Társoldalunk:

Tornyi szomorú szakítása



Véglegesen eldőlt: Tornyi Barnabás, az őszi szezonban 3. helyen zárt Diósgyőr labdarúgóinak szakmai igazgatója elköszön a borsodi klubtól. Pedig sokan, így a játékosok és a szurkolók többsége is, azt szerették volna, ha együtt marad a sikercsapat - erre ugyancsak csekély az esély – Tornyi vezetésével. Természetesen a végleges szakítás ügyében kerestük meg a szakembert, aki feltűnő elkeseredettséggel számolt be az okokról.

- Kész, vége - kezdte Tornyi - be kell fejeznem a diósgyőri edzősködésemet. Legalábbis tavasszal.

-Netán ez azt jelenti, később szívesen visszatérne a DFC kispadjára?

- Hát, az még odébb van, hiszen engem lelkileg teljesen padlóra küldtek. Ezzel a vezetői garnitúrával én soha nem akarok együtt dolgozni. Az egyeztető tárgyaláson például, amelyet Molnár Zsolt ügyvezető igazgató egri lakásán tartottunk, szóba sem került, hogy a korábbi fizetségem 40 százalékáért is vállalom, hogy az őszihez hasonló szórakozást nyújtsunk a borsodi publikumnak, miáltal a nemzetközi porondra való kilépés is reális lehetőség; a kérdést azonban az illetékesek már korábban eldöntötték.

-Akkor mire volt jó ez a találkozó?

- Arra, hogy pszichésen is tönkretegyenek. Molnár Zsolt mellett további két tulajdonos is részt vett a megbeszélésen, méghozzá abszolút felkészületlenül. Egyszerűen nem akartak a szerződésemről beszélni. Amikor Rónai Kálmán és Kövy Zoltán tulajdonos maradt a kft.-ben, már sejthettem volna, hogy ki akarnak golyózni. Alantas, elodázó magatartásukra jellemző, hogy rendkívüli felmondásomat sem fogadják el, noha Kövy Zoltán nagy nyilvánosság előtt jelentette be, miszerint ott helyben kapásból elfogadták azt. Régi trükk, ha nem akarnak fizetni, még bele is rúgnak az emberbe.

-Az olimpiai válogatottnál viszont bőven lesz teendője és ideje felejteni...

- Igaz, ám ebben a régióban nagy dolgokat lehetett volna véghezvinni. Ezért bosszant, hogy szétverték ezt a csapatot, amit talán joggal nevezhetek a sajátomnak. Rónai Kálmán korábban azt nyilatkozta, hogy a Diósgyőri FC nem egyenlő Tornyival, amivel egyetértek, de hozzátenném, Rónaival sem egyenlő a klub. Nem túlzok, sokat kockáztat ez a vezetői kör, hiszen az itteni emberek imádják a futballt, szívesen azonosulnak hétről hétre a csapattal, annak eredményeit a sajátjuknak érzik, s bizony ez a tömeg egyszer már megindult Rónaiék ellen. Márpedig felelős pozícióban tisztában kéne azzal lenni, hogy a legfontosabb feladatok közé tartozik a tömegigény kielégítése. A züllést híven jellemzi, hogy a tizenhármak után további nyolc játékos jelentette fel a DFC-t az MLSZ-nél, s nagy valószínűséggel esetükben is szerződésszegést állapít meg a klubbal szemben a szövetség illetékes bizottsága.

-A végleges búcsúról értesültek már a játékosok?

- Igen, és megköszöntem nekik a négyéves segítséget, sok sikert kívántam Szapor Gábor kollégámnak, de legbelül a sorsnak köszönöm, hogy itt, ebben a régióban, ennél a csapatnál lehettem edző.
Bánki József