO-eljárást (Kereskedelmi Világszervezet) indítottak az EU ellen. A vád szerint az unió többlettermelését - a megállapított kvótán felüli cukrot - exporttámogatással dobták a világpiacra.

Mivel az uniós országok valóban az előzetesen megállapodott mennyiségnél többet exportáltak a támogatott áron előállított cukorból, a WTO a bújtatott támogatás miatt elmarasztalta az EU-t. A feddésre az unió gyorsan cukorrendtartási reformba kezdett, a terv szerint négy év alatt hatmillió tonnával csökkentették volna az előállított cukor mennyiségét. A cukorgyártók önként viszont összesen egymillió tonna kvótáról mondtak le. Úgyhogy a gyáraikat felszámoló vállalatoknak kompenzációt fizettek, és a cukorrépa-termelőkkel is igyekeztek megoldani a helyzetet. A gazdák négy-öt évi profitjuknak megfelelő összeget kaptak, ha felhagytak a termesztéssel. A gazdák más növényeket termeszthettek, a föld nem maradt parlagon, a gabona ára éppen akkor kezdett el szárnyalni, a cukorrépa árát pedig lenyomták, úgyhogy a többség elfogadta az ajánlatot.

A cukoripar átalakítása és a cukoripari reform egész Európa cukorrépa-termelését és cukorgyártását átalakította, az unióban összesen nyolcvan cukorgyár szűnt meg. Magyarországon a rendszerváltáskor még tizenkét cukorgyár működött, a kevéssé hatékony üzemek bezárása után, 2004-re, öt gyár maradt. A reformok után az egyetlen túlélő, az osztrák tulajdonban lévő Magyar Cukor Zrt. maradt, a reform előtti 402 ezer tonnás kvóta pedig százötezer tonnára apadt. Ez az itthoni cukorigénynek csak egyharmadát fedezi.

A 2006 előtti cukorbőség tehát megszűnt, és az importfüggés hozta a hisztérikus változásokat a cukor árában. Másfél éve volt a legnagyobb elszállás, akkor fél év alatt majdnem másfélszeresére emelkedett a cukor ára.

Első hallásra tehát jónak tűnhet, hogy a kvótarendszer (és répaminimálár-rendszer) 2020-as megszüntetését az Európai Bizottság előrehozná 2015-re. A magyar álláspont szerint viszont ki kellene tartani az eredeti dátum mellett, elveszne ugyanis - egyebek mellett - a cukorrépa tonnánkénti tízeurós támogatása. Rajtunk kívül nyolc tagállam szeretné még a halasztást, mert a termelőknek több idejük maradna arra, hogy felkészüljenek a szabadpiacra és például a nádcukorral való versenyre. Közben az Országgyűlés egy márciusi határozatában felkérte a kormányt, hogy dolgozzon ki az ország cukorral való önellátásának feltételeit is tartalmazó stratégiát, és indítson vizsgálatot a cukorgyárak privatizációjával és a cukorreform hazai végrehajtásával kapcsolatban.

Az Európai Számvevőszék (ECA) 2010-es cukorreform-értékelése sem látja tökéletesenek a reformot. Szerintük az intézkedések csak korlátozottan járultak hozzá a cukorrépa-termelők versenyképességének növeléséhez, a múltbeli rugalmatlanságok és korlátok megmaradtak. A termelés csak az uniós kereslet 85 százalékát fedezi, a készletek függnek az importtól, a kereslet pedig folyamatosan nő.

Azonnal vegyünk cukrot?

Még most gyorsan, a befőzőidény előtt tonnaszám felvásárolni a cukrot azért semmiképp sem érdemes. Az ECA szerint maximum az fordulhat elő, hogy hiába csökkennek a cukorárak, a gyártók ezt nem adják tovább a fogyasztóknak, tehát marad a bolti cukor ára. A Cukorrépa-termesztők Országos Szövetsége ugyanakkor egyenesen árcsökkenéssel számol, mivel adataik szerint egymillió tonnával több (10 millió tonna) az unió jelenlegi cukorkészlete, mint tavaly, ami lassan eléri a cukorárakat. Suppan Gergely, a Takarékban elemzője szerint nagyon nehéz előre belőni a hazai cukor árát, sok tényezőtől függ az ármozgás - termésbőség, időjárás, kvótarendszerek alakulása -, de ő sem küldene azonnal a boltba. Az elemző szerint a tavalyi óriási áremelkedésnek sem volt igazi alapja. Az ok egyszerűen a félelem lehetett, mert az alapélelmiszerek hiányának legkisebb jelére is idegesen reagál a piac, a brazil és argentin répatermés pedig nem volt jó. Azóta pedig viszonylag kiegyensúlyozott az ár - sőt áprilisban a KSH adatai szerint egyenesen csökkent 2 százalékot -, de még mindig az van a fejekben, hogy a cukor luxustermék. Suppan Gergely nem számít áringadozásra a szezon végéig, jelentős árcsökkenésre pedig csak akkor, ha felbomlik a kvótarendszer, és valóban fellendül a hazai termelés. A magyarok ugyan szeretnék - ha marad a kvótarendszer 2020-ig - a jelenlegi 105 ezer tonna cukorkvótát legalább a hazai fogyasztás szintjére emelni, de Czerván György, mezőgazdaságért felelős államtitkár szerint ezzel egyedül vagyunk egyelőre.