Nyomtatás

Horgas fogak, horgászcsali

Az új-zélandi Nemzeti Víz- és Légkörkutató Intézet (National Institute of Water and Atmospheric Research, NIWA) munkatársai 35 napon át dolgoztak a Ross-tengeren, ahol a vártnál is zordabb időjárással kellett megküzdeniük, s a felszínt borító jég 30 éve a legkeményebb hajózási viszonyokat hozta létre. A hőmérséklet mínusz 13 Celsius-fokra süllyedt, a felszerelés nemegyszer befagyott, és a fedélzetre emelt víz- és aljzatminták, valamint a begyűjtött állatok is azonnal megfagytak. A 26 tagú kutatócsoport és a Tangaroa kutatóhajó 18 főből álló legénysége az antarktiszi nyárban napi 24 órán keresztül dolgozott, s munkájuk nyomán a tenger aljzatán élő fajokból gyűjtöttek be mintegy 30 ezer példányt. Az állatok a szélsőséges, mélytengeri élőhely adta viszonyokhoz való alkalmazkodás rendkívüli formáit mutatják.

A minták begyűjtése mellett filmfelvételeken is dokumentálták az antarktiszi tengerfenék ökoszisztémáját - a felvételeken eddig soha nem látott élőlény-társulások tárulnak a szemünk elé. Hasonló eredményekkel zárult nemrégiben a kelet-antarktiszi tengeri élőlényfelmérés (Collaborative East Antarctic Marine Census, CEAMARC) nevű kutatóprogram, amelyről korábbi cikkünkben számoltunk be. Az új-zélandi expedíció csak egyetlen, bár kiemelkedően sikeres része a Census of Antarctic Marine Life nevet viselő, átfogó fajszámlálási programnak, amely során 23 állam kutatócsoportjai térképezik fel az Antarktisz vizeinek ma még számos meglepetést tartogató élővilágát.

Az eredmények segítenek megismerni az Antarktisz körüli óceánok és tengerek élővilágát, fontos adatokat szolgáltatnak a klímaváltozás hatásainak megismeréséhez, és információkkal szolgálhatnak az új-zélandi vezetőknek például olyan ügyekben, mint a Ross-tengeri sügér fenntartható halászata.

Egy azok közül a halak közül, amelyeket a Ross-tengerből fogtak ki. A tengeri csillagokra vadászó ragadozó tökéletesen alkalmazkodott élőhelyéhez és zsákmányoló technikájához: prédáját pirosló csali-nyúlványával vonzza a közelbe, majd éles, horgas fogaival aprítja fel (Fotó: Peter Marriott, NZ IPY-CAML)

Drámai változások várhatók az Antartkisz élővilágában

Egy átfogó amerikai kutatás nyomán a közelmúltban először tárult fel előttünk összegző térképen bolygónk tengereinek, óceánjainak állapota. Amint a friss adatokból kiderült, bolygónk emberi tevékenység által leginkább sújtott tengeri, óceáni övezetei az Északi-tenger, a Csendes-óceán dél-indiai vizei, a Dél- és a Kelet-Kínai-tenger partvonala, a Karib-tenger, Észak-Amerika keleti partvidékének vizei, a Földközi-tenger, a Vörös-tenger, a Perzsa-öböl, a Bering-tenger, illetve a Csendes-óceán nyugati részének egyes területei. A leginkább érintetlen tengerek az Északi- és a Déli-sarkkörökön belül húzódnak - egyelőre. A globális felmelegedés azonban a leggyorsabb ütemben éppen a sarkvidékeknél jelentkezik, így ez az érintetlenség csak viszonylagos. (Az Arktiszon és az Antarktiszon kétszer gyorsabban emelkedik az átlaghőmérséklet, mint a Föld más részein, s a felmelegedés belátható időn belül az antarktiszi tápláléklánc összeomlásához vezethet. (A témáról bővebben lásd Új térképek: ijesztő a világtenger állapota című írásunkat.)

A fölmelegedés miatt a következő száz év során olyan, 40 millió éve nem látott ragadozók térhetnek vissza a jeges kontinensre, amelyekkel szemben védtelenek az évmilliók során itt megtelepedett puhatestű, vékony vázú élőlények. Újra megjelenhet az antarktiszi parti vizekben a most még a kissé északabbra fekvő, néhány fokkal melegebb vizekben élő királyrák, s hamarosan megérkezhetnek a cápák is. Mindez alapjaiban forgatná fel az antarktiszi ökoszisztémát, vészesen megcsappanhat például a garnélák és a tengeri csillagok állománya, s az egyetlen sarkvidéki csontos hal, a jéghal is veszélybe kerülhet.

A következő oldalakon a felszínre hozott legkülönösebb élőlényekről készült felvételeket mutatjuk be, amelyeket az új-zélandi Nemzeti Víz- és Légkörkutató Intézet küldött el a számunkra. A legtöbb fajnak egyelőre még nincs tudományos neve.

Antarktiszi polip

Ez a közel 60 centiméteres antarktiszi polip a Ross-tenger ezer méteres mélységéből került a felszínre. Egyike az expedíció során azonosított 18 polipfajnak (Fotó: Darren Stevens, NZ IPY-CAML)

Késhal, zafírkék szemekkel

Egy késhal - a pikkelyek nélküli, zafírkék szemű félméteres állat rettegett ragadozója a Ross-tenger vizeinek. Ez az első példány, amelyet ennyire délen találtak (Fotó: Peter Marriott, NZ IPY-CAML)

Kígyókarúak a tengerfenéken

Kígyókarúak a Scott-szigethez közel a tengerfenéken, 150 méteres mélységben  (Fotó: DTIS camera, NZ IPY-CAML)

Hatalmas tengeri csillagok

Sadie Mills kutató és Niki Davey, a NIWA tengerbiológusa kezükben egy-egy hatalmas, 60 centiméteres Macroptychaster tengeri csillaggal (Fotó: John Mitchell, NZ IPY-CAML)

Egyméteres "virág"

Egy rendkívüli méretű, a tudomány számára valószínűleg korábban ismeretlen polipfaj a Ross-tenger fenekén. Teste nyélből, gyomortájból, szájjal rendelkező fejszerű részből és fogókarokból áll. Az itt talált faj egyedeinek nyele több mint egyméteres, fejrészük a 6-7 centiméteres szélességet is eléri (Fotó: DTIS camera, NZ IPY-CAML)

Antarktiszi tengeri pók

25 centiméteres tengeri pók 285 méter mélyről. A tengeri pókok a világ számos tengerében megtalálhatók, mohaállatokkal és csövespolipokkal táplálkoznak, ám az Antarktisz vizeiben -  víz magas oxigéntartalmának, az alacsony hőmérsékletnek, és a ragadozók hiányának köszönhetően - gyakoribbak és sokkal nagyobb termetűek, mint bárhol a Földön (Fotó: Peter McMillan, NZ IPY-CAML)

Felemáslábú rák - egy új faj

Egy felemáslábú rák, valószínűleg egy új faj 300 méteres mélységből (Fotó: Stefano Schiaparelli, NZ IPY-CAML)

A Tangaroa kutatóhajó jégtáblák között

A Tangaroa kutatóhajó jégtáblák között. A Ross-tenger jege harminc éve nem volt ilyen nehezen járható (Fotó: Glen Walker, NZ IPY-CAML)

[origo]