A Kelet célfotóval nyert, Iverson nevető harmadikként MVP

Minden a legnagyobb rendben. Az NBA 50. All-Star gálája a lehető legjobban sikerült: hatalmas izgalmak közepette, az utolsó percekben nemhogy bulimeccsre, sokkal inkább nagybajnoki döntőre emlékeztető küzdelemben egyetlen ponttal verte meg a Kelet válogatottja Nyugatot úgy, hogy 21 pontos is volt a hátrányuk. A mérkőzés legértékesebb játékosának az apró termetéből tőkét kovácsoló Allen Iversont választották. A liga legfrissebb fekete báránya ismét a főigazgató David Stern bölcsességét igazolta, és a két nagy várományos, Kobe Bryant és Vince Carter elől csente el az MVP-trófeát.

A gálameccset lábsérülése miatt
lemondani kényszerülő Shaquille
O'Neal csak lesett

Olyan meccs volt, amilyet minden sportszerető kívánhat. Iverson 15-öt dobott a 25 pontjából az utolsó kilenc percben, Stephon Marbury két triplát az utolsó 53 másodpercben, a Kelet 21 pontos deficitről állt fel. Iverson lenyűgöző feltámadása, Marbury és Bryant hajrábeli dobópárbaja, utóbbi elképesztő hibája másodpercekkel a lefújás előtt, és a végén az ünneplés, amely szinte megszégyenítette a bajnoki gyűrű megszerzése feletti boldogságot. Ilyen All-Star gála szinte nincs is. Iverson és Marbury vezetésével a gyengének tartott Eastern Conference válogatottja nagydöntőt idéző 111-110-es győzelmet aratott vasárnap (magyar idő szerint hétfőn hajnalban) a National Basketball Association 50. sztárparádéján. "Mintha a bajnokság lett volna a tét" - ismerte el Dikembe Mutombo, akit a vesebetegsége miatt fellépni képtelen Alonzo Mourning helyett választott be a csapatba David Stern főkomisszár, és aki 22 lepattanóval igazolta a választás helyességét. "Ott voltam az elmúlt hét év All-Star meccsein, de ilyet még nem tapasztaltam." Na tessék, most lehet szapulni az NBA-t: unalmas, féloldalas, kevés a pont, kevés a show, az izgalom?... Bárki, aki Michael Jordan távozása után elfordulni kezdett a világ vezető sportligájától, most gondolkodhat azon, jól gondolkodik-e. Mit is beszélünk? Motiválatlan, pénzhajhász kölykök? Ellenkezőleg: tettvágytól szétrobbanni akaró, harci lázban égő sportolókat láthattunk a valóban gálaelőadásnak bizonyuló összecsapáson.

Bryanten ment el a meccs, akár ezt is mondhatjuk. A góllövőlista éllovasa, aki általában rálő mindent, az utolsó pillanatban meggondolta magát, és odapasszolta a labdát a büntetőterületen álló Tim Duncanhez, talán épp a Nyugat legjobbját lepve meg ezzel. A Spurs csatára nem is tudta bedobni a győzelmet kínáló gólt, így Iverson édesanyja vonulgathatott nagy büszkén fel-alá a csarnokban egy transzparenssel: "Az én fiam: 3-as mezben, Iverson!"

"Azt mondták, nem nyerhetünk, mert kisebbek vagyunk. Megmutattuk, hogy a szívünkben sokkal nagyobbak vagyunk a nyugatiaknál" - mondta a kedvenc becenevére ("The Answer", a Válasz) abszolúte rászolgáló Iverson. "A negyedik negyed kezdetén ott ültünk, és azt kérdezgettük egymástól: Miért ne nyerhetnénk, akár húsz pont mínuszról?" Így volt vagy sem, megcsinálták.

Az antiszociális, tetovált rapperből
a legértékesebb játékos lett

Amikor az MVP-trófeát adta át Iversonnak, Stern huncut vigyorral azt találta mondani: "egy nagy játékos - már elnézést a kifejezésért - kis csomagban is elférhet" - Iverson mindössze 180 centi magas, a legalacsonyabb a gálameccs résztvevői közül. Ennél azonban jóval érdekesebb, hogy ez az agyontetovált fiatalember olyan sértő nyelvezetű rapalbumot volt képes készíteni tavaly nyáron, hogy a főkomisszár kénytelen volt magához rendelni őt és megkérni arra, hogy ilyet többé ne csináljon, mert szégyent hoz az NBA-re. Még teátrálisabb az, hogy Iverson, akit Mr. No-passnek is csúfolnak, utalva az önzőségére, hosszú ideje folyton veszekszik az főnökével, a ligában 26. éve vezetőedzőként dolgozó Larry Brownnal, akinek a fiatal sztárnak sem a játékstílusa, sem a habitusa nem tetszik, és most őt keresi elsőként a díjjal a kezében. "Hol a mester? Hol a mester?" - hangzottak Iverson első szavai. "Köszönöm Brown mesternek, a családomnak, a barátaimnak és mindenkinek, aki ma itt van ebben a csarnokban, hogy keresztülsegítettek a fájdalmakon és megpróbáltatásokon, hogy enyém legyen ez a diadal" - folytatta a Washingtonban, a Georgetown egyetemen végzett hátvéd, majd a trófeát az édesanyjának ajánlotta, aki minden hazai meccsén az első sorból szurkol neki. "Azt hiszem az a csodálatos ebben a ligában, hogy minden évben jön valaki, akinek a játéknak egy új szeletében van istenáldotta tehetsége" - tette hozzá még bölcsen a 25 éves sztár.

Pedig nem úgy látszott, hogy a keletiek bárminek is örülhetnek majd. A vendégmezben fellépő nyugatiak 11-0-s rohammal kezdték a meccset, Iversonék tíz labdavesztésen voltak túl már az első negyedben (sokat szórták a labdát mindkét oldalon, 21-21 turnover került mindkét csapat lapjára végül), és a Nyugat nagy emberei megállíthatatlannak tűntek. A Duncan, Chris Webber és Kevin Garnett alkotta csatársor fejenként 14 ponttal végzett, de előbbi nulla, utóbbiak pedig fejenként két ponttal zárták a befejező negyedet. Az már a hazaiaké volt: Iverson 25 pontja mellett Carter 16, Ray Allen pedig 15 pontot dobott, és Bryant is eltornázta magát 19-ig.

Divac (jobbra) élete legnagyobb
elismerésének tartja, hogy
szerepelhetett az All-Star gálán.
Carter viszont nem használta ki
az esélyt, hogy MVP legyen

Az All-Star meccseken gyakran látható védőbravúrokkal kezdődött a találkozó, előbb Tracy McGrady blokkolta szenzációsan Bryantet, majd Duncan vágott vissza neki, zsákolás közben prakkerolva McGradyt. Azután a Nyugat kosarakat is kezdett dobni, 11-0 után egy Webber, Garnett kínai figurát követően 15-2 is volt, és az első negyed 30-17-es vendégvezetéssel ért véget. A másodikban Ray Allennek elege lett a nélkülözésből, kilenc pontot szerzett, majd Carter percei következtek. A levegő új királya 360 fokos fordulattal zsákolt egyet (ezzel megnyerte volna az idén nagyon szánalmasra sikerült zsákolóversenyt), majd egy duplával, egy azt követő büntetővel és egy szélmalom-zsákolással három pontra olvasztotta a Nyugat előnyét. Ezekben a percekben úgy látszott, Air Canada elhatározta, megszerzi az MVP-díjat - márpedig ahhoz a nyertes csapatban kell szerepelni. Jason Kidd azonban ezt nem akarta: dobott egy hármast, majd egy duplát, végül két tizedmásodperccel a félidő bekövetkezte előtt a félpályán túlról küldött el egy rakétát, így 61-50-es lett a nyugati előny a nagyszünetre. (A két félidő között az eddig összes All-Star MVP felvonult a pályára, a címet háromszor elnyerő Michael Jordan olyan tapsot kapott, hogy nem csodáltam volna, ha ennek hatására bejelenti, hogy visszatér.)

Bryant a palánkra pattintva készített elő egy kínait Garnettnek, aki ezt néhány perccel később viszonozta, és ebben a stílusban a Nyugat a harmadik negyed végéig menetelt, 89-70-es előnnyel zárták ezt a szakaszt. Három perccel később már 95-74 volt az állás, és úgy festett, a tavalyi szlogen ("A méret a lényeg") idén is visszaköszön. Egyébként is úgy tartják - és az eredmények is ezt igazolják általában -, hogy a Western Conference csapatai erősebbek a keletieknél. Az Eastern válogatottja azonban rácáfolt erre. Időkérés következett, és Iverson pimaszul odalépett a zsűri asztalához, hogy megkérdezze, akad-e valaki, aki fogadna vele arra, hogy megfordítja-e a Kelet a meccset. Ekkor 100-87 volt az állás oda, és a fordulat teljesen váratlanul következett: Jerry Stackhouse, majd Vince Carter dobott hármast, Iverson duplájába pedig belefaultoltak, 100-96-ra feljött a Kelet, majd Iverson két büntetőt dobott, McGrady pedig egy pöcivel kiegyenlített. "Minden úgy alakult, ahogy várták, le kellett volna állnunk, hogy a forgatókönyv szerint nyerjenek a nyugatiak" - mondta a keleti válogatottat irányító Larry Brown. "Egyszerre azonban feltámadtunk. A befejezés csodálatos volt." Iverson dobta a Kelet következő öt pontját, és a közönség "M-V-P! M-V-P!" rigmusai közepette az eredményjelző 105-104-es hazai vezetést mutatott.

Marbury és Bryant szárnyalt a
hajrában

Ekkor jött Bryant. Úgy, mint a tavalyi nagydöntő negyedik meccsén, amikor a Lakers hosszabbítás után győzte le a Pacerst, Bryant kérte a labdát és dobta a kosarakat. Három tempót dobott egy perc alatt, és ha rajta múlik, azzal vége is lett volna a meccsnek. Igen ám, de a keleti oldalon ott volt az élete első All-Star fellépésétől szinte eksztatikus Marbury, aki 108-108-ra egyenlített egy triplával, majd a következő támadásnál egy újabbal kialakította a végeredményt. 28 másodperc volt hátra, alig több, mint egy támadásnyi idő. Egy taktikai fault (Marbury követte el Bryant ellen) után felállt védekezéssel szemben támadott a Nyugat. 11 másodperccel a vége előtt Bryant pattogtatta a labdát, egy dobócsellel elugratta Marburyt és... Nem dobta rá! "Azt hittem, elvállalja" - mondta Duncan, aki a váratlanul megkapott labdával nem tudott mit kezdeni, rápöcizte, de kipattant.

"Hogy nyertünk, és hogy így nyertünk, a lelkesedésünknek köszönhető" - mondta Marbury, majd egy rövid mondatban összegezte mindazt, ami a mérkőzésről elmondható: "Ez több, mint amiről álmodtam."

[mécs]

Ajánló:

Az All-Star gála jegyzőkönyve

Korábban:

A washingtoni All-Star hétvége a szokásos, színes kis vetélkedőkkel kezdődött, egyeseknek aztán rosszul végződött. Fejpántot viseltek a divatozó újoncok, ki is kaptak a másodévesektől. Zsákolásban Baron Davis pántja éppenséggel szemellenzővé avanzsált, tévedett is vagy egy métert, így nyerhetett Desmond Mason. A tripladobó verseny mentes volt a divatozástól, Ray Allen szenzációs sorozattal utasította maga mögé a párosban vigasztalódó Peja Stojakovicot.