Vágólapra másolva!
A doppingolást mint az olimpia előtti évben különösen fontos témát járta körül az a szerdai tudományos konferencia, amelyet az Országos Sportegészségügyi Intézetben (OSEI) rendeztek arról, hogyan lehet legális eszközökkel segíteni a sportolóknak a jobb eredmények elérésében.

"Magyarországon különösképpen tudatosítani kell, hogy ami Athénban történt, az nem fordulhat elő a következő olimpián" - szögezte le bevezetőjében Mesterházy Attila, a Sportegyesületek Országos Szövetségének (SOSZ) elnöke a 2004-es ötkarikás játékok magyar doppingügyeire utalva.

A kérdést külön aktuálissá teszi, hogy van már olyan szponzor, amely egyértelműsítette: ha még egyszer előfordul magyar doppingvétség, nem támogatja tovább az olimpiai felkészülést. Márpedig egy kiemelkedő támogató kivonulása különösen súlyosan érintené az amúgy is forráshiánnyal küzdő magyar sportot, amelynek minden forintra égető szüksége van - fűzte hozzá.

A SOSZ-elnök leszögezte: az a tény, hogy az OSEI, közkeletű nevén a Sportkórház a színhelye a doppingellenes konferenciának, egyfajta demonstrálás is az intézmény mellett. Azt fejezi ki, hogy a civil sportszektor elismeri és a jövőben is számít a Sportkórház hatékony munkájára.

Ez utóbbi megjegyzésre Berkes István professzor, az OSEI főigazgató főorvosa azzal reagált, hogy ők változatlanul szeretnék folytatni eddigi tevékenységüket a doppingmentes eredmények érdekében is, a jelenlegi helyükön maradva, ahol a budapesti doppinglaboratórium is működik. Előadásában hangsúlyozta, hogy miközben Magyarországnak a tisztán elért sikerekre van szüksége, alternatívát is kell nyújtani a sportolóknak, hozzásegítve őket a legális teljesítményfokozáshoz. A dopping helyetti lehetőségek között említette a teljesítményt csökkentő tényezők, például krónikus betegségek kiküszöbölését, a specifikus táplálkozást, az ésszerű és minőségi táplálékkiegészítőket, az edzések és versenyek közötti irányított regenerációt, aztán a gyúrást, a kiegészítő sportokat és a fizioterápiát, valamint a pszichés tartalékok kihasználását.

Dr. Budavári Ágota a doppingolás lelki ösztönzőit elemezte, kitérve az olyan nehezen feloldható helyzetre, amelyet az okoz, hogy a tökéletes produkció vágya, a hírnévre, a nyilvános elismerésre való törekvés a sportolónál szembekerül a szorongással: nem képes kiemelkedő teljesítményre. A pszichológus különösen kárhoztatta a legveszélyesebb szernek számító anabolikus szteroidokat, mondván, hogy ezek fogyasztása áthangolja a szervezetet, súlyos érzelmi labilitást, növekvő agresszivitást, depressziót okozhat, s különösen elriasztó példának szánta, hogy a doppingszerek közül az élénkítők közé tartozó amfetamin túladagolása akár halálhoz is vezethet.

Dr. Györe István szakmai előadásában az élsportban tevékenykedők teljesítménynövelésének lehetőségeit boncolgatta, dr. Hollósi Miklósné, a doppinglaboratórium vezetője pedig azt a kérdéskört taglalta, hogy mennyiben és hogyan járulhat hozzá a doppingellenőrzés a sport tisztaságához. Kitért ő is az anabolikumok jelentette veszélyekre, arra, hogy az esetek többségében ezek használata következtében születnek pozitív teszteredmények, de megemlítette, hogy például három pécsi atléta olyan táplálékkiegészítővel bukott meg, amely az összetevők között fel nem tüntetett tiltólistás elemet tartalmazott. Az egészséget súlyosan károsító veszélyforrások között nevezte meg az úgynevezett designer drogokat, amelyek mellékhatása ugyanannyira súlyos következményekkel járhat, mint az anabolikus szteroidoké.

A konferencián több ízben felmerült a doppinglaboratórium jövőjének kérdése. Bár a hozzászólók mind kiálltak mellette, Berkes professzor összefoglaló megállapítása a bizonytalanságot fogalmazta meg, amikor ezt mondta: "A jelen helyzet szerint úgy tűnik, nem cél, hogy nemzetközileg akkreditált labor legyen Budapesten."