[origo]
Nyomtatás

Hitre születtünk - vallásos agyak vizsgálata
2005. március 29., kedd, 7:40


Miért maradt a vallás ennyire megingathatatlan modern világunkban is, miközben a tudomány egyre-másra tárja fel a betegségek és természeti jelenségek okait, és egyre közelebb jut az Univerzum megismeréséhez?


Fotó: EPATavalyi közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak 85%-a hiszi, hogy Isten teremtette az Univerzumot. Nigériában az emberek 98%-a hisz Istenben. Tízből kilenc indonéziai vallotta, hogy meghalna vallásos meggyőződésért. A múlt hónapban az ír állami piackutató cég arra az eredményre jutott, hogy az írek 87%-a hisz Istenben, és 19%-uk mondja, hogy az olyan tragédiák, mint a 300 000 embert elpusztító cunami, nem rendítik meg hitét, sőt inkább megerősítik azt. A közvélemény-kutatások persze nem adnak teljesen pontos képet, de ha csak megközelítik a valóságot, ezek a számok jól illusztrálják a hit szerepét modern világunkban is.

Miért hisznek olyan sokan? Miért maradt a vallás ennyire megingathatatlan, miközben a tudomány egyre-másra tárja fel a betegségek és természeti jelenségek okait, és egyre közelebb jut az Univerzum megismeréséhez? - teszi fel a kérdést a The Guardian terjedelmes írásában. A tudósok persze megpróbálják ezt megérteni. Apácákat injekcióznak radioaktív anyagokkal, pajkos gyerekeket figyelnek meg, epilepsziás emberek agyát vizsgálják. Az eredményeket összerakva úgy tűnik, hogy az evolúció előkészítette azt, amit a társadalom később tovább formált: az agyat, amely képes a hitre.

Vallás és hit: evolúciós előny?

A vallás kialakulásában fontos szerepe volt annak, hogy az agyunk az evolúció folyamán nagyon gyorsan fejlődött - mondja Todd Murphy, a kanadai Laurentian University viselkedéstudományi szakembere. Ahogy a homloklebeny és a halántéklebenyek egyre nagyobbak lettek, az embernek kifejlődtek azok a képességei, hogy a jövőbe tudjon vetíteni, illetve emlékezzen a múltra. "Amikor ez megtörtént, nagyon új és nagyon drámai tudati képességet szereztünk. Például halott társunk testének látványa azzal az asszociációval járt, hogy egyszer mi is meghalunk. Az elkerülhetetlen halál tudata vetette fel a kérdéseket: Miért vagyunk itt? Mi történik, ha meghalunk? Válaszra volt szükség" - mondja Murphy.

Az emberi társadalom fejlődése fontos szerepe volt a vallásnak. Kontextust teremtett egy erkölcsi kód számára, így egységes etikai szabályok alapján működő közösséget hozott létre. Pascal Boyer antropológus-pszichológus (Washington University, St. Louis) szerint ez megnövelte az adott csoport túlélési esélyeit. Egyes nézetek szerint a vallás annyira sikeressé tette a csoportos túlélést, hogy ez a tendencia mindvégig kiválasztott maradt "evolúciós történelmünk" folyamán. Mások szerint viszont a hit annyira modern dolog, hogy semmiképpen nem befolyásolhatta az evolúciót.
"Szerintem nem maga a vallás jelent evolúciós előnyt, hanem az, hogy a hitre való képesség csak mellékterméke olyan más, előnyös tudati képességeknek, amelyek a fajfejlődés során jöttek létre" - mondja Boyer, aki gyermekekkel végzett pszichológiai kísérletekkel próbálta bizonyítani, hogy a hit velünk született ösztön. "A három-öt éves gyerekek úgy érzik, hogy mindenki tudja, ha valami rosszat csináltak, akkor is, ha senki sem látta vagy hallotta, hogy mit 'követtek el'.  Ez nem így van persze, de jól megalapozza a hitet egy olyan valakiben, aki mindent lát. A minket láthatatlanul figyelő morális ítélőbíró nagyon izgalmas elképzelés az emberek számára."

A gyermeki hit persze nem feltétlenül kellene, hogy megmaradjon, ennek ellenére a felnőttek vallásos hite minden életkorban jellemző, és egyáltalán nem a természettudományos tudatlanság velejárója. Boyer szerint a hit megmaradása felnőttkorban - legalábbis részben - feltételezésen alapul. Mégpedig azon a feltételezésen, hogy ha körülöttünk mindenki így gondolkozik, akkor biztosan van benne valami, vagyis megkérdőjelezése értelmetlen lenne.


A hit idegpályái

Forrás: hood -medac.army.milVannak olyan tudósok is, akik az előbb említettekkel ellentétben biológiai magyarázatot keresnek a vallásos élmény létrejöttére. Sok tanulmány próbálja ezt a kérdést megválaszolni olyan emberek vizsgálatán keresztül, akik speciális betegségük vagy tudatállapotuk miatt különösen fogékonyak olyan intenzív tapasztalatokra, amelyek látomásos Isten-élményként fogalmazódnak meg bennük.

A San Diegó-i University of California Ramachandran nevű neurológusa észrevette, hogy a halántéklebeny epilepsziájában szenvedő betegek körülbelül negyede mélyen megrázó vallásos élményekről számol be. "Azt mondták, hogy Isten jelenlétét érezték, vagy hirtelen megértették az egész kozmosz értelmét. Ezek az élmények mindig roham közben jelentkeztek, de olyan enyhe rohamok esetében is, amelyeket csak az érzékeny elektroencefalogram mutatott ki. A rohamok között ezek a betegek az Istenről való gondolkodásban merültek el."

Ramachandran háromféle magyarázatot adott arra, hogy az epilepsziás betegek miért ilyen érzékenyek a vallásos élményekre. Az első, hogy a roham által előidézett érzelmek egyszerűen 'túlcsordulnak', és a betegek ezt úgy dolgozzák fel, mintha valami különösen spirituális dolog történt volna velük. A második lehetőség az, hogy a roham arra készteti a bal féltekét, hogy a látszólag megmagyarázhatatlan érzelmekhez 'mesét költsön'. A bal félteke 'mesélő' képessége nem ismeretlen a neurológusok számára. Harmadikként pedig felmerül az a magyarázat, hogy a roham ideje alatt "leáll" az agynak az amygdala nevű része, amely többek között azért felelős, hogy különbséget tudjunk tenni a fontos és a lényegtelen dolgok között.

Ramachandran úgy döntött, hogy néhány pácienst galvanikus bőrreakcióval tesztel. A bőr elektromos vezetőképességében bekövetkező apró változásokat két elektróda érzékeli, tulajdonképpen ez az izzadás közvetett mérése. A legtöbb embernek nő a vezetőképessége, ha brutális, szexuális képeket vagy szövegeket mutatnak neki. Ezzel ellentétben az epilepsziás betegekre semmilyen hatással nem voltak ezek a szavak és képek, viszont a vallásos ikonok és az "isten" szó igen intenzív reakciót váltottak ki. Mivel a kutatás csak néhány betegre terjedt ki, nem lehet hosszú távú következtetéseket levonni, de ha az eredmények a későbbi próbákat is kiállják, akkor ki lehet mondani: a halántéklebeny rohamai felerősítenek bizonyos idegpályákat, amelyek az amygdalához vezetnek, ezáltal olyan dolgoknak is jelentőséget tulajdonítanak ezek a betegek, amelyek egyébként lényegtelennek tűnnek. Ha ezek az idegpályák felerősödnek, válogatás nélkül minden nagy jelentőségre tesz szert, ami végül egy vallásos élményhez hasonló állapotba juttatja a pácienst. "Ha pedig szelektív módon képesek vagyunk csak a vallásos élményt erősíteni, az azt is jelenti, hogy létezik olyan idegpálya, amely az istenhitért felelős. Isten-modul ugyan nincs az agyunkban, de a vallásos hitért külön idegpályák felelősek" - mondja Ramachandran.


A hit nincs veszélyben

Forrás: [origo]Andrew Newberg, a University of Pennsylvania radiológusa szélesebb körben vizsgálódott, olyan emberek között, akik különböző spirituális tevékenységeket végeznek. Az agyműködést valós időben vizsgálva különböző térképeket kapott arról, hogy a különböző gyakorlatok hogyan befolyásolják az idegi folyamatokat. "Kiderült, hogy az agyban egy egész, bonyolult hálózat létezik, és attól függően, hogy milyen módon gyakorolja a vallást valaki, különböző területek aktiválódnak - például tibeti buddhista meditáció közben, a katolikus apácák imája idején vagy transzcendentális meditáció alatt."

Newberg az univerzummal való egybeolvadás vallásos élményének idegrendszeri hátterét magyarázza: a vérnyomás leesik a fali lebenyben, vagyis az agynak abban a részében, amely önképünket segít létrehozni, fenntartani. Ez a kritikus pont - mondja Newberg. "Úgy tűnik, ha a fali lebenybe nem jut érzékelhető információ, akkor még mindig próbálja fenntartani a személyiségtudatot, de nem kap hozzá adatokat. Ha ez tökéletesen sikerül, akkor létrejön az univerzummal való teljes egység érzete."

Newberget az ateisták kritizálják a legvehemensebben azért, hogy spirituális élményekben vájkál. "Az emberek azt szeretnék, ha megmondanám, hogy van-e Isten vagy nincs. Ezek a kísérletek nem adnak erre választ. Ha megvizsgálok egy apácát, amikor ő Isten közelében tudja magát, meg tudom mondani, mi megy végbe az agyában, de nem tudom, hogy közben ott van-e Isten." A vallásos csoportok azt mondják, hogy a vallásos ember nemcsak extrém, felfokozott idegrendszeri állapotokban él. Ezt Newberg is elismeri, de az intenzíven vallásos világú embereket könnyebb tanulmányozni.

Amíg a neurológusok megpróbálják felderíteni a vallásos élmények hátterét, mások már azon gondolkodnak, hogy mire lehet ezt a tudást használni. Todd Murphy és Michael Persinger, a Laurentian University tudósai olyan eszközöket próbálnak kifejleszteni, amelyek könnyen juttatják az agyat vallásos állapotba. Mások a spiritualitást elősegítő drogokon gondolkodnak, ami persze nem lenne új dolog, csak éppen tudományosan hoznák létre azt, amit a sámánok évszázadok óta tudnak.  

"A tudósok általában hangsúlyozzák, hogy ők csak tanulmányozni akarják a vallást, nem pedig megdönteni. Bármit is sikerül fölfedezniük, a tömegek vallásos hite változatlanul folytatódik. Amerikában a  mormon és szcientológiai egyház fejlődik a  leggyorsabban, míg a világ más részein a fundamentalista vallások adnak érthető képet a világról. Az lehet, hogy a neurológia leírja a hit mögötti tudatállapotokat, de egyébként a tudomány semmilyen módon nem veszélyezteti a feltétel nélküli vallásos hit létezését" - mondja Boyer.


[origo]