Kémfotók több százmilliárdról

Vágólapra másolva!
Túlzás nélkül minden idők egyik legjelentősebb hazai kiállítása nyílik meg december 17-én a Műcsarnokban. A Mesterművek című tárlat négyszáz év festészetét mutatja be: Cézanne-tól kezdve Matisse-on át egészen Picassóig bezárólag a legnagyobb francia festők alkotásai lesznek láthatóak. Ennek megfelelően az előkészületi munkálatokat is különleges biztonsági intézkedések kísérik, mi azonban mégis bejutottunk a múzeumba, hogy elmeséljük: milyen az, mikor egy több százmilliós képet akasztanak falra.
Vágólapra másolva!

A festmények kicsomagolására érkező újságírókat és a kulturális minisztert (érkezési sorrend szerint) a Műcsarnok hátsó bejáratánál fogadták az intézet munkatársai, ahol személyi ellenében plasztik belépőkártyát, és bő félórás várakozást kaptunk. Közben alkalmunk volt szemrevételezni a Műcsarnok személyi állományának sokrétűségét, mely csak alaposabb vizslatást követően mutatta meg minden árnyalatát. Elsőre még a rakodómunkásokat is pályaelhagyó művészettörténészeknek hittük, közben aztán kiderült, hogy cígölés szempontjából szinte elhanyagolható a különbség a tizennyolcadik századi műremek és lomtalanításkor utcára szánt szekreter között.

Nem kell túlzottan éles szem hozzá, hogy megfigyeljük: a legtöbb műintézetet - hasonlóan az egyetemekhez - igazából a portások irányítják. Jelen esetben egy készséges kapuőrhöz volt szerencsénk, ám a szolgálaton kívüli, mégis a helyszínen okvetetlenkedő kollégája többször is hangoztatta: ő bizony nem tűrne hasonló felfordulást a saját műszakjában. Mikor már éppen a tettlegességig tolult benne a felháborodás, hirtelen továbbterelték Hiller miniszter úrral kiegészült csapatunkat a belső termek felé. Fémdetektor, motozás híján a nagy számban jelen lévő restaurátorok titkos biztonságvédelmi továbbképzésében bízhattunk csak, mivel más nyomát nem láttuk a beígért, szokatlanul szigorú biztonsági intézkedéseknek.

Odabenn aztán szinte egy levegővételnyi idő alatt elpárolgott belőlünk az összes addig felgyülemlett cinizmus: Műcsarnokba szervezett kiállítást egy héttel a megnyitó előtt látni valóban lenyűgöző, s ennek a képek értékéhez szinte semmi köze. Bár a 22 francia múzeumból - többek között a Louvre-ból, a Musée d'Orsay-ból és a párizsi Picasso Múzeumból - összeválogatott gyűjtemény értéke a több százmilliárd forintot is meghaladja, mi egyelőre csak az egymás mellé sorakoztatott fadobozokat és a ürességtől tátongó hatalmas belső tereket láttuk. "A képeknek a szállítás után 72 órát pihenniük kell" - magyarázta a Műcsarnok igazgatónője, de tőle végre a kurír szó pontos jelentését is megtudhattuk: azokat a kurátorokat hívják így, akik a nagy értékre való tekintettel szó szerint véve is együtt utaznak a képekkel. A ládákat egyébként az egyenletes klíma biztosítása mellett rezgésérzékelőkkel is ellátták, de még így is sok olyan kép akadt, melyet a tárlat hazai kurátora szeretett volna kiállíttatni, ám a francia partnerek a festmény állapota miatt nem engedélyezték annak szállítását.