Társoldalunk:

Super Bowl: Manning és a Colts csúcsra ért

2007.02.05. 4:32

Az Indianapolis nyerte a tengerentúli amerikaifutball-bajnokság (NFL) Miamiban rendezett döntőjét, a 41. Super Bowlon a Colts 29-17-re verte a Chicago Bearst. A mérkőzés legjobbjának az Indianapolis irányítóját, Peyton Manninget választották.

41. Super Bowl:
Indianapolis Colts - Chicago Bears 29-17 (6-14, 10-0, 6-3, 7-0)

Nem könnyítette meg a természet a játékosok dolgát, a Super Bowlok történetében először került sor a mérkőzésre esőben. A szakértők szerint ez inkább a Chicagónak kedvezhetett volna, mert az Indianapolis csarnokban játssza a találkozóit.

A meccs nagy kérdése az volt, hogy a Peyton Manning vezette Indianpolis-támadósor mire megy a Brian Urlacher nevével fémjelzett rettegett Chicago-védelem ellen, és érdekesség, hogy mindkét csapatot színes bőrű edző irányította Lovie Smith, illetve Tony Dungy személyében, korábban nem volt arra példa, hogy afroamerikai tréner a nagydöntőbe jusson a csapatával.

A Colts végezte el a mérkőzést indító kezdőrúgást, 14 másodperc múlva viszont már 6-0-ra vezetett a Bears, ugyanis Devin Hester 92 yardos futással bevitte a labdát az Indianapolis célterületére (touchdown). Az Év újonca díjra is jelölt Hester óriási testcselekkel csapta be a rátámadó védőket, és mivel a társak remekül csinálták meg neki a helyet, így akadálytalanul futhatott végig a pályán, megszerezve ezzel a Super Bowlok történetének leggyorsabb touchdownját.

Forrás: EPA

Hester (balra) az egész pályán végigcikázva szerzett vezetést a Bearsnek

Jöhetett az Indianapolis, de nem sikerült válaszolnia, sőt a harmadik kísérletnél az irányító (quarterback) Peyton Manning hosszú passzra vállalkozott, de a labda a chicagói Chris Harris kezében landolt, talán még a szakavatott NFL-guruk sem emlékeznek arra, hogy mikor fordult elő olyan, hogy Manning az első támadásban interceptiont (eladott labda) hozott össze.

A másik irányítót, Rex Grossmant rengeteget kritizálták a szezonban, sokan úgy vélték, hogy csak a védelem remeklésének köszönhető, hogy a nagydöntőben játszhat, és való igaz, hogy nem nyújtott maradandót, amikor először pályára került, negyedik kísérletre el kellett rúgni a labdát (punt) a Bearsnek, mert még mezőnygól-távolságba sem tudtak eljutni.

Peyton Manning a következő játékban bizonyította, hogy miért tartják a liga egyik legjobb irányítójának, szorult helyzetből adott pontos passzt az üresen hagyott Reggie Wayne-nek, aki a Bears 20 yardos vonalán kapta el a labdát, és meg sem állt a célterületig. A Colts ezzel feljött 7-6-ra, de egalizálni nem tudott, mert az egy pontot érő jutalomrúgásnál Hunter Smith kezéből kicsúszott a labda, így nem tudta azt lekészíteni a rúgó Adam Vinatierinek, kisértetiesen hasonló volt az eset, mint korábban a rájátszásban, amikor a Dallas továbbjutása úszott el azon, hogy Tony Romo elejtette a labdát rúgás előtt.

A touchdown utáni visszafutásnál a chicagói Gabriel Reid vesztette el a labdát (fumble), amit Tyjuan Hagler kaparintott meg, így jöhetett újra a Colts, de következett az újabb fordulat, mert Manning nem tudta Joseph Addai kezébe nyomni a tojáslabdát, ami a földre került, és Bears-játékos vetődött rá. Grossmanék éltek is az ajándékba kapott lehetőséggel, Thomas Jones nagy futása megteremtette az esélyt egy touchdownra, és a harmadik kísérletnél Muhammad elkapta az irányító passzát a célterületen belül, aztán Robbie Gould a jutalomrúgást is sikeresen abszolválta, ezzel 14-6-ra alakította az állást.

Forrás: EPA

Grossman végig nagyon bizonytalan volt

A Bears következő akciója nem a sikeres passzok miatt maradt emlékezetes, hanem egy fumble miatt, Cedric Benson hagyta el a labdát Bob Sanders közreműködésének köszönhetően, Dwight Freeney pedig gyorsan rávetődött, de a Colts nem tudta pontra váltani a lehetőséget. A második negyed elején aztán nyolc játékból mezőnygól-távolságig jutottak Manningék, és Vinatieri 26 yardról küldte a labdát a U alakú kapu szárai közé, ez volt a New Englanddel két bajnoki aranygyűrűt begyűjtő rúgó ötödik sikeres kísérlete a Super Bowlokon, ezzel holtversenyben az első helyre került az örökranglistán.

A Chicago szenvedett támadásban, nem úgy a Colts, Manning szélre dobott labdái rendre üresen találtak az elkapókat (wide receiver), és középen a támadófal (offensive line) mindig helyet tudott csinálni a futóknak (running back), amit Addai és Dominic Rhodes általában ki is használt. Át is vette a vezetést Tony Dungy csapata, amikor egy hét játékból álló, 58 yardos akció végén Rhodes bebrusztolta a labdát a Bears célterületére.

A Chicago nem tudott gyorsan pontokkal válaszolni, mert még a first downt sem tudták összehozni, azaz nem kaptak újabb négy esélyt arra, hogy minimum 10 yardot haladjanak előre, ráadásul egy fumble-t követően egyből visszaadták a labdát, amikor Grossman kiejtette a kezéből a játékszert. Ugyanakkor a félelmetesnek tartott Chicago-védelem továbbra sem találta a Colts támadásainak ellenszerét, minek köszönhetően a saját 35 yardosukról indulva egészen a Bears tizenheteséig eljutottak, következhetett Vinatieri, aki 36 yardról (a rúgásoknál rendszerint hátrébb viszik 18-19 yarddal a labdát, hogy meglegyen a megfelelő ív) azonban elhibázta a rúgást, így 16-14-re vezetett a Colts félidőben.

Forrás: EPA

A szünetben Prince volt a főszereplő

A szünetben Prince szórakoztatta a közönséget és a mintegy egymilliárd tévénézőt, aztán úgy folytatódott a meccs, ahogy a második negyedben véget ért, az Indianapolis egymás után csinálta a first downokat, a touchdown ugyan nem sikerült, Vinatieri viszont javított, és 24 yardról volt eredményes, megszerezve hatodik Super Bowl-mezőnygólját, amivel az örökranglista élére ugrott. Egyre jobban kiütközött az irányítók közti különbség, Grossman a második félidő első Bears-akciójánál kétszer is szerencsétlenkedett, előbb elcsúszott, majd kiejtette a labdát, amit nagy nehezen azért összekapart, de megint a védelemre hárult a feladat, hogy megállítsa az ellenfelet.

A touchdown lehetőségétől meg is fosztották a Coltsot, de Vinatieri 20 yardról sem hibázott. A túloldalon kollégája, Gould jóval nehezebb helyzetből célzott pontosan, 44 yardról küldte a labdát a kapufák közé, megtörve ezzel a Bears hosszú pontnélküli sorozatát. Akik azt várták, hogy ettől feltámad a szeles város csapata, az tévedett, mert Grossman eladta a labdát, amivel Kelvin Hayden begyalogolt a célterületre, és bár Lovie Smith, a Chicago edzője újra megnézette a szituációt a bírókkal, azok helyesen úgy döntöttek, hogy Hayden nem lépett ki a labdával, így a győzelem kapujába került a Csikók csapata.

Forrás: EPA

A meccs egyik kulcspillanata: Hayden (jobbra) halássza le Grossman passzát

A csodára készült a Bears, de ezen az estén Rex Grossman volt a negatív hős, aki ezúttal nem egy oldalpassz, hanem egy hosszú indítás alkalmával dobott interceptiont, Bob Sanders kapta le a labdát Bernard Berrian elől, bebizonyosodott, amiről mindenki beszélt a nagydöntő előtt, hogy a védelem kevés lesz ahhoz, hogy a Chicago versenyben legyen a Vince Lombardi-trófeáért.

A hátralévő időben még egy vérszegény Bears-támadást láthattunk, és azt, hogy a Colts sok futással lepörgeti az órát, következhetett az ünneplés, a 41. Super Bowlt az Indianapolis nyerte, az MVP (legértékesebb játékos) Peyton Manning lett. A Colts másodszor lett a liga királya, igaz, 1970-ben még Baltimore-ban volt a gárda székhelye, Tony Dungy pedig az első afroamerikai tréner lett, aki csúcsra ért a csapatával.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK