Magyar segítséggel loholnak a világ után a brit olimpikonok

2012-ben Nagy-Britannia a rendező jogán minden csapatsportágban indulhat, de a futballt leszámítva mindenhol csekély reményekkel. A legtöbb válogatottat tehetségkutató castingokkal, honosításokkal, interneten keresett edzőkkel toborozták, a sportolókat magyar vízilabda- és Szegeden dolgozó szerb kézilabdaedző is próbálja felkészíteni.

"2007-ben kerültem a nőivízilabda-válogatotthoz, mivel személyes kapcsolat fűzött a britekhez, így amint kiírták a pályázatot a kapitányi posztra, azonnal fel is hívtak telefonon, s szóltak, pályázzak én is" - mondta az [origo]-nak Fekete Szilveszter, aki végül el is nyerte az állást. Az 1978-as nyugat-berlini világbajnokságon ezüstérmet szerző magyar válogatott kapus edzőként dolgozott már Olaszországban és Egyiptomban is, azt mondja, nem a teljes ismeretlenbe ugrott bele.

A 2008-as, pekingi játékokon mindössze egyetlen csapatsport, a női gyeplabda volt, amelyben brit csapat is szerepelt. Az Egyesült Királyság négy nagy országrészének (Anglia, Skócia, Wales, Észak-Írország) nincs külön olimpiai bizottsága, a játékokon a legjobb brit sportolók szerepelnek közös színekben. Ez az egyéni sportokban nem jelent problémák, a csapatsportokban viszont - a focin kívül - viszont hatalmas a britek elmaradása elmaradás.

Ezek után meglepő, hogy London igenis élni kíván a NOB adta lehetőséggel, hogy rendezőként bármelyik csapatsportban elindulhat, s 2005 óta gőzerővel építi csapatait vízilabdában, kosárlabdában, kézilabdában és röplabdában. A sikerekhez nemcsak hazai tehetségeket keres, ha kell, honosít, s külföldi szakembereket is hív - így aztán magyar vízilabdaedző és Magyarországon dolgozó szerb kézilabdatréner is dolgozik a britek dicsőségéért. S bár olykor megmosolyogtató a kísérletezés, nem elképzelhetetlen, hogy két év múlva akár érmet is nyer valamelyik sportágban.

"Négy-öt évnek elégnek kell lennie"

"Azt ne feledjük, mint annyi sportágat, a vízilabdát is Nagy-Britanniában találták ki, Magyarország után a britek nyerték a legtöbb olimpiai aranyat, igaz, még a hőskorban" - emlékeztetett Fekete az 1900 és 1920 közötti zsinórban megszerzett négy bajnoki címre. Igaz, a póló akkori szabályai még alig hasonlítottak a mostaniakra.

"Alaposan meglepődtem, amikor kiderült, itt többen vízilabdáznak, mint Magyarországon. A színvonal olyan, amilyen, és persze nincs profizmus, de a háttérbázis adott. Csak a nőknél négy divízió van, mindegyikben 8-10 csapattal, egyetemi bajnokság, de természetesen amatőr szinten."

Fekete szerint az uszodahelyzet tragikus, hasonló, mint Magyarországon. A drága bérleti díjak miatt heti 2-3 alkalomra szűkülnek az edzési lehetőségek, viszont ha lenne pénz, jönnének a sikerek is.

"A bajnoki rendszert itt másképp kell elképzelni, nem folyamatos fordulók vannak, hanem tornajelleggel havi egy-két hétvégén 2-3 meccs. A feladat és a kihívás óriási, hiszen egy kezdő társaságból kell csapatot gyúrni az olimpiára. De ha belegondolok abba, hogy a KSI-s időkben a junior válogatott 4-5 év munkája után az olasz vagy a román felnőtt válogatottat is le tudta győzni, úgy vélem, az időnek elegendőnek kell lennie a felkészüléshez."

Castinggal az olimpiára

Több csapatsportágnál - elsősorban kézilabdában és röplabdában - tehetségkutató castingot is tartottak, hogy felfedezzék a jövő sztárjait. Fekete szerint vízilabdában is voltak hasonló kísérletek, de inkább adminisztratív jelleggel. "Extrém esetekért több pénzt lehet kapni, így inkább tehetségkutatókat rendeznek, semmint a játékosnevelés útját járják" - jellemezte az ötletet, hozzátéve, tud olyan konkrét esetről, hogy rögbisből akarnak olimpiai bajnok kenust faragni.

"Az én helyzetem ennél egyszerűbb volt, volt 6-7 felnőtt játékosom, ehhez csatlakozott 3-4 olyan pólós, aki korábban Franciaországban játszott, vagy éppen amerikai egyetemi tanulmányai során vízilabdázott. Őket egészítettük ki az U18-as csapat néhány tehetségével. Amíg három éve a B csoportos Eb előtt két-három héttel jött össze ez a létszám, most már 20-25 játékossal számolhatok."

Fekete büszke arra, hogy a brit női póló már Európa középmezőnyében van. "Az elmúlt két évben az U20-as Eb-n a 7. helyet szereztük meg, ez hatalmas eredmény. S a fejlődés is látható, 2009-ben már a legjobbaktól is csupán 2-4 góllal kaptunk ki. De a felnőttekkel sem szégyenkezhetünk, a Világligában az oroszoktól is úgy kaptunk ki, hogy a harmadik negyedben még iksz körül jártunk. Célunk, hogy 2010-ben folyamatosan tudjunk jó, szoros mérkőzéseket vívni a legjobbakkal, jövőre pedig már pontokat is szerezhessünk."

Fekete éremről álmodik

De mi várható a 2012-es londoni olimpián? "Először 2007 szeptemberében tették fel nekem ezt a kérdést a vezetők, vissza is kérdeztem, tudják-e kik lesznek az ellenfelek? Nem tudták, nem tudhatták. Érdeklődtem, mégis, ők mit várnának el a csapattól? Egy-két győzelmet és szoros meccseket, válaszolták. Akkor döntőt játszunk, vontam le a következtetést" - mesélte a szakember, akinek a 6-7. hely megszerzését tartja realitásnak, szíve szerint azonban valóban az elődöntőbe juttatná tanítványait.

"A Dél-afrikai Köztársaság már jelezte, indulna az olimpián a kontinens színeiben, úgy vélem, ez a csapat nem áll magasabb szinten nálunk. Kína komolyan felszívta magát a pekingi olimpiára, kérdés, tart-e a lendület, tudják-e állandósítani a színvonalat. Ausztrália erős, jön még Kanada vagy az Egyesült Államok, illetve három európai csapat. Ha azt nézem, hogy kijuthat Londonba a komoly fiatalításon áteső magyar, olasz, vagy görög válogatott, akkor igenis lehet esélyünk. Az U20-as csapatot néhány felnőtt játékossal megerősítő olaszokat már legyőztük, a magyarokkal szoros meccseket tudunk játszani, bár nálunk mindig lesz 3-4 olyan klasszis, amilyen nálunk soha. A cél, hogy lépést tartsunk a fejlődésben, hogy majdnem csúcsszinten tudjunk vízilabdázni, s akkor bármi megtörténhet. Amióta elvállaltam a feladatot, bízom magamban, mert tudom, képesek lehetünk megcsinálni a válogatottal a csodát."

Amíg évekkel korábban csak Szlovákia és Portugália akart a britekkel játszani, addig az eredmények hatására egyre több meghívást kap a válogatott. A B csoportos Európa-bajnokság megnyerése óta az Eb-nyolcadik franciákat egymás után háromszor is legyőzte a csapat, közben pedig havonta jönnek az újabb és újabb meghívások.

"Nagyon hálás vagyok a magyar és olasz kollégáknak, mert ha hozzájuk fordultam, mindig szívesen látták a csapatomat. Február 8-10-e között éppen Magyarországon leszünk, s bár nem tudom, Petrovics Matyi barátom milyen keretet tud összehozni az itthon játszókból, nekünk a három nap alatti öt edzőmérkőzés is kiváló lehetőség lesz."

Fekete nem akart neveket említeni leendő csapatának legjobbjai közül, de azt mondta, számára már az is nagy dicséret volt, hogy Merész András, a magyar U20-as kapitány három centere közül kettőt is szívesen látna válogatottjában. "S akkor még mindig csak a 3-5. helyezetteket látta, mert két felnőtt centerem náluk is jobb."

Kézilabda: csapatépítés a semmiből

Dragan Djukic

A magyarországi vonalat a kézilabdában is bevetették a britek, aki már-már lehetetlen feladatra vállalkozva egy jobbára ismeretlen sportágat kíván meghonosítani, s reménykednek abban, hogy az olimpián nem lógnak ki majd túlzottan a mezőnyből.

A nemzeti csapatok szervezését 2005-ben kezdték, többek között interneten, ahol olyan játékosokat kerestek, akik "úgy érzik, rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, hogy remek kézilabdázó váljon belőlük".

"2005 előtt a sportág teljesen ismeretlen volt Nagy-Britanniában, nem is beszélve a szabályokról" - nyilatkozta Paul Goodwin, a szövetség menedzsere. A férfiválogatottnál a dán Carsten Albrektsen, Claus Hansen kettőst nevezték ki edzőnek, a dánokkal történő egyeztetés során Aarhusban brit kézilabda-akadémiát hoztak létre, a tehetségesebb játékosok közül öten Essenbe szerződtek, de a szövetség megerősítette kapcsolatát az egyik legjobbnak számító Flensburggal is.

2009-ben aztán a két szakember távozott, mindketten más irányú elfoglaltsággal magyarázták a lépést, hiszen Albrektsen a BSV Silkeborg, míg Hansen az U19-es válogatott edzője lett. A háttérben azonban anyagi okok is állhattak, a gazdasági válság hatására ugyanis a szövetség felére - 2,9 millió fontról 1,4 millióra - csökkentette a felkészülésre szánt összeget.

Az új tréner Dragan Djukic lett, aki szintén nem sokáig maradt napi elfoglaltság nélkül, hiszen november óta a Pick Szegednél is dolgozik. "Nem tagadom, nagyon izgat és motivál a feladat. Hosszú még az út az olimpiáig, de biztos vagyok benne, hogy a csapat versenyképes lesz a játékokon" - ígéri. Djukicnak lesz munkája bőven, együttese ugyanis egyelőre ott tart, hogy Luxemburg ellen képes a pontszerzésre.

Brit fociválogatott csak angol játékosokkal

A csapatsportok közül egyedül a focinak vannak komoly hagyományai, ennek megfelelően a brit válogatott 1972-ig komoly tényezőnek számított az olimpiai labdarúgás történetében - azóta viszont egyetlen hivatalos meccset sem játszott.

2008-ban ismét ott lehetett volna az olimpiai futballtornán, miután az angolok férfi és női válogatottja is kiharcolta a részvételt. A Brit Olimpiai Szövetség eleinte szerette volna elindítani a két csapatot Pekingben, a tagállamok futballszövetségei azonban ezt megvétózták - az északírek eleinte támogatták az ötletet, de később ők is visszatáncoltak, mivel meggyőzték őket a fő ellenző skótok érvei. A skót szövetség ugyanis attól tart, hogy ha beleegyezik egy közös olimpiai válogatott létrehozásába, akkor előbb-utóbb nem csak az olimpiára, hanem minden más versenyre is hasonló csapatot kell majd kiállítania az Egyesült Királyságnak, vagyis megszűnik a skót nemzeti tizenegy.

2008 decemberében a FIFA Végrehajtó Bizottsága is áldását adta egy közös brit olimpiai csapatra, ám a skótok ellenkezése ismét meghiúsította ezt a törekvést. A megoldás egyszerű lett: a négy érintett szövetség végül megegyezett abban, hogy a londoni játékokon kizárólag angol játékosokból álló labdarúgó-válogatott fogja képviselni Nagy-Britanniát - ahogy ez gyakorlatilag a korábbi olimpiákon is történt.

Az NBA-ből honosítják a kosarasokat

A brit férfikosárlabda-válogatottat Németh László személyében évekig ugyancsak magyar szakember irányította, ez a sportág azonban már ismertebbnek számít a szigetországban. Erre rásegített a sportdiplomácia is: a csapat a 2012-es olimpiára már NBA-ben edződő játékosokat is bevethet, így várhatóan egyáltalán nem lóg majd ki a 12-es mezőnyből.

A Brit Kosárlabda Szövetség 2005. december 1-jén alakult újjá, az angol, a skót és a walesi nemzeti szövetség megegyezésével, a csapat prominens egyénisége a Chicago Bulls sztárja, Luol Deng lett. A szudáni születésű bedobó 2006 októberében kapta meg a brit állampolgárságot, rajta kívül bekerült a csapatba Pops Mensah-Bonsu (korábban Dallas Mavericks, Toronto Raptors, Houston Rockets) és Ben Gordon (Detroit, korábban Chicago) is.

Az együttes a 2009-es Eb-selejtezőkön Bosznia-Hercegovina, Csehország és Izrael előtt csoportja élén végzett, s bár Varsóban három vereséggel zárt, Szlovéniával, Szerbiával és Spanyolországgal is szoros meccset vívott.

Írjon, ha irányítaná a röplabdacsapatot!

Három éve reformálták meg az angol röplabdát is, a központosított felkészülésnek köszönhetően a női együttes például mindössze egy légióssal rendelkezik. 2006-ben sikerült megállapodnia a nemzetközi szövetségnek az angol, a skót és az északír szövetséggel, így elhárult a közös, brit csapat indításának akadálya. A válogatott játékerejéről viszont sokat elárul, hogy a csapatnak az interneten kerestek kapitányt.