Szezont a fazonnal

Még nincs két hete, hogy bemutatták Török Ferenc Szezon című rendezését (mely már a harmincezredik nézőn is túl van), és máris kézbe vehetjük a film alapján készült regényt, azonos címmel. Társművészeti alkotásról nem beszélhetünk, hiszen a könyv meg sem próbál többet vagy árnyaltabbat mondani, mint a film, furcsamód azonban ez egyszerre válik előnyére és hátrányára. Egy erős film törékeny házassága az irodalommal.

A Szezon műfaját tekintve filmregény, ezen érdemes elgondolkodnunk, mielőtt fellapoznánk az első oldalt. A magyar olvasó persze már számtalanszor találkozhatott a klasszikus felállás kontrájával, azaz mikor filmből készül regény, és nem fordítva, eddig azonban szinte kizárólag a hollywoodi akcióvígjátékból átmentett thriller-krimi uralta a piac ezen pici szegletét. A szereplők nagy vonalakban ismerősek, a történetnek azonban nem várt triplacsavart lehet adni írásban, megfelelő eladások után pedig jöhetnek a folytatások.

Bíró László a Szezon című filmregényt azonban más logika - pragmatikusabban szólva kereskedelmi megfontolás - alapján írta. Műfajilag a legpontosabb talán énregényesített forgatókönyv-ről beszélnünk, a szerző érdemei kimerülnek abban, hogy értelmezhetővé, befogadhatóvá tett egy erősen filmnyelvre, képi világra épített forgatókönyvet, narrátornak pedig a film főszereplőjét, Gulit nevezte ki. Ha mégoly rövid terjedelemben is (a Szezon papíron alig 150 oldal), de Bíró végig pontosan követi a film nyomvonalát, nem téveszt irányt, a szereplők ugyanazok maradnak, akiket a vásznon megismertünk, a Szezon lapjairól ugyanaz a derűs fanyarság sugárzik, ami kivételessé teszi a filmet is.

A rendező, Török Ferenc a következő szavakkal ajánlja az olvasó kezébe a könyvet: "A filmnyelvnek is vannak korlátai. Úgy sohasem tud ábrázolni, mint az írott szöveg. A kamera mindig kívülről mutatja a színészeket - az irodalom bármelyik szereplő szemével képes láttatni. Ez a szöveg nem a Szezon című film forgatókönyve. Ugyanaz a történet, egy másik szemszögből..."