Britain Rocks nyereményjáték

A briteknél éppúgy az országimázs része a rockzene, mint a Big Ben vagy a királyi család mindennapjai. Úgyhogy nem is meglepő, hogy sok turista a brit rockzene legendás nyomait keresi, amikor Londonba látogat, és a helyiek mindent meg is tesznek azért, hogy meg is találják azokat. Múzeumok, rocktúrák várják a rockturistákat, és koncertek is, ha akarják.

Két napon át rocktúráztunk Londonban a nemjucis Németh Juci és a kaukázosos Kardos-Horváth János társaságában. A város rockmúltját előbb interaktív kiállításon tekintettük meg, jelenét pedig a nem kevéssé interaktív utcákon. Utóbbi helyen értesültünk Michael Jackson haláláról: csütörtök éjjel Camden Town egyik kocsmája előtt kiáltotta ránk egy tinédzser, hogy "Michael Jackson is dead". Afféle brit humornak hittük.

Bár előre nem lehetett tudni, utóbb kiderült, hogy valamilyen módon a kétnapos brit rocktúra szinte valamennyi állomása kötődött a második nap éjjelén elhunyt Michael Jacksonhoz. Az első nap éppen abban az O2 nevű gigarendezvénycsarnokban néztünk meg egy brit rocktörténeti kiállítást, ahol a visszatérő koncertsorozatát tartották volna, majd másnap halála előtt alig két órával szórakoztunk a fennállásának 50. évfordulóját ünneplő Motown kiadó ünnepi koncertjén (ők adták ki Jackson legelső, fiatalkori lemezeit).

Két nap alatt saját szemünkkel győződtünk meg arról, amiről már oly sokat cikkeztek: a britek tisztelettel adóznak rockjuknak, országimázsukban ugyanúgy a fősodorban tartják, mint a Big Bent, a királyi családot vagy a Stonehenge-et. A Guardian szerint az Egyesült Királyság "kreatív iparága" kétmillió embernek ad munkát, és a nemzeti össztermékből 8 százalékkal részesedik, ami a világon a legmagasabb arány. Meg is látszott. Elsőre a British Music Experience nevű interaktív és tudományos alapossággal átszőtt rocktörténeti múzeumban.

Itt ugyanis annyi adat ömlik a látogatóra, mintha két óra alatt fogadna be ötven Wikipedia oldalt a kapcsolódó linkekkel együtt. A múzeum korszakokat, műfajokat és legendás előadókat vesz sorra: meg lehet tekinteni, milyen fellépőruhákat hordtak a brit zenészcsillagok, milyen gitáron játszottak, milyen kottából olvastak satöbbi. Külön vitrin jár olyanoknak, mint a Beatles, Bowie vagy a kilencvenes évek britpopperei. Öltözékekkel, hangszerekkel, számsorrendekkel, korabeli poszterekkel együtt: ott van Bowie a Ziggy Stardust korszakából, Freddy Mercury híres fehér munkaruhája, a Spice Girls valamennyi tagjának outfitje. A sok interaktív megoldás közül az egyik legjobb az a stúdió, ahol mindenféle értékes és híres hangszert ki lehet próbálni. Titokban egy videótréner segítségével egy csomó táncstílust el lehet sajátítani, majd az eredményt szintén titokban vissza lehet nézni. Én professzionális ska táncos lettem.

Másnap jött a rocktúra még egyszer ennyi infóval, rockbusszal és Mike-kal, a chicagói idegenvezetővel, aki mindent tud Londonról, a rockról és a kettő közti szimbiózisról. Egész nap furikázott minket zenei emlékhelyről zenei emlékhelyre és minden második lakóházról tudott valami rockosat: így például Bryan Adams lakásánál azt, hogy a művészt annyira zavarta a szomszédjában lévő kocsma, hogy előbb megvette, aztán ugyanazzal a lendülettel be is zárta; felkerestük azt a lakást is, ahova Ringo Starr helyére ideiglenesen beköltözött Jimi Hendrix és mivel nem szívlelte a fal színét, az egészet lefestette feketére. Amikor Ringo Starr anyósa beugrott valamiért, kis híján szívbajt kapott a látványtól és kirúgatta szegény Hendrixet. Végül 1970-ben a Notting Hill-i Samarkand Hotelben érte a halál, ahol érkezésünkkor épp egy forgatócsoport faggatott egy idősebb, teltebb férfit, aki Mike szerint Hendrix egykori menedzsere volt.

Jártunk Madonna és Freddie Mercury egykori, Jimmy Page és Paul McCartney jelenlegi házánál, Thom Yorke trendi stúdiójánál (képünkön) és a Portobello Hotelnél, ami Mike szerint arról nevezetes, hogy Damon Albarn ott pincérkedett, még mielőtt híres lett volna és jól felpofozta Bonót, aki már híres volt. A London rockfőutcájának számító King's Road is megvolt Vivienne Westwood butikjával, ahol annak élelmes exférje, Malcolm McLaren arcoskodásának köszönhetően született meg a punkzene, de legalábbis a Sex Pistols.

Londonban természetesen minden sarokkő a Beatlesről beszél (még úgy is, hogy a zenekar maga liverpooli), láttunk is a zenekar munkásságával kapcsolatos helyszíneket, a tetőt, ahol 1969-ben utoljára fellépett a zenekar, meg a Horse and Groom nevű pubot, ahol rendszeresen ivott (Itt kezdte el Mike szívébe zárni csoportunkat, mivel megkértük, hogy álljunk meg egy pint sörért. A túra végén már közös fotót követelt). És az elmaradhatatlan Abbey Road-os zebrán is megtettük a legturistásabbat, és hazánk rockstárjaival átkeltünk rajta. A zenekar egyébként azért éppen itt, a stúdió előtt készítette el 11. albumborítóját, mert lusta volt elrepülni az eredetileg Everest címre keresztelt lemezt megihlető Himalájához. A zebra azóta zarándokhely lett, az Abbey Road Records kerítését meg jól összefirkálták a rajongók.

(x)

Ha valaki kedvet kapott egy hasonló londoni kalandhoz, a VisitBritain 2009. július 26-ig tartó "Britain Rocks" nyereményjátékával könnyedén a brit fővárosban találhatja magát 3 barátjával együtt. A nyertesek a 3 napos felejthetetlen hétvégét egy fantasztikus minibuszos túrával kezdhetik, melyen ellátogatnak a legfontosabb rock'n'roll helyekre. Ahogy végiglátogatják London különböző részeit, láthatják a sztárok otthonait, híres stúdiókat, klubokat és koncerthelyszíneket. www.LondonRockTour.com

Nem maradhat ki a programból a "British Music Experience" sem, amely egy egyedülálló interaktív zenei kiállítás, amit Németh Juci és Kardos-Horváth János is megcsodálhatott. http://www.britishmusicexperience.com/
Végül pedig egy hatalmas buli a Coldplay koncertjén a Wembley Stadionban!

További részletek a http://britainrocks.visitbritain.hu weboldalon.

A zenészek a Wizz Air (http://wizzair.com) járatával utaztak Angliába, a szállásukat Londonban pedig a Danubius Hotel Regents Park (http://www.regentsparkplazahotel.co.uk) biztosította.

(x)