Dacból született mesejáték

Vágólapra másolva!
Pár éve Janik László és Mátyássy Szabolcs, a Szegedi Nemzeti Színház színészei úgy felbosszantották magukat az akkortájt futó gyermekdarabok gyenge színvonalán, hogy elhatározták: majd ők írnak egy színvonalas mesejátékot. Ebből született meg a saját várakozásukat is felülmúló Szindbád, melyet január óta óriási sikerrel játszanak az alföldi teátrumban. A budapesti gyerekeknek sem kell azonban elkeseredniük, a Vidéki Színházak Találkozójának keretében ők is megtekinthetik a darabot, április 12-én a Nemzeti Színházban.
Vágólapra másolva!

A dacos színészek még 2001-ben rakták össze a művet, amelyet aztán - néhány évi porosodás után - Székhelyi József színigazgató választott ki bemutatásra. A szövegkönyvet és a dalszövegeket Janik írta meg, amihez a konzervatóriumba is járt Mátyássy szerzett zenét. Egyiküknek sem volt gyakorlata abban, amit vállalt, de az akkor játszott gyerekdarabok nívótlanságát látva egy percig sem kételkedtek abban, hogy legjobb tudásuk szerint meg kell próbálniuk létrehozni egy színvonalas, szórakoztató produkciót. A legnagyobb bajuk az volt más szerzők darabjaival, hogy azok rendre alábecsülték a gyerekek értelmi képességeit, egyszóval bugyuták voltak. Az általuk jónak tartott mesejátékok elemzéséből és saját szülői tapasztalataikból végül is megszületett az Ezeregyéjszaka Szindbád-jának zenés feldolgozása.

A hírhedt hajós meséjét Krúdy lelassította, a Janik-Mátyássy páros pedig most az arab eredetihez képest is felgyorsította: a sztorit modernizálták, a mai gyerekek ízléséhez igazították. Az alaptörténet szerint Jaffar, az öreg varázsló, tanoncával együtt, fogságban él egy lakatlan szigeten. Az arra hajózó Szindbádot ráveszi, hogy legénységével útra kelve gyűjtse össze azt a négy kristályt, amelyek a szabadulásukhoz szükségesek. Az egymást követő fantasztikus kalandok során a hajó számos szigetre elvetődik, melyek mindegyikének sajátos hangulata van - ez a különféle zenei aláfestésekben is megjelenik, így a rock and rolltól az érzelmes, lírai számokig sokféle sítlussal találkozhatunk. A hangszerelést az Operettszínház egyik munkatársa, Riederauer Richárd végezte el, az élőben játszó zenekart pedig Kardos Gábor karmester vezényli.

A sodró történeten és a változatos zenén túl a darab értéke abban is rejlik, hogy Janik - jól ismerve a társulat színészeit - a karaktereket kifejezetten valamelyik kollégájára szabva írta meg: Pataki Ferenc igazi pozitív hőssé válik Szindbád bőrébe bújva, a Jaffart játszó Rácz Tibor pedig remek énekhangjával hozza ki magából a varázslót. A sikerhez nagyban hozzájárul még Huszthy Edit multifunkcionális, látványos hajódíszlete és Papp Janó valóban mesébe illő, tarka jelmezkollekciója is.

A produkció bátran ajánlható az egész családnak: a gyerekeket elsősorban a meseszerű színpadkép és a pergő akciók nyűgözhetik le, de a felnőtteknek is akad min szórakozniuk, a darab humora ugyanis inkább nekik szól. A jelenetek néha a Monty Python világát idézve hajlanak abszurdba, máskor pedig finom humorral átszőtt utalásokkal találkozhatunk - a Kőkirályt alakító operaénekes, Gábor Géza például Pavarottit imitálva, az eredetinél pár oktávval mélyebben énekli el a híres Éjkirálynő-áriát.

Szindbád - Nemzeti Színház (IX., Bajor Gizi park 1.), április 12., 19.30.

Apats Gábor