Húsz évvel a berlini fal leomlása után izgalmas adatokat tárt fel Gary Bruce, kanadai történészprofesszor, aki a német főváros levéltárainak Stasi-aktáiban kutatott. Az 1976-os montreali olimpiáról szóló jelentésekből kiderült, hogy az NDK-delegáció minden nyolcadik tagja ügynök volt, s a sportolók többsége nem is tudta, hogy doppinggal tömik. Az NDK két évtized alatt olyan sporthatalommá nőtte ki magát, hogy még ma is a tíz legsikeresebb olimpiai nemzet között található.
Az iratok között kanadai University of Waterloo történelemprofesszora, Gary Bruce megtalálta egy kilencoldalas feljegyzés egyetlen lapját, amely a "Speciális gyógyszerek maradékának megsemmisítése" alcímet kapta. Az akta szerint az olimpiai idején tízbőröndnyi orvosi csomagot, injekciós tűket és fecskendőket süllyesztettek a Szent Lőrinc folyó mélyére. A hiányzó nyolc oldalt valószínűleg a hidegháború végén semmisítette meg a Stasi, a professzor szerint viszont az egy oldal is árulkodó, hiszen nem valószínű, hogy legális gyógyszereket dobtak a folyó mélyére.
KGB-aggodalom, NDK-siker Montrealban
Keményebb dolgokat tartalmaz egy egészében megmaradt 95 oldalas dosszié, amely szerint Erich Mielke, a Stasi főnöke többek között úgy akarta az NDK elismertségét növelni, hogy minden módszert engedélyezett a sportsikerek számának növelésére. A külföldi hírszerzési főnök, Markus Wolf teljhatalmat kapott, ő lett az Operation Finale nevű művelet első embere, amelynek során az olimpiai csapat össze tagját szigorúan figyelték egész évben, főleg a 16 napos olimpia idején.
A keleti blokk titkosszolgálati vezetői még a játékok előtt találkoztak Moszkvában, a KGB székhelyén. A szovjetek elsősorban amiatt aggódtak, hogy a montreali ukrán és keletnémet emigránsok megpróbálják rábírni honfitársaikat a disszidálásra.
Levéltári adatok szerint az NDK 511 fős olimpiai csapatából 67-en dolgoztak besúgóként, Bruce professzor szerint sokan azért fogadták el a Stasi-megbízást, nehogy eltiltsák őket a jövőbeli nemzetközi sporteseményeken való részvételtől. "Akadtak olyanok, akik boldogan segítettek, mert élvezték, hogy tagjai a titkosrendőrségnek" - állította Bruce, aki szerint a csapat mellett lévő tolmácsok is ügynökként dolgoztak.
Két sportolót még az olimpia előtt eltiltottak, mert egy külföldi edzőtábor során osztrák szállodásokkal beszélgettek. A Stasi feljegyezte, hogy az egyik sportolót felkereste az Egyesült Államokban élő nagyapja, egy másik tánc közben telefonszámot cserélt egy kanadai lánnyal, míg az egyik női csapat tagja egy olasz sportolóval töltött minden éjszakát. Egy úszót állítólag az amerikai csapat környékezte meg, ám az ügynökök még a kézbesítés előtt elfogták a neki címzett levelet. A legrosszabbul az a sportoló járt, akit azért tartottak kockázatos elemnek, mert házassági problémával küszködött, ezért inkább hazaküldték a feleségéhez.
Az ügynökök összességében elégedettek voltak az olimpián tapasztaltakkal, állított Bruce, aki szerint a sportolók többségének fogalma sem volt arról, hogy szteroidokkal tömik őket. Erre csak sportpályafutásuk befejeztével jöttek rá, amikor többen rákos megbetegedések, májproblémákat tapasztaltak, a nők pedig beteg gyermekeket szültek.
Az NDK csapata végül 40 arany-, 25 ezüst- és 25 bronzéremmel az éremtáblázat második helyén végzett a Szovjetunió mögött.
Heidiből Andreas
A keletnémet dopping egyik legismertebb áldozata Heidi Krieger, aki az 1986-os atlétikai Európa-bajnokságon szerzett aranyérmet súlylökésben. Négy évvel későbbi visszavonulását követően a megnövekedett tesztoszteronszint miatt nemet váltott, bajuszt növesztette, jelenleg Andreas Krieger néven él, és katonai ruházattal foglalkozik Magdeburgban.
"Nem tudom, maradhattam-e volna nő, mert a problémák súlyosnak mutatkoztak. Soha senkinek nem mondhattam, hogy nem akarok hormonokat. 16 évesen kaptam az első kék pirulákat az edzőmtől"" - mesélte az AFP-nek a 43 éves egykori sportoló.
Kriger: akkor és most
"Abban az időben idegennek éreztem magam a bőrömben, ezért váltottam nemet. Így hivatalosan is férfi lettem" - mondta. Krieger az érmeit egy zacskóban tartja, egyedül az Eb-aranyérem nincs nála, azt a Doppingáldozatok Szövetségének ajándékozta.
"Az érem nem jelent számomra semmit. Még most is rengeteg düh van bennem. Főleg, ha arra gondolok, hogy a berlini fal leomlását követően Nyugat-Németország egyszerűen átvette a régi NDK-edzők tudását. Ezek az edzők tudták, hogyan kell bajnokokat gyártani, s napjainkban ugyanezt teszik. Az érmek sajnos többet jelentenek az erkölcsnél" - vélte Krieger.
Staatsplan 14.25
Az 1990-es német újraegyesítésig az NDK 11 olimpián indított külön csapatot, ezeken összesen 519 érmet, közte 192 aranyat nyertek sportolói.
Az állami doppingprogramnak ("Staatsplan 14.25") közel tízezer sportoló vált részesévé, a Stasi folyamatosan felügyelte, hogy a legjobbak használják-e az izomnövelésre szolgál anabolikus szteroidot, a Turinabolt.
Ahogy a Semmelweis Egyetem újságjában megjelent, "az Oral-Turinabol (OT) nevű doppingszer közkedvelt volt az NDK sportolók körében. A jénai VEB Jenapharm által 1965-től gyártott gyógyszer eredetileg az idős, legyengült emberek izmainak erősítésére szolgált. De megnövelt dózisban az élsportolók izomzatainak gyarapítására használták. Alkalmazták még a Depot-Turinabolt (nemzetközi nevén: nandrolon-decanoat) is, bár ez lassabban bomlott le a szervezetben. Harmadik csodaszernek számított az STS 646. Ellenőrizhetetlen volt, ugyanis nem jegyezték be az NDK-ban. Emellett barbár és kegyetlen orvosi beavatkozásokkal - izomrostok kimetszésével, analizálásával - állapították meg a sportoló alkalmasságát az adott sportágban."
Négy világcsúcs még él
Az NDK megszűnésével bezárták azokat a laboratóriumokat és véget vetettek azoknak az állam által támogatott programoknak, amelyek az élsportolók előállításáért voltak felelősek. A rekordok azonban még élnek, négyet a mai napig nem sikerült megdöntenie senkinek. Valamennyit csúcsot atlétikában érték el a keletnémetek.
A jelenleg is érvényben lévő NDK-s rekordok:
- Jürgen Schult (diszkosz, 74,08 m - 1986)
- Marita Koch (400 méter, 47,60 mp - 1985)
- Silke Gladisch, Sabine Rieger, Ingrid Auerswald, Marlies Göhr (4x100 méter, 41,37 mp - 1985)
- Gabriele Reinsch (diszkosz, 76,80 m - 1988)
Az 1983-as atlétikai vébén Silke Gladisch, Marita Koch, Marlies Göhr, Ingrid Auerswald összetételben lett aranyérmes az NDK 4x100-as váltója
Az egyéni sportok nagymesterei
Az NDK első csillaga Roland Matthes úszó volt, aki 1968 és 1976 között három ötkarikás játékokon összesen nyolc érmet (négy arany-, kettő ezüst-, kettő bronzérem) nyert, s összesen 16-szor döntötte meg a 100 és a 200 méteres hátúszás rekordját.
1976-ban, Montrealban Renate Stecher egy arany- egy ezüst- és egy bronzérmet nyert (négy évvel korábbról már volt két arany és egy ezüstje), az úszó Kornelia Ender pedig négyszer állhatott fel a dobogó tetejére (100 és 200 méter gyors, 100 méter pillangó, 4x100 méteres vegyes) és nyert még egy bronzérmet is.
Az 1980-as moszkvai olimpián az NDK női úszói a 13 első helyből 11-et szereztek meg, s emellé még nyertek nyolc ezüst- és hét bronzérmet. Az atléták 15 éremmel (5, 5, 5) fejezték be az olimpiát.
Kristin Otto hat aranyat nyert Szöulban
Az 1984-es Los Angeles-i olimpián a bojkott miatt nem vett részt az NDK, így az utolsó önálló fellépésre 1988-ban került sor. Szöulban az úszónő Kristin Otto volt a hős, aki hatszor állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára (50 és 100 méter gyors, 100 méter hát, 100 méter pillangó, 4x100 méter gyors és 4x100 méter vegyes).
Az olimpia éremtáblázat örökranglistája:
| arany | ezüst | bronz | |
| Egyesült Államok | 1008 | 810 | 696 |
| Szovjetunió | 473 | 376 | 355 |
| Olaszország | 226 | 189 | 208 |
| Németország | 223 | 222 | 244 |
| Franciaország | 216 | 236 | 267 |
| Nagy-Britannia | 215 | 258 | 263 |
| NDK | 192 | 165 | 162 |
| Svédország | 185 | 191 | 217 |
| Kína | 167 | 133 | 119 |
| Magyarország | 159 | 143 | 163 |