Jólfésült gyilkosok: Killers

Bulizzunk még egy nagyot: ma érkezik a Nagyszínpadra a már ismerős Juliette Lewis és bandája, illetve a britek jólfésült amerikai kedvencei, a The Killers. Igazi elborulás azonban ma az IWIW Világzenei Nagyszínpadnál várható, őrült kocsmapunkot szolgáltat az orosz Leningrad. Levezetésképpen finn népzenével búcsúzhatunk a Szigettől. Utolsó nap.

Igazi búcsúnap ez a mai: van benne sármos amerikai britpop, őrülten bulizós orosz ereszd-el-a-hajam, kristálytiszta északi népzene, metál és egy rokonszenvesen eszement rockercsaj. Mindenből egy kevés, ha szerencsénk van, az eső sem fog esni így a végére.

Furcsán fog mutatni az Eagles of Death Metal délután fél ötkor a Nagyszínpadon, máskor is észrevehettük, hogy a fesztivál szervezői nem a zene valós jellege, hanem inkább a közönség várható létszáma szerint osztanak idősávot; bár nem valószínű, hogy a megveszekedett rajongókat nagyon zavarná a matiné-időpont. Legfeljebb ha nem érnek oda. Juliette Lewis kisasszony is korán érkezik, hatkor lép színpadra Licks nevű bandájával. Nem először jár nálunk, két évvel ezelőtt már bemutatkozott a magyar közönségnek. Azóta kijött egy új albuma (Four on the Floor), szóval fog tudni újat mutatni, például biztosan hallani fogjuk a Hot Kiss-t, amely a legsikeresebbnek bizonyult második lemezről. A Sticky Honey is hasonló rockos dal, jókat lehet rá ugrálni.

Chris Cornell hangszálproblémák miatt lemondta európai koncertjeit- így többek között a szigetest is -, így a Született gyilkosok című Oliver Stone-film őrült csaja után hirtelen nagy űr támad a Nagyszínpadon. Nem probléma, most jött el az idő, hogy átsasszézzunk az IWIW Világzenei Nagyszínpadra, ahol háromnegyed nyolckor lép fel a Leningrad. Ők tavaly jártak nálunk, tudhatjuk, mire számíthatunk. A szentpétervári ska-punk zenekar a kilencvenes évek elején alakult, és Szergej Shnurov énekes vezetésével gyorsan a helyi underground-színtér vezető formációja vált belőle. A zenekari felállás 10 és 13 fő között váltakozik, az alaphangszereket agyament fúvós-szekció és ütőhangszeres egészíti ki, de a kilencvenes évek közepéről ismert nyugati ska-punk formációknál jóval súlyosabb, megveszekedettebb zenét játszanak.

Megkerülhetetlen Tom Waits, de gond nélkül csórnak a Balkánról, sőt ha kell akár a flamencótól is. Természetesen az orosz néplélek szintén alaposan belekeveredik: indulók indulnak be rendesen, népdalok buknak ki magukból és mindent beleng a vodkagőz. Itt most azzal se megyünk sokra, ha általános iskolában még orosz volt a kötelező nyelv, hiszen a Leningrad által kedvtelve és változatosan ismételgetett trágárságokat akkor se tanulhattuk meg, ha nagyon jó fej volt az orosztanár. A szövegek természetesen a nők és az italok körül forognak, vegytiszta rock & roll. Tavaly már keresztülmasíroztak a Szigeten, idén egyszerűen bedarálnak mindenkit.

Amivel híresek lettek: My Name is Schnur

Ha a Leningrad után maradt még bennünk szufla, visszastartolhatunk a Nagyszínpadhoz, ahol fél tízkor kezd a The Killers. Úgy készüljünk, hogy a 2005-ös év legszexisebb és legjobban öltözött férfije látogat el hozzánk bandájával. Brandon Flowers a meghatározó brit zenei magazin, a New Musical Express (NME) díját nyerte el e megtisztelő kategóriában; de nemcsak a frontember fotogén külseje tehet róla, hogy a Las Vegasból induló The Killers jelenleg az egyik legnépszerűbb banda Nagy-Britanniában.

Ráadásul frissek, mint a harmat: Hot Fuss című debütáló albumuk csupán három éve jelent meg, és a brit listák élére repült. A szemtelenül fiatal, 1981-es születésű Brandon Flowerst a gitáros Dave Keuning, a basszista Mark Stoemer és a dobos Ronnie Vanucci egészíti ki. Érdekes skizofrénia jellemzi a csapatot: hiába érkeznek Amerikából, a brit popzenei hagyományokhoz igazodnak előszeretettel. Ezek után az sem meglepő, hogy először Angliában futottak be.

Az első album egyik nagy slágere: Somebody Told Me

Első albumukon még erősen érezhető a nyolcvanas évek brit posztpunkos újhullámának hatása: a The Cure, Duran Duran vagy a New Order örökségét ügyesen ültették át a mába. A Somebody Told Me az utóbbi évek egyik legnagyobb slágere lett, de a Mr Brightside is szép sikert ért el, és meghozta az amerikai áttörést. A 2006-os Sam's Town című második albumon már érezhető, hogy srácoknak szűk a rájuk húzott New Wave-s ruha. Az amerikai stadionrock felé bújtak ki belőle: kihúzott szemek helyett borosta, zakó helyett bőrcuccok, Duran Duran helyett Bruce Springsteen és U2. Errről a lemezről a When You Were Young ért el csinos helyezést: két hétig trónolt a második helyen Angliában.

When You Were Young

Hasonló táncos-ugrálós élményre számíthatunk, mint a vasárnapi Razorlight esetében: Johnny Borrellék is a brit-ízű, modern rockban nyomulnak. (Ők viszont valóban a szigetországból érkeznek.) És örüljünk: a The Killers személyében szokatlanul aktuális fellépővel búcsúztathatjuk a Sziget fesztivált.

Kis hazánkban szép számmal akadnak Varttina-rajongók, nekik hiába magyarázzuk, hogy gitárpop, slágerek, amerikai szépfiúk uralják a Nagyszínpadot, ők maradnak a világzenei helyszínen, hiszen az ő kedvencük teszi fel a koronát a Szigetre az utolsó napon. A zenekar nagy visszatérő vendég: részint éppen gyakori magyarországi (szigetes) koncertjeiken sikerült olyan sok hívet toborozniuk a finn népzenének. "Fél-halott vagy teljesen MTV-mérgezett kell legyél ahhoz, hogy ne ragadjon magával a finn Värttinäből áradó féktelen energia" - írta a Jazz Time egyik újságírója a Värttinä zenéjét méltatva.

Värttinä: Tuulen tunto

A kelet-finn énekes hagyományoknak megfelelően meghatározó elem a zenéjükben a női vokál, a három énekesnőt hat hangszeres fiú kíséri (egy gitáros, egy basszusgitáros, egy dobos, egy harmonikás, egy hegedűs és egy buzukis-szaxofonos). Történetüket biztosan sokan ismerik már: népi hagyományokért rajongó finn fiatalok együttest alapítottak, és népdalokat énekelgettek egymásnak. Pár év múltán néhányan a csapatból a fővárosban folytatván zenei tanulmányaikat, zenészeket kerestek maguk mellé, hogy a Värttinä eredményeit is továbbvihessék. Így született meg az a Värttinä, amelyet mi is ismerünk. Ugyan folyamatosan cserélődnek a tagok - ki másba fog, ki gyermeket nevel -, de a stílus változatlan: inkább rockos, mint popos folk, harmonika, hegedű, rejtélyes nyelv, szőke énekesnők.

A világzene kedvelőinek az utolsó nap még tartogat egy meglepetést: a magyar Napra délután ötkor lép fel az IWIW Világzenei Nagyszínpadon. Mivel konkurense a Nagyszínpadon a meglehetősen speciális közönséget vonzó Eagles of Death Metal, ezért a Napra-koncertet nmindenkinek ajánljuk, aki szereti idejekorán kezdeni a koncertlátogatást. A Napra friss hazai produkció: a 2004-ben Both Miklós gitáros-énekes vezetésével alakult Napra zenekar, melyre komolyabb figyelem először tavalyi koncertjeik kapcsán vetült. Aztán Bothot felkérte a Barbaro, hogy legyen az együttes új énekese, innentől nyilván hatványozott érdeklődés esett saját zenekarára is.

Napra a színpadon - hallgass hozzá zenét!

Mindennél többet mond, hogy a hasonlítgatást kiállta a Napra, és ma már önmaga jogán az ország legígéretesebb etno-rock vagy sokkal inkább experimentális folk-rock zenekara, stabil ritmusszekcióval, Both mellett Krámli Kinga női énekével, hegedűvel, harmonikával, brácsával és Balogh Kálmán cimbalmával. Energikus előadásuk, gyakran pszichedelikus szárnyalásba kezdő összjátékuk a színpadon két táncossal kiegészülve lesz még mozgalmasabb, szeptemberben megjelenő Jaj, a világ! című debütáló lemezük anyaga pedig alighanem beindít majd minden nézőt.