"Leülök a zongora mellé, vagy elkezdek gitározni, esetleg szívok egy kis füvet, és a dalok lassan rám találnak" - mondta Cavanagh tavaly télen, amikor legutóbb nálunk járt. Hát így születik az experimentális melankólia, amit a gitáros-zeneíró saját dalai és az Anathema mellett az Anitimatter és a Leafblade nevű projektjeiben is kamatoztat.
No és kiknek szól elsősorban Cavanagh muzsikája, vagy éppen kik alkotják az Anathema törzsközönségét? Fogas kérdés, hiszen a csapat 1990-ben a death/doom metal égisze alatt látott holdvilágot, az elmúlt években azonban a hörgős fémhangzástól egyre inkább az elmélázós, atmoszférikus rock zene irányába tolódott munkásságuk. A váltás persze számos ortodox fan kedvét szegte, ezzel együtt viszont nőtt a metállal köszönőviszonyban sem lévő rajongók száma, akik azonnal beleszerettek a kissé kesernyés, olykor szuicid elemeket sem nélkülöző, erősen eklektikus muzsikába. Nem véletlenül, hiszen az Anathema-albumok nagyjából az 1996-os Eternity megjelenésétől fogva számos stílust és hangulatot házasítanak egymással: gothic, doom, death, alternatív és progresszív rock, atmoszférikus metál és persze Pink Floyd - minden mennyiségben, szinte már védjegyként.
A Pink Floyd legendás High Hopes c. száma zongorán
Kulcsfontosságú tagot persze nehezen választ el közönsége az anyabandától, melyben ténykedik, Danny azonban szeretné, ha szóló projektét teljesen önálló gyermekként kezelnék a népek (a gitáros nem mellesleg már próbált az Anethemától függetlenedni, de mindössze egy évig bírta a szünetet). "Ezek az én álmaim, gondolataim, érzéseim és kedvenceim" - saját szavaival így írta le az ábrándos-füstös akkordokat, melyet a budapesti közönség az After Music Pubban (régi Marco Polo) hallhat január 8-án kedden, a szegediek (meg az igazán fanatikusak) pedig a JATE Klubban egy nappal később.
Persze nincs buli gitár és "a gyökerek" nélkül
Az Anathema 2008 januárjában megkezdi új albumának felvételeit is