Úszó opera, hullarablók, szuperhősök

Vágólapra másolva!
Régi adósságát törlesztette a magyar könyvpiac: ötven évvel megjelenése után végre magyarul is olvasható John Barth angol nyelvterületen már klasszikussá vált regénye, Az úszó opera. A közelmúlt újdonságaiból emellett egy a holokauszthoz szokatlan módon közelítő történeti munkát és egy önálló műnek is beillő Pókember-különkiadást szemléztünk. Játsszon velünk, és nyerjen saját példányt Az úszó operából!
Vágólapra másolva!

Tartalom:
Todd Andrews egy reggel elhatározza, hogy öngyilkos lesz, erre a döntésre azonban nem a szokványos - ha lehet egyáltalán ilyesmiről beszélni - módon jut. Nem elkeseredett, nem érte a közelmúltban trauma, még csak nem is alkoholista vagy drogfüggő - egész egyszerűen szenvtelen intellektualizmusa láttatja be vele, hogy gondolati zsákutcába jutott, melyből egyedül az mutathat kiutat, ha saját kezével vet véget életének. Mindezt szinte örömmel, megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, majd nekilát élete legátlagosabb, vagyis inkább legjellemzőbb hétköznapjának. S ahogy az ilyen típusú regényeknél lenni szokott, közben visszaemlékezik addigi életének főbb állomásaira, az első világháborús katonai élményeire, édesapja öngyilkosságára - mely azonban nem vetít előre semmit a saját sorsával kapcsolatban -, egy házaspárral kiélvezett szerelmi háromszögre. Mindezt egy olyan narrátor beszéli el, aki ott is cinikusan viccelődik, ahol valóban indokolt lenne a nosztalgia, de legalábbis a részvét, aki éppen e miatt a szarkasztikus világlátás miatt jut el a regény végére az öngyilkosság gondolatáig.

Miért ajánljuk?
Az itthon szinte alig ismert szerzőt (Az úszó operá-n kívül eddig mindössze két regénye, Az út vége és a Bolyongás az elvarázsolt kastélyban jelent meg magyar fordításban, utóbbi gyakorlatilag beszerezhetetlen) Abádi Nagy Zoltán a hatvanas évek négy legjelentősebb amerikai szerzője között említi, tegyük hozzá, okkal. Ha azt az irodalomtörténeti pillanatot - s ezt vehetjük szó szerint is, hiszen tényleg csupán néhány évről van szó - akarjuk szemléltetni, mikor a modern posztmodernbe fordult, célszerű Barthot levennünk a könyvespolcról. Kifejezésmódja, írói eszközei alapján kései modernnek mondhatnánk Az úszó operá-t, fő témája azonban már egyértelműen a végérvényesen magára hagyott posztmodern embertípus ábrázolása. A történet főszereplője a Hamlet-féle szemlélődő antihősök táborába tartozik: befelé forduló, töprengő, de a gondolkodást nem követi cselekvés - Todd Andrews a passzivitásból nyeri erejét, abból hogy a cselekvés lehetőségét mások kezébe adja -, s mérhetetlen nihilizmusának köszönhetően így a következmények terhétől is megszabadul. Azaz mégsem teljesen, hiszen a végtelenbe tartó érzelmi sterilitás saját életéből is kizárja Andrewst: emberi kapcsolatai, hivatása, anyagi helyzete, mintha mind egy másik ember egzisztenciájához tartozna.

Megjelent:
A Kalligram gondozásában

Ára:
1990 Ft

Barthtól magyarul:
Az út vége
Bolyongás az elvarázsolt kastélyban

Ki kellene már adni magyarul:
The Sot-Weed Factor (1960)
Giles Goat-Boy (1966)
Chimera (1972)

Krich Balázs