LOW Fesztivál: vendégségben a holland és flamand kultúra

Vágólapra másolva!
Szélmalmok, fapapucs, tulipán, coffee shop? - a február 15-én kezdődő LOW Holland-Flamand Kultfeszt kimozdít a sztereotípiákból, és megmutatja, hogy e két ország a művészet téren is bevállalós. Egy hónap alatt 100 program és 500 fellépő koncentrálódik Budapestre, hogy képet kapjunk a holland és flamand kortárs művészet legizgalmasabb trendjeiről. Botránykiállítás, biciklikultúra, Peter Greenaway Rembrandt-darabja, DJ-és VJ-verseny, Keletibe rendezett áldoku krízisszínház, Auschwitz-makettelőadás, designvásár, holland klezmer, Oscar-esélyes filmek és világhírű barokk zenekar - merítkezzünk meg a jóban.
Vágólapra másolva!

A február 15-én kezdődő, egyhónapos holland-flamand fesztivál unikum a főváros kulturális életében: sokszínűen összeválogatott programok sorjáznak a programfüzetben, amelyek több korosztály igényeit szem előtt tartva, a kultúra különböző szegleteibe kalauzolva próbálnak képet adni arról, hogy mit csinálnak a művészek ott fent északon.

Megismerkedhetünk az egyik legfontosabb kortárs képzőművésszel, három fotókiállítás idézi fel Amszterdam levegőjét, Demszky a holland főváros közlekedéspolitikájának kiötlőjével, Schimmelpenninckkel beszélget, Greenaway DJ-workshopot tart, a színház teljesen új formái provokálnak és ráznak fel minket, és a különböző zenetörténeti korszakokat felidéző hangversenytermi koncertek mellett fontos szerepet kap a klezmer, a nu jazz, a pop vagy éppen az elektronikus zenei kultúra.

Friss és fiatalos fesztiválra számíthatunk tehát februárban - cikkünkben kiválogattuk, melyek azok a programok, amelyekre feltétlenül érdemes elmenni, mert ilyet máskor nem kapunk.

A LOW Fesztivált stílusosan indítja a provokatív humorú flamand konceptművész, Wim Delvoye kiállítása az Ernst Múzeumban: a botrányokat kavaró fiatal művész Magyarországra érkező műveit annak is ajánljuk, aki amúgy irtózik a kortárs művészet érthetetlen gesztusaitól. Wim Delvoye ötletei ugyanis egyrészről bizarrak, másrészről viszont szemtelenségükben is fantasztikusak. Leghíresebb műve a 2000-ben bemutatott Cloaca, amely első pillantásra egy vegyi laborból lenyúlt bonyolult kísérleti berendezésnek tűnik: hatalmas gépezet csövekkel, mérőkkel, üvegekkel. Csak kicsit büdös.

A szerkezet ugyanis az emberi emésztési rendszert modellezi - olyannyira tökéletesen, hogy etetés után a kifelé vezető futószalagon valóban megjelenik egy kis darab igazi végtermék, amelyet a mű eredeti bemutatási helyén, az Amszterdami Modern Múzeumban egyenként becsomagoltak, és Delvoye szignójával borsos áron eladtak. Az emberi enzimekkel működő, zavarbaejtő precizitással elkészített gép provokatív allegória, de nem az egyetlen botrányos munkája a művésznek.

Tetovált malacok, szexjeleneteket ábrázoló gótikus üvegablakok, "flamboyant" dömper a belga tengerparton, kitömött dámvadak szerelmi aktusa (Csók címmel!) - Delvoye konceptművészete egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató. Kiállítása február 15-én hatkor nyílik az Ernst Múzeumban.

Forrás: Studio Wim Delvoye
Forrás: Studio Wim Delvoye

Wim Delvoye: Cloaca, új & tökéletesített változat, 2001, vegyes technika

Verekedés lesz Peter Greenaway Rembrandt nőiről szóló multimédiás színházi előadásának bemutatóján, de érdemes ringbe szállni. A darab a brit filmrendező Rembrandt emléke előtt tisztelgő triptichonjának befejező darabja: az Éjjeli őrjárat című fény- és hanginstallációt 2006-ban mutatták be, az azonos című film a tavalyi Velencei Filmfesztivál egyik hangos bemutatója volt, most pedig megnézhetjük a látványos színházi produkciót, amelyről - Greenaway filmes stílusát ismerve - sejthető, hogy vérbő, filozofikus látványorgia lesz.

Forrás: [origo]

Részlet Peter Greenaway Éjjeli őrjárat című filmjéből

Az előadást február 18-án a Millenárison élőben (!) kíséri a Rotterdami Filharmonikusok tagjaiból álló együttes. (A szervezők ígérete szerint a rendező tehetségének egy másik oldalát megcsillogtatja a fesztiválon: a több éve DJ-ző Greenaway workshopot fog tartani a keverőpult hazai bajnokainak.)

A Trafóban február 22-én bemutatkozó Hotel Modern nevű holland csapat révén a nyugat-európai színházcsinálás új irányaiba kapunk bepillantást: Camp (Tábor) című darabjukban az auschwitzi koncentrációs tábor kis makettjét állítják fel a színpadra, amelyben a rabokat és hóhéraikat több ezer, kézzel gyártott bábu alakítja. Ezek között óriás haditudósítókként cirkulálnak a színészek, és minikamerákkal filmezik a borzalmas eseményeket - kiforgatott nézőpontok és merész megoldások a színpadon.

Forrás: [origo]

Közelkép a Camp című előadás díszletéről

Szintén túllép a megszokott színházi kereteken a fele részben magyar, fele részben holland kísérleti színház Holland Cunami című áldokumentarista krízis-sci-fije. A darab drámai alaphelyzete, hogy Hollandiát elpusztítja a szökőár, és ott élőknek menekülniük kell. Az evakuált hollandokat egyedül Magyarország fogadja be. A társulat az elképzelt holland menekültek érkezési helyszínén, a Keleti pályaudvaron mutatja be az interaktív darabot, amelyben videóbejátszások, eljátszott jelenetek idézik fel a holland identitást, és ütköztetik a magyarral. Felfogják-e a jólétben élő hollandok, hogy ott kell hagyniuk mindenüket? Mit szólnak a magyarok a liberális és igényes hollandok érkezéséhez? Vajon kész-e Magyarország minderre? A darab ötlete vicces helyzetben fogant: a társulat egyik tagja egy magyar taxiban utazva beszélgetett a sofőrrel az országban ingatlant vásárló sok holland üzletemberről. A taxis vetette fel, hogy a hollandok biztosan a partjaikat fenyegető cunami elől menekülnek. Érdekes ötlet - darab lett belőle.