Vágólapra másolva!

A sportvilág terrortörténelme

1900. január 01. 00:00

A szeptember 11-i, az Egyesült Államokat ért terrortámadás hatására az országban mindenfajta sporteseményt elhalasztottak. A terror és a félelem nemcsak a politikába, a gazdaságba és a közéletbe férkőzött be, de a sportban is éreztette, érezteti hatását. Összeállításunkban a terror és a sport találkozásainak rövid történetét próbáljuk meg összefoglalni.



Emlékmű az 1972-es müncheni terrorakció áldozatainak

1969-ben Közép-Amerika élete felbolydult. A kezdeti válságot az elszegényedett térség bevándorlási problémái jelentették, emiatt például csak Salvadorból mintegy 300 ezer menekült özönlött be Hondurasba. A két ország viszonya amúgy sem volt túl rózsás, de az invázió ellen nem tudtak mit tenni. Az élet úgy hozta, hogy az 1970-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőiben Honduras - Salvador összecsapásra került sor. A tegucigalpai első és a San Salvador-i második összecsapáson is komoly incidensekre, véres összecsapásokra és a konzuli hivatalok elleni merényletekre került sor. 1969. június 27-én megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok a két ország között és kitört a háború.

Mindez csak az előjele volt egy "láthatatlan ellenségnek". Az első pofon a müncheni olimpián érte a sporttársadalmat, ugyanis a sztárok mellett voltak árnyoldalai is az ötkerikás játékoknak. 1972. szeptember 5-én a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorista szervezet öt tagja átmászott az olimpiai falu kerítésén és túszul ejtette az izraeli sportolókat. Követelésük annyi volt, hogy Izrael engedje szabadon 200 bebörtönzött társukat, majd nekik és túszaiknak adjanak szabad elvonulást Nyugat-Berlinbe. A tárgyalások eredményeképpen 16 órával az akció megkezdése után a terroristák két helikopterrel a Münchentől mintegy 70 kilométernyire lévő Fürstenfeldbruck repülőterére repültek, ahol összecsaptak a német rendőrség mesterlövészeivel. A világ értetlenül állt a történések előtt: kilenc izraeli sportoló és öt palesztin gerilla halt meg. Ám a veszteség ennél sokkal nagyobb volt: az olimpiai tisztaságán esett foltot nem lehetett letörölni. A tiltakozások ellenére az olimpia folytatódott, ám a sportolók javarésze hazautazott. "Gyászoljuk izraeli barátainkat" - mondta Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke. "De meg vagyok győződve arról, hogy a világ közvéleménye egyetért velem abban, hogy nem engedhetjük meg, hogy egy maroknyi terrorista megsemmisítse a nemzetközi együttműködés és jószándék eme alapköveit. Az olimpiának folytatódnia kell!" A gyászos szeptemberi napról Oscar-díjjal jutalmazott dokumentumfilm készült.

A játékok folytatódtak... Ettől kezdve az olimpiai játékok biztonságára kiemelt figyelmet fordítottak a szervezők. 1992-ben, Barcelonában - félve az ETA nevű baszk szervezet esetleges figyelemfelhívó támadásától - hetekig gyakoroltak a kommandósok és a polgári védelem tagjai. A botrány azonban később érkezett: 1996. július 27-én az atlantai Centennial Olympic Parkban csőbomba robbant, amely két embert megölt és 111-et megsebesített. A CNN világhíradó képei sokkolták a sportkedvelőket: vérben fekvő emberek, zokogó hozzátartozók. Egyetlen televíziós társaság tudott csak közvetett felvételt mutatni magáról a robbanásról: a német állami televízió, a ZDF éppen interjút készített az amerikai úszónővel, Janet Evansszel, amikor a robaj hallatszott. Evans elmenekült, a tévéstársaság pedig messziről forgatta tovább a riadalmat keltő eseményt... Mi is történt valójában? Éjjel egy óra tájban egy akcentussal beszélő, feltehetően fehér férfi telefonon bejelentette: az Olimpiai Parkban bomba fog robbanni. Ezzel egyidőben a parkban egy gyanús csomagra lettek figyelmesek, amelyet a tűzszerészek elszállítottak a helyszínről. (Érdekes, hogy később éppen a megtalálót, Richard Jewellt gyanúsították, ám a férfi tisztázta megát a vádak alól!) Negyed kettőkor robbanás rázta meg a parkot, amelynek során ketten (egy színesbőrű amerikai asszony, valamint egy török operatőr - utóbbi szívrohamban) meghaltak. A helyszínre érkező FBI-osok még két éles bombát hatástalanítottak. Éjjel kettőkor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság rendkívüli ülésen vitatta meg a teendőket, és Francois Carrard, a testület főigazgatója Avery Brundage '72-es mondását idézte kis különbségel: "The show will go on! - A játékok folytatódnak!"

Az 1998-as franciaországi labdarúgó-vb-n az Egyesült Államok-Irán találkozótól tartottak sokan, de szerencsére nem törént semmi különös. A két csapat játékosai virágcsokrokat nyújtottak át egymásnak a meccs előtt, a találkozó maga pedig még kissé unalmasra is sikeredett.

Szintén '98-ban, november 14-én a Fiorentina - Grasshoppers mérkőzés szakadt félbe, miután a talákozón egy Salernitana-szurkoló, hogy megakadályozza a konkurens, firenzei csapat továbbjutását, rakétával meglőtte a negyedik számú játékvezetőt. A belga Phillippe Falmentet kórházba szállították, az olasz klubot pedig kizárták az UEFA Kupából. Tavaly India és Pakisztán között maradtak el krikettmérkőzések, miután a két ország között nézeteltérés támadt Kashmirt illetően. A sportolók a terrortámadásoktól való félelemtől nem merték vállalni a mérkőzéseket.

Az idei év igen emlékezetes volt Dél-Amerikában, hiszen a kolumbiai Copa America megrendezése került veszélybe. A dél-amerikai labdarúgó kontinensviadalt ugyanis abban az országban rendezték, ahol 37 év óta polgárháború dúl a baloldali gerillák, a jobboldali milicisták és a fegyveres erők között. Tíz év alatt közel 40 ezer civil áldozata volt a harcoknak. A nyáron több kolumbiai nagyvárosban is komoly összecsapások voltak és több bomba robbant. Másfél héttel az esemény kezdete előtt a Kolumbiai Labdarúgó Szövetség alelnökét, Hernan Mejia Campuzanót elrabolták, és több csapat (köztük az argentin válogatott) életveszélyes fenyegetést kapott. A dél-amerikai szövetség (CONEMBOL) elnöksége eleinte úgy vélte, Kolumbia képtelen szavatolni a résztvevők biztonságát. A Dél-Amerikai Futballkonföderáció (CSF) a Kolumbiai Labdarúgó Szövetséggel egyetértve határozatlan időre először elhalasztotta a júliusi kontinensbajnokságot, majd miután a terroristák Campuzanót szabadon engedték, mégis megrendezték, ám Argentína távol maradt az eseménytől.

2001. szeptember 12-én az amerikai események hatására az országban minden sporteseményt töröltek, erre utoljára 1944. június 6-án, a normandiai partraszállás napján került sor. (Az ezt követő legnagyobb sporthalasztásra John Fitzgerald Kennedy 1963. november 22-i, pénteki meggyilkolását követő hét végén került sor: ekkor az amerikaifutball-meccsek maradtak el.) Az eseméynek hatására ismét felrémlett, hogy jövőre az USA rendezi a téli olimpiát, emiatt duplán veszélybe kerülhet a biztonság. Mitt Romney, a Salt Lake City-i szervezőbizottság elnöke reményét fejezte ki, hogy a jövő évi téli olimpiát nem fenyegeti a terrorizmus.

"Remélem, a szövetségi kormány a tragédiát követően felülvizsgálja a játékok biztonsági terveit. Az olimpia az emberi jogok és a világbéke szimbóluma" - mondta Romney. Az eredeti tervek szerint 3500 rendőr és 3000 FBI-ügynök vigyázná a mintegy ezerfőnyi tűzoltó- és mentőszemélyzet mellett. Az olimpia alatt repülési tilalom lenne Utah államban, a légteret az Egyesült Államok Blackhawk-típusú helikopterei védenék.