[origo]
Nyomtatás

Influenza: a régi ellenség
2004. február 23., hétfő, 13:18


Tömeges elterjedése és magas halálozási aránya ellenére a 20. század elejéig nem számított a legsúlyosabb kórok közé, csak az 1918-19-es, világviszonylatban 40 millió ember halálát okozó spanyolnátha-hullám után figyeltek fel veszélyességére.


Az influenzaszerű betegséget először Krisztus előtt 412-ben írták le. Az elnevezés a latin "befolyásolni" szóból ered. A tudósok évszázadok óta háborút viselnek az influenza ellen, de minthogy ez a ravasz vírus szezonról szezonra változik, mindig sikerült egy lépéssel előbbre járnia. Az emberi közösségeket világszerte mind egészségügyi, mind gazdasági szempontból nagymértékben befolyásoló kór természetét évről évre sikerül egy kicsit jobban megérteni a tudósoknak.

Bár a kellemetlen tünetekkel, lázzal és súlyos szövődményekkel járó influenzajárványok egészen az ókortól kezdve végigkísérték az emberiséget, a kórokozó változékonysága miatt nehéz kinyomozni pontos eredetét. Elbeszélésekből tudjuk, hogy Athén lakosságát Kr. e. 430-ban, Nagy Károly seregét Kr. u. 876-ban verte le lábáról a kór, de majd minden században és kontinensen felütötte a fejét, formálta a történelem alakulását. Az első feljegyzett nagy járvány 1580-ban volt, amely végigsöpört Afrikán és Európán, de ezreket ölt meg 1647-ben is, amikor a Karib-tengertől indult pusztító útjára Új-Anglia felé.

Jelentősebb pandémiát - világjárványt - az 1729-1730; 1732-1733; 1781-1782; 1830-1831; 1833 és az 1889-1890-es években okozott. Utóbbi, kiindulási helyéről orosz náthának elnevezett volt az első világjárvány, melyről részletes adatok állnak a kutatók rendelkezésére.

Tömeges elterjedése és magas halálozási aránya ellenére a 20. század elejéig nem számított a legsúlyosabb kórok közé, csak az 1918-19-es, világviszonylatban 40 millió ember halálát okozó spanyolnátha-hullám után figyeltek fel veszélyességére.


A kórokozó azonosítása

A kórokozó azonosítására már a mikrobiológia korai időszakában, a XIX. sz. végétől történtek próbálkozások. Kezdetben a német bakteriológus, Richard F. J. Pfeiffer kutatásaira alapozva feltételezték, hogy egy baktérium, az úgynevezett "Haemophilus influenzae" a járványok kórokozója. Az amerikai Richard E. Shope sertéseken végzett kutatásainak eredményét felhasználva 1933-ban egy angol kutatócsoport tagjai, Wilson Smith, Christopher H. Andrewes és Patrick P. Laidlaw végül felfedezték az emberi megbetegedést okozó influenzavírust. Évtizedekig tartott, amíg megismerték minden altípusát. Az influenzavírus felfedezésében a vadászgörénynek volt fontos szerepük, akiket kísérleti körülmények között sikerült megfertőzni a vírusanyaggal. A kis ragadozók szabályos felső légúti huruttal és lázzal reagáltak. Később a görényről egérre és más emlősökre is sikerült átoltani a vírust, amelyet az állati anyagokból aztán izoláltak is.

Napjainkban az influenza az egyik legjelentősebb légúti vírusfertőzés. Súlyát igen gyors, esetenként robbanásszerű, pandémiás elterjedése és gyakori, esetenként magas halálozású szövődményei adják.

Az influenza vírusnak három szerotípusa (A, B és C), ezeken belül több alfaja van. Az állatok és humán megbetegedést egyaránt okozó A típusba sorolható vírusok kiterjedt járványokat, pandemiákat okoznak, a humán megbetegedésért felelős B vírus általában kisebb lokális járványokból, a szintén emberi fertőzést előidéző C vírus pedig sporadikus, egyedi esetekből izolálható.


Gyors változékonyság

Az A vírus felszíni struktúráját két antigén határozza meg, a hemagglutinin (H) és a neuraminidáz (N). Az emberi megbetegedést okozó törzsekben három H antigén (H1, H2, H3) és két N antigén (N1, N2) fordul elő. A felszíni antigének folyamatosan változnak. Ez nagyrészt lassan következik be, így az eltérés a korábbi struktúrákhoz képest mindig csak csekély. Gyors változás esetében azonban a vírus felszíni antigénjei hirtelen teljesen lecserélődnek és új, addig ismeretlen struktúra jelenik meg. Emiatt a népesség korábban megszerzett immunitása többnyire rövid időre szól, új antigenitású kórokozóval szemben hatástalanná válik, ami pandémia kialakulásának veszélyét teremti meg. A B vírusnál lényegesen kisebb mérvű az antigének változékonysága, a C vírus esetében pedig elhanyagolható. Az 1977 óta az időről-időre visszatérő járványokban általában a H1N1 és a H3N2 A vírusok, illetve egyes B influenzavírusok a globálisan elterjedt kórokozók.

Nagyobb járványok 30-40 évenként fordulnak elő, kisebb influenzajárványra azonban gyakorlatilag minden évben számítani kell, rendszerint az őszi, a téli, illetve a kora tavaszi hónapokban, az északi féltekén októbertől áprilisig, a déli féltekén áprilistól szeptemberig. A különbség csak a kiterjedésben és súlyosságában figyelhető meg. A kis, izolált területeken való megjelenés után fokozatosan sokasodnak az esetek, melyek száma 3-4 hét alatt éri el a csúcsot, majd hasonló idő alatt csökken. Egy-egy járvány alkalmával hazánkban mintegy 1,5-2 millió ember jelentkezik influenzaszerű tünetekkel az orvosnál.

Cseh Júlia


[origo]