Snooker: bombameglepetés a sanghaji tornán

Ha valakiről azt halljuk, hogy alaposan elkalapálta Stephen Hendryt, Neil Robertsont, Steve Davist, Mark Selbyt és Ronnie O'Sullivant, akkor vagy arra következtethetünk, hogy az illető fanatikus snookergyűlölő (mivel pályán kívül ez az eset lehetetlennek tűnik), vagy valami fiatal zsenit sejthetünk az asztal mellett, akinek valószínűleg csak azért nem hallottunk eddig a nevéről, mert a fentieknek gyermeke, esetleg unokája lehetne. Ehhez képest Ricky Walden már 26 éves és még soha sem játszott világbajnokságon főtáblás meccset, és mindezidáig a 2005-ös China Open negyeddöntője volt a legjobb eredménye, pedig már régóta profi. Valószínűleg Walden egy hétre koncentrálta összes snookertehetségét és szerencséjét, és ennek valószínűleg jobban örül, mint a lottóötösnek.

Persze egy ilyen skalpnévsor - számításaink szerint Ricky Walden összesen 16 világbajnoki címet (Hendry - 7, Davis - 6, O'Sullivan - 3) ütött el a Sanghaj Masters győzelmétől - önmagában kizárja azt a lehetőséget, hogy Walden ne érdemelte volna meg élete első tornagyőzelmét, másrészt pedig valószínűleg nem nagyon foglalkozik azzal, hogy mit ír róla a nemzetközi sajtó. Ha pedig mégis, akkor csak a mája hízik.

Hetet egy csapásra

A világranglista 35. helyezettje a selejtezőben kezdte szereplését, így nem kérdés, hogy a főtáblán egyik meccsén sem ő volt az esélyes. Azonban ez a két sikerrel megvívott selejtezőmérkőzés után a walesi snookerest egy pillanatig sem érdekelte. Valószínűleg önbizalmának nem tett rosszat, hogy rögtön nagy hal akadt a hálójába: Stephen Hendryt döntő frame-ben búcsúztatta el a sanghaji tornától. Neil Robertson ellen is döntő frame-re került sor, Walden azonban az előző körből hozta a "rutinját" és megbízható játékkal továbbjutott. Azért amikor kellett, egy 139-es brékkel is előrukkolt. A negyeddöntőben egy rég nem látott, ám korábbról annál inkább ismert játékos próbálta keresztezni Walden útját. A nyolcvanas években hat világbajnoki címig jutó Steve Davis már 2-0-ra is vezetett, innentől kezdve azonban Walden megint felülkerekedett, mághozzá 5-2-vel, és érett safety-játékkal.

A snooker ínyencei már-már dörzsölni kezdték a tenyerüket egy O'Sullivan-Selby döntő lehetősége kapcsán. Tavaly a Rocket becenevű O'Sullivan az Egyesült Királyság bajnokságának elődöntőjében az utolsó, mindent eldöntő frame-ben előhúzott egy 147-est a cilinderből, a Welsh Openen pedig Selby fordított a döntőben 5-8-ról 9-8-ra. Ám Walden ismét közbeszólt: a hosszú idő után végre jól játszó (az elődöntőig mindössze négy partit bukó) Selbyt 6-4-gyel állította meg, méghozzá 1-4-ről zsinórban 5 partit behúzva. Selby "mellesleg" a torna címvédője volt.

Gyengébb ágról becsapódó Rakéta

Ehhez képest Ronnie O'Sullivan útja papíron sétagalopp volt. Papíron. A gyengébb ellenfelek ellen ugyanis nem tudta jobbik énjét hozni, így Stuart Pettman és a vb-elődöntős Joe Perry ellen csak szenvedett (de azért biztosan jutott tovább), a kétszeres világbajnok Mark J. Williams ellen pedig csak a legjobbjával mehetett tovább. A walesi zseni elleni negyeddöntőben minden tudására szüksége volt, Williams ugyanis végre megmutatta, hogy miért nyert a Crucible Színházban 200-ben és 2003-ban is. A meccs során aki hibázott, az bukta is a partit, ugyanis mindkettőjüknek elég volt egyetlen esély, hogy lepakolják az asztalt.

Ricky Walden végigverte a mezőnyt Kínában

Papíron a legnehezebb meccsnek mégis a világranglista második helén álló Stpehen Maguire elleni elődöntő ígérkezett. A két versenyző között soha nem volt egy frame-nél nagyobb a különbség, ráadásul a felek - ugyan egymás hibájából lehetőséghez jutva - gyakran szorakoztatták magas pontsorozattal a kínai közönséget. Maguire 101-ig, míg az essexi ász 141-ig, majd a döntő partiban 145-ig is eljutott. Utóbb a skót így nyilatkozott: "Amikor az utolsó partiban hibáztam, tudtam, hogy többet már nem kerülök az asztal mellé ezen a versenyen. Ronnie az ilyen helyzeteket kegyetlenül használja ki."

Álomdöntő Rickynek, rémálomdöntő Ronnie-nak

A döntő a papírformának megfelelően kezdődött, ám az újonc Walden egy vesztett frame után hamar legyőzte lámpalázát (ha egyáltalán volt neki). Ebben segítségére volt a világelső, aki hibát hibára halmozott, szemlátomást ideges volt, és többször konzultált a vezetőbíróval a vakuk zavaró hatásáról és a golyókra tapadó piszokról. Ennek eredményeként Walden tudott fordítani. Jól jött tehát a szünet O'Sullivannek, aki össze is kapta magát, és 4-3-ra fordított. Ezután megosztoztak a maradék két partin és egymás ajándék helyzetein, így az első hosszabb etap végén még nem volt erős a meglepetés szaga. 5-4-re vezetett Ronnie O'Sullivan, aki a döntő előtt elmondta, hogy "az a kérdés, hogy tudom-e akkor is kontrollálni a meccset, amikor nem tudom a legjobbamat a pályára tenni".

Egyelőre úgy nézett ki, hogy bár egymás hibáiból élnek, és mindkettőjük játéka hektikus (bravúros, pozíción kívüli gólokat követtek érthetetlen hibák), Ronnie-nak sikerül kordában tartani Waldent, és kivárnia az alkalmat, amíg elkezd futni a szekere. Az első etap során százas brék nem született.

Vasárnap este aztán folytatódott a helyzetkihagyó-show: Ronnie O'Sullivan egyszerűen képtelen volt koncentrálni ezen a napon. Játékából fogytak a briliáns ütések, míg hibáinak számát még a délelőtthöz képest is növelte. Walden ezzel szemben hitt a győzelemben, valamelyest stabilizálta játékát: 6-7-es állásnál három partit nyert zsinórban, így a döntő során másodszor két frame előnye volt. A legjobbkor: Rocket még egy partira jó volt, ám 9-8-nál ismét hibázott, Walden pedig lecsapott élete lehetőségére, és 108-at lökve begyűjtötte élete első trófeáját. Valószínűleg gondolatban belekarcolja a legyőzöttek neveit is.

Ricky feldobott, Ronnie csalódott

"Csodálatos, hogy megnyertem az első tornámat" - mondta az egykori U21-es világbajnok. "Remélem, tovább tudok lépni ezen az úton. Szeretném hamarosan a legjobb 16 között találni magam, és további tornákat nyerni."

A kiemelés felé a legjobb úton halad: a Sanghajban szerzett 5000 ponttal már 17. az előzetes világranglistán. "9-7-nél a kupa felemelésére gondoltam, mikor kihagytam a pirosat. El voltam kenődve, mert komoly sansz volt, és azt gondoltam, a következő két partiban nem kerülök asztal mellé. A következő esélynél azonban nyugodt tudtam maradni" - így Walden.

Ronnie O'Sullivan lehetett volna az első Stephen Hendry óta, aki zsinórban 3 versenyt nyer meg. A hétszeres világbajnoknak ez 1993-ban sikerült. "Csalódott vagyok, mert magasak voltak az elvárásaim annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, hogy néha így játszom. Déután még csak-csak döcögött a szekér, de este mintha asztalnál sem lettem volna. Ricky jól játszott, már egy ideje komplett játékos, úgyhogy örülök, mert itt volt az ideje, hogy valamit nyerjen" - nyilatkozta O'Sullivan.

"Egyáltalán nem gondoltam, hogy könnyű meccs lesz, de megkönnyíthettem volna magamnak azzal, hogy jobban játszom. Nem csodálom, hogy veszítettem, mert egyáltalán nem tudtam Rickyt nyomás alá helyezni. Megérdemeltem a vereséget, de összességében jó hét volt, örülök, hogy döntőbe kerülhettem." O'Sullivan így kicsit rontott döntős mérlegén: 31 tornadöntőből "csak" 21-et nyert meg.

De hová tűnt Murphy, Ding és Dott?

A nagy halak közül változatlanul levegőért kapkod Shaun Murphy és Ding Junhui. Murphynek a torna összesen egy győztes frame-ből állt, ez pedig tőle bárki ellen kiábrándító teljesítménynek számít. Gyanítható, hogy Andrew Hicks ellen jobb napjain fordított eredmény született volna. Murphy ezzel elvesztette harmadik helyét az előzetes világranglistán, hiszen a magára találó Mark Selby megelőzte őt. Ding Junhuinak ezúttal hazai közönségét sikerült kiábrándítania azzal, hogy az első körben búcsúzott Dave Harold ellen.

Ám a leglátványosabb Graeme Dott szenvedése: 2006 világbajnoka partit sem tudott nyerni Sanghajban, miután az első fordulóban 5-0-ra kapott ki Jamie Cope-tól. A többi nagy ezúttal vagy egymást verte (John Higginst például Ryan Day), vagy O'Sullivan, vagy pedig Walden "ámokfutása" vetett véget véget. Az előzetes világranglistán Ronnie O'Sullivan növelte előnyét, amely már több mint 6000 pont a második Stephen Maguire előtt.

Bánfai Károly