Elsodor az ár: életveszélyes ékszer-biznisz a Niagarán

Ha sem a Catan, sem a Carcassone nem fogott meg, ez a társas tetszeni fog: bemutatunk egy olyan játékot, amely egyszerre lehet a kedvence kislányoknak és apukájuknak. Csinos, színes kövecskék és kőkemény stratégia - ráadásul igazi akcióval kombinálva. A díjnyertes Niagara nem tett szert akkora kultuszra, mint a cikksorozatunkban bemutatott előző két játék, de jó választás lehet azoknak a családoknak, ahol különböző korosztályok játszanak együtt.

A Niagara csupán négyéves játék, alkotójának, Thomas Lieschingnek egyetlen remeklése. 2005-ben meglepetést okozott, amikor elnyerte a tekintélyes Év Játéka címet Németországban, az új típusú társasjátékok hazájában, hiszen előtte olyan társasok kapták meg ezt a kitüntetést, mint a Catan, a Carcassone, az Alhambra vagy a szintén nagyon kapós Ticket to Ride. A Niagara szerényebb népszerűséget vívott ki magának, de van néhány olyan erőssége, amely miatt jó szívvel ajánljuk gyermekes családoknak.

A Niagara alapvetően gyűjtögetős játék; lényege, hogy fából készült színes hajóiddal jössz-mész a Niagara folyón, begyűjtöd a parton várakozó színes drágaköveket, majd biztonságos helyre szállítod őket. Az igazán vicces dolog a játékban azonban nem ez, hanem a szeszélyes folyó. A játék ötletgazdája kitalálta, hogyan csempésszen a társasjátékba hamisítatlan akciót és mozgást. Ezek a kísérletek nem szoktak jól elsülni (például Az élet játéka, a gyerekeknek szóló Golyófaló vízilovak, Büfi kuka), de a Niagaránál sikerült jópofán megoldani.

Már megjelenésében sem szokványos a játék: ritka eset, hogy maga a doboz is kellékül szolgáljon. A Niagarában a doboz alsó és felső részét egymás mellé illesztjük, és erre tesszük a táblát - így megemelődik a pálya, és előáll a mélység, ahova zuhanhatunk...

A folyó mozgását és a veszélyes vízesést viszonylag egyszerűen szimulálja az átlátszó műanyag korongok sora. A lemezek könnyen tudnak mozogni a tábla mélyesztett medrében - és mozognak is minden kör után, a játékosok nagy fájdalmára.

Ahogy a tábla egyik oldalán becsúsztatjuk a korongokat, megindul az ár, és kegyetlenül sodorja hajóinkat a vízesés felé, egyre távolabb a vágyott úticéltól, a biztonságos partoktól. Ha valaki balszerencsés, az ő hajója - gyakran értékes rakományával, az összegyűjtött csillogó kövecskével együtt - konkrétan belezuhan a vízesésbe, vagyis leesik a pályáról.

Az így hátrányba került játékost aligha vigasztalja, hogy valóban látványos és akciódús a jelenet, amikor hajója a koronggal együtt lepottyan. (Ez az az elem, amelyet már hatéves kortól könnyen élvezhetnek a gyerekek, főleg a fiúk: lökdöshetik például ők a korongokat, kis segítséggel kiszámíthatják, hányat kell becsúsztatni a mederbe stb.)

Éppen esik le a folyót jelképező egyik kis átlátszó korong - most nem állt rajta csónak... | Nézz még képeket!

A víz mozgásába a véletlen is belejátszik: a Niagara folyó - a valóságnak megfelelően - a vízesés előtt két ágra szakad. Hogy a korongok melyik irányba sodródnak a lökéstől, az a szerencsétől függ. Néha a vízesés peremén egyensúlyozva is megússzuk a zuhanást, mert a másik ágba lökődtek a tábla másik végén becsúsztatott korongok, máskor pedig távolabbról is egy pillanat alatt eljutunk a zuhatagig.

Az igazi Niagara a két ággal | Nézz képeket a játékról!

A játékba azonban csak ezen a ponton játszik bele a véletlen-faktor, így nem mondhatjuk, hogy itt minden a szerencsén múlik. Első látásra gyermekjátéknak tűnik a Niagara, de garantáljuk, hogy az idősebbek is el fognak egy darabig itt stratégiázni.

A folyó mozgása ugyanis jól bekavar. Áramlás nélkül nagyon egyszerű a játék: minden játékos két hajónak dirigál, elindítja őket a folyón, és folyamatosan lépteti őket lefelé, majd a parton lévő drágakő begyűjtése után felfelé. Az "evezőkártyák" segítségével tudjuk irányítani a csónakunkat: egytől hétig számozódnak a lapok, amelyeket a kezünkben őrzünk, gondosan megválasztva, hogy melyiket mikor játsszuk ki. Annyit lépdelhetünk le vagy föl, ahányat mutat az éppen megjátszott kártya. Amikor visszafelé lépdelünk, lehetőségünk van rabolni társunktól drágakövet, de csak abban az esetben, ha üres a csónakunk.

Kezünkben az evezőkártya-garnitúra, melyiket játsszuk ki? | Nézz még képeket!

A folyó két oldalán ötféle drágakő lelőhelyei sorakoznak: mindegyik különböző színekben pompázik, lila, kék, rózsaszín, fehér és barna. (Ez az az elem, amelyet talán a kislányok élveznek leginkább, a színes kis bizsuk megszerzése átélésében őket motiválhatja legjobban...) Választhatunk, hogy milyen kombinációkban gyűjtjük a köveket: négy egyforma, vagy öt különböző, vagy hét bármilyen drágakövet halmozunk fel. Ha az adott számú kő összegyűlik, nyertünk.

Idáig nem túl izgalmas, ugye? Ezért kellenek a Niagarát jelképező átlátszó korongok - egy kör után megmozdulnak, és azonnal arrébb löknek bennünket. Jól kiszámoltuk, hova jó lépnünk, kijátszottuk a megfelelő számú evezőkártyánkat, és erre meglepetésszerűen a vízesés szélén találjuk magunkat. Hát erre kell a taktikázás... Hogy mennyit mozog a folyó (hány korongot kell becsúsztatnunk a mederbe), két tényező határozza meg: az egyik, hogy a játékosok mennyit lépkedtek abban a körben, a másik, hogy milyen az időjárás. A táblán ugyanis van egy kis időjárás-jelző mező: a barométer jelzi, esőre vagy szép időre van kilátásunk. Ha esőre, akkor egyet vagy kettőt hozzá kell adnunk az abban a körben kijátszott legkisebb (!) értékű evezőkártya számához. Például valaki felhasználta a kettes kártyáját, amikor kettőt lépett a táblán. Ehhez a kör végén hozzáadunk kettőt (mert esőre áll), és négy korongot tömködünk be a mederbe. Kezdődik az árvíz, sodródnak a hajók.

Elöl az időjárás-jelző mező | Nézz még képeket!

Veszélyes ez, még szerencse, hogy mi is kicsit korrigálhatjuk az időjárás kellemetlenségeit: evezőseink erejét szabályozó kártyáink mellett van egy darab "felhő"-kártyánk, amivel változtathatunk az időjáráson - az általunk választott irányba. Hozzá kell tennünk, mindig vannak olyan jóakaratú, taktikus játékostársak, akik a vihart jobban kedvelik.

A játék nagy hátulütője, hogy körülbelül fél óra alatt kiismerhető: vannak trükkök, amelyekre nagyon könnyű rájönni, és ismeretükben már nem is igazán kell taktikázni. Ez leginkább a megszállott társas-őrültek számára lehet hátrány: a Catanhoz - és főleg a Carcassone-hoz képest - a Niagara eléggé egysíkú. A terep mindig ugyanaz, a feladat sem változik - a játékba leginkább a folyó áramlása csempész dinamikát, de gyaníthatóan egy bizony kor fölött azt is hamar meg lehet unni. Ezért ajánljuk a játékot olyan családoknak, ahol 7 és 15 év közötti gyerekek vannak: a játék gyors kiismerése az ő esetükben előny. Azoknak is tetszhet a játék, akik valamilyen okból nem szerették a Carcassone-t: a Niagara stratégiai játék, de sokkal követhetőbb és akciódúsabb.

A játék tagadhatatlan előnye, hogy gyorsan pörög: egy menet legfeljebb egy óra, így belefér egy visszavágó is.