Ismételt a Nagytestvér és a Lakers

Philadelphiában védte meg nagybajnoki címét a Los Angeles Lakers: 108-96-ra legyőzte a becsülettel küzdő 76erst, így 4-1-es összesítéssel nyerte meg az NBA 2000/01-es kiírását. Nemcsak a Lakers, hanem Shaquille O'Neal is duplázott: idén is lett a Finals MVP.

A hatalmas Shaq egyik kezében a bajnoki,
másikban az MVP-trófeával

A várakozásokkal ellentétben nem alibizték el a hollywoodiak az ötödik meccset, pedig még Kobe Bryant is azt jósolta, hogy Los Angelesben fogják átvenni a trófeákat. A Lakers mindhárom philadelphiai mérkőzésen egyértelműen jobb volt a Sixersnél, így teljesen természetesnek mondható, hogy az első meccsen történt minimális kisiklás után gyakorlatilag menetelve nyertek újabb bajnokságot. "Baq to Baq" - viccelődik a főcímében az ESPN, az ismétlés (back to back) és Shaq összevonásával. Ennél jobban talán nem is lehet kifejezni, miért nyert a Lakers sorban másodszor is bajnokságot, miért vált az NBA történetének legsimábban bajnoki címet szerzett alakulatává, hogyan tudta megdönteni a sorban megnyert idegenbeli rájátszásmeccsek rekordját.

Shaquille "Big Fella" O'Neal áll a dolog mögött. Phil Jackson, a Los Angeles-iek vezetőedzője már a legelején megmondta, biztosan sokakat felajz Allen Iverson és Bryant csatája, de a lényeg a palánk alatt történik: a világ jelenlegi legjobb védőjátékosa, Dikembe Mutombo ellen mire képes a kosárlabda történetének egyik legdominánsabb támadója. Sok mindenre. Mert bár Mutombo embertelenül sokat melózott, jobban helyt állt, mint bármelyik kollégája (a teljes mezőnyből, nemcsak a Sixersből), Shaq a döntő öt meccse során kereken 33 pontot, 15,8 lepattanót, 4,8 gólpasszt és 3,4 blokkot lapátolt össze átlagban. Olyan játékos született a személyében, akit hasonlítani tényleg csak Wilt Chamberlainhez lehet.

A historikus Lakers 93,7%-os (15-1) győzelmi mutatóval nyert bajnokságot - az eddigi rekordot éppen a Sixers tartotta 92,3%-kal (12-1) 1983 óta. O'Nealék sorban nyolc idegenbeli meccset nyertek a playoffban - az eddigi rekord hét volt, az 1995-ös bajnok Houston Rockets tartotta.

Fishert számos eszközzel próbálták
megállítani a hazaiak, Iverson még
a nadrágját is lerángatta volna

O'Neal a szezon utolsó meccsén 29 pontot, 13 lepattanót és 5 blokkot jegyzett, de érdekes módon nem ő volt a meccs legjobbja. Ezt a pálmát elvitte előle Derek Fisher, aki 18-at dobott - hat darab triplából! Ráadásul a csupa izom irányító mindig akkor tudott hármasokat bebombázni, amikor éppen feljövőben volt a Philadelphia, az ötödiknél a szájára tett ujjával csitította a First Union Center népét, a hatodikat 52 másodperccel a vége előtt, a tőle harminc centiméterre védekező Iverson felett dobta, és ezzel dőlt el végleg a meccs. A triplákban egyébként is szenzációs volt a Lakers (éppen ez Shaq egyik legnagyobb érdeme, magára vonja a figyelmet, így élni tudnak a külső emberek): 17 kísérletből 12-t értékesítettek, Rick Fox, aki 20 pontig jutott, 3/3-mal, Kobe Bryant (26) 2/3-mal célzott kintről.

És a Philadelphia éppen ezen bukott el: csak négy ment be 15 hárompontos próbálkozásukból, összességében csak 41,1%-os (37/90) mezőnymutatót csináltak, és hiába búcsúztatta a hazai közönség "MVP! MVP!" kórussal a 37 pontos Iversont, az alapszakaszban tényleg a liga legértékesebbjének választott kisember 14/32-vel végzett a mezőnyből. A másik fontos elem a szabálytalanságok aránya volt, 32 hazai faulttal szemben 22 vendéghiba állt, O'Neal két őrzője, Mutombo és Geiger kipontozódott, a kezdőcsapatból Iverson öt, Aaron McKie és Tyrone Hill négy-négy, Eric Snow pedig három személyi hibát követett el.

A meccs elejét megnyomta a Sixers, amely a két előző találkozón már az első félidőben kétszámjegyű különbségű hátrányba került, Larry Brown mester a csatár Jumaine Jones helyett a hátvéd Eric Snow-t tette a kezdőbe, három külső emberrel gyorsítandó a Philly játékát. Be is jött, 10-3-as vezetésre tettek szert a hazaiak, Iverson első öt dobásából pedig négy bement (igaz, már az első negyedben beszedett három faultot). Az első pihenő előtt egy kicsivel 27-21 volt a hazaiak előnye, de O'Neal és Fox nem hagyta ezt annyiban, folyamatos külső-belső váltásaikkal a Los Angeles 49-40-es előnyt épített ki hamarosan (Bryant első sikeres mezőnydobásával, egy triplával alakult ki ez az állás). A nagyszünetre 52-48-as vendégelőnnyel vonultak a csapatok, ekkor Iverson 19-nél járt (7/17-es akciózással).

"Defense the Name of the Game" (A játék
lényege a védekezés) - szól a híres mondás.
Bemutatót Bryant és O'Neal tart, Mutombo
a kárvallott

Hogy a Philadelphia nem hullott el ismét a meccs első felében, elsősorban a feltámadó Tyrone Hillnek volt köszönhető, aki eddig szánalmas 30%-kal 3,8 pontos átlagot tudott a döntőben, most azonban már féltávnál kilenc pontnál és 10 lepattanónál járt. Ekkor még Mutombo is állta a sarat, O'Neallel egyetemben nyolc pattanót szerzett, de kilenccel kevesebb pontot dobott (8), igaz, ez eddig sem volt az erőssége. Bryant ugyanakkor csak két mezőnykosarat dobott be 10 kísérletből, köszönhetően az állandóan rajta lógó Snow-nak. Érdekesség, hogy míg a Lakers csak 38,1%-kal dobott a mezőnyből, 6/9 hárompontosuknak köszönhetően mégis vezettek a 44,4%-os hazaiak ellen, mert ők 1/6-os triplastatisztikát hoztak csupán össze.

A harmadik negyedben bekövetkezett a szokásos összeomlás: Iverson következő nyolc dobásából hat kimaradt, a Lakers 66-55-re elhúzott (a periódus végét ismét egy Bryant-gól jelentette: az ifjú szupersztár két támadólepattanó után dobott közeli tempót). Iversonnak ekkor bement egy tripla, majd egy dupla is, és öt pontra csökkent a vendégelőny. A rosszmájúak már-már bundára gyanakodtak (mondván, mégis otthon akar ünnepelni a Lakers), de nem lett igazuk: 13-4-es vendégrohammal lett vége a negyednek, a Los Angeles-iek öt egymás utáni támadást értékesítettek (abból négyszer büntetőkkel), és Fisher triplája után már 78-66-os látogatóelőnyt mutatott a tábla.

A Phillynél már nemcsak a játékosok fáradtak: Brown mester érthetetlenül sokat játszatta az ezen a szinten kirívóan ügyetlen és taktikailag borzasztóan képzetlen (több alkalommal zónázott, egyszer le is fújták ezt, az NBA-ben illegális védekezést) Rodney Bufordot. Iverson közben beszedte negyedik hibáját, de maradt a pályán, és miután Fisher bevágta ötödik tripláját, ő is azzal válaszolt (vicces volt, hogy két elhibázott hármas után is megszerezték a támadópattanót a hazaiak), így 96-87-nél még megvolt a Sixers reménye. O'Neal azonban két támadás alatt kipontozta Geigert és Mutombót, és ezalatt négy pontot is szerzett a Lakers.

Philadelphia rengeteg köszönhet
ennek a két embernek: Brown edző
és Iverson ölelkezik

A Sixers meglepetésembere most Hill volt, akinek a három pontos játéka (dupla plusz büntető), illetve Snow büntetője után 100-93 lett az állás. Már csak egy perc volt azonban hátra, és Fisher benyomta azt az utolsó hármast, és ezzel minden eldőlt. McKie ugyan szintén betalált hármasból, de Brown mester úgy döntött, véget vet az erőlködésnek: lecserélte Iversont és Snow-t, az állva tapsoló közönség előtt a keveset játszóknak lehetőséget adva fejezte be a meccset a Philly. Hét tizedmásodperccel a 2000/01-es szezon vége előtt Fox nem átallt beleállni még egy triplába, ami bement, és ezzel végül újra tíz fölötti lett az előny.

Ami pontosan megfelel az erőviszonyoknak: a Lakers átlagban 100,6-93,8-ra nyerte a döntőbeli meccseket, és a végig kitartóan küzdő Sixers minden erőfeszítése ellenére reális a 4-1-es győzelmi mutató. Még, ha az első meccsen meg is botlottak (túlpihenés és önhittség, bizonyosan), hiába kezdtünk kételkedni az erejükben: egy fenomenális játékos és mögötte egy ritkán látható jó csapat nyerte meg az NBA idei kiírását. Az pedig, hogy Phil Jackson vezetőedzőként eltöltött összesen 11 aktív szezonja alatt (az 1998/99-eset kihagyta) nyolc bajnoki címet nyert, egyenesen varázslatos.

[mécs]

Korábban:

Tizenkilenc meccs óta tartó veretlenséget szakított meg a Philadelphia 76ers csütörtökön hajnalban: a rájátszásban magabiztosan menetelő (11-0) Lakerst Los Angelesben győzte le 107-101-re a 48 pontos Allen Iverson csapata, 1-0-s vezetésre téve szert az NBA nagydöntőjében.