Vágólapra másolva!
Furábbnál furább sportágak szeretnének bekerülni az olimpiai programba, ám józan számítások szerint erre a birkanyíróknak vagy a lápi úszóknak is csekély esélyük van. A megoldás egy saját olimpia lehetne a gombamód szaporodó hibbant versenyeknek. Mi így képzeltük el.

Hogyan jut el valaki odáig, hogy egy mező közepén leülve tétre menő lábujjszkander-meccset vívjon közönség előtt? A folyamat lélektana külön cikket érdemelne, mindenesetre egyre többen keverednek hasonló őrületbe a világon, a furcsa sportágak rohamosan szaporodnak, és az olimpiai műsort is meg-megostromolják. A NOB-nak üzengetni reménytelen vállalkozás, egyetlen megoldást tudunk elképzelni, létrehozni egy külön olimpiát a leghülyébb sportágak képviselőinek.

Mivel néhány évvel ezelőtt külön mozgalom alakult azért, hogy Budapest is pályázzon az olimpia megrendezésére, az agyament-olimpia házigazdájaként fontos lépést tehetnénk a végső cél felé, és megítélésünk szerint a főváros infrastruktúrája is alkalmas lenne a versenyek lebonyolítására.

Tarlós telefonja a Dunában

A játékokról semmiképp sem hiányozhatnak a telefonvetők, akik már a megnyitóünnepségen is fontos szerephez jutnának, amint a Citadelláról a Dunába dobnák Tarlós István főpolgármester telefonját. A sportág képviselői egyelőre csak mobilokat használnak, ám úgy tervezik, hogy a jövőben külön kategóriában versenyeznek majd a régi tárcsás telefonok specialistái, csapatban pedig bevezetik a telefonfülke-hajítást. A finnek által uralt sportágban Ville Piippo 82,55 méterrel tartja a világcsúcsot, a legutóbbi vb-t honfitársa, Oskari Heionen nyerte.

Forrás: AFP/Ville Myllynen
Ville Piippo Budapesten tovább javíthatja a rekordot

Ha az olimpiát télen rendeznék, a telefonosok versenyei mellett a karácsonyfavetést is érdemes lenne műsorra tűzni, a döglötthaldobó-versennyel - melyben egy huzalhoz erősített közel tízkilós halat kell minél messzebbre hajítani - pedig az ausztrál közönség figyelmét lehetne Budapestre irányítani.

Biztosnak tűnő helye van a játékokon a betonkenunak is, amelytől ráadásul hazai érmeket is remélhetünk majd a sportág hazai népszerűsége miatt. Ahogy a versenyszabályzatban szerepel, a versenyre egyetemek, cement- és betongyárak, valamint építőipari cégek csapatai nevezhetnek, amelyeknek mindenekelőtt azzal a kihívással kell megküzdeniük, hogy ne süllyedjen el a hajójuk.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=YiVZOMaKnKzQUaX1


Háromezer birka a Margitszigeten

Kevésbé eszközigényes az angliai Wettonból indult, már említett lábujjszkander, amelynek már 1970 óta van saját világbajnoksága. A sportág a rituálék kedvelőit is a lelátókra vonzhatja, hiszen az egymással szemben leheveredő versenyzők hagyományosan egymásnak veszik le a cipőjüket és a zoknijukat.

Még nagyobb tradíciókkal bír az anyasportágként is felfogható ujjbirkózás, amely a 17. században indult az Alpesekből. Itt az asztalnál szemközt ülő ellenfelek középső ujjait összekötik, és az győz, aki át tudja rántani a másikat az asztalon. Mindkét sportágnak nagy előnye, hogy csarnokban és szabadtéren egyaránt megrendezhető.

Külön helyszín dukál az úgynevezett iszapsportágaknak, hiszen az iszapröplabdázók, iszapbirkózók, iszap-kézilabdázók és iszapfutók már tavaly megrendezték a maguk olimpiáját Hamburgban.

Forrás: AFP/Patrick Lux
A hamburgi iszapolimpia elindította a lavinát

Az iszaposokhoz csatlakozhatnának a lápi úszók is, akik 1985 óta minden nyáron Walesben mérik össze a tudásukat, de a sportág már Izlandon, Ausztráliában és Svédországban is elterjedt. A versenyzők könnyűbúvár-felszerelésben, pipával és uszonnyal merülnek le a tőzeglápban kialakított pályára, ahol körülbelül 110 métert kell megtenniük a lehető leggyorsabban anélkül, hogy akár mell-, akár gyorsúszómozdulatokkal próbálkoznának, kizárólag a búvárbékatempó engedélyezett. Kérdés, a szervezők hol találnának Budapesten a lebonyolításhoz szükséges ingoványt, de a Velencei-tónál kis átalakításokkal már biztosan meg ki lehetne építeni egy minden igénynek megfelelő versenypályát.

Forrás: AFP/Ben Stansall

A közönség és a szponzorok nagy kedvence lehet a birkanyírás, amely Új-Zélandon állami támogatásban is részesül, és keményen lobbizik, hogy bekerüljön a hagyományos olimpiára, így még az is elképzelhető, hogy rangon alulinak tekintené a budapesti szereplést. Ha mégis eljönnének a birkanyírók, egy átlagos vb-ből kiindulva nagyjából 3000 birkát kell majd bejuttatni a Margitszigetre. A sportág klasszisa, az ír Ivan Scott 8 óra alatt 749 birkával nyerte a legutóbbi vb-t, amelyen összesen 2800 birkát nyírtak meg.

Forrás: AFP/Heather Faulkner

A sajtüldözőket Djokovic hozhatja Budapestre

Nagyon könnyen el tudjuk képzelni, hogy a Papp László Sportarénában az olimpia egyik legnézettebb sportágaként hasítana a saját világszervezettel rendelkező sakkboksz. A 11 menetes meccsekben háromperces boksz- és négyperces sakkfordulók váltják egymást, egy KO vagy egy matt itt is idő előtt zárja a küzdelmet. Már pusztán a szabályzattal el tudja magát adni a sportág, amely ráadásul a bokszlegenda Lennox Lewist is megnyerte magának.

Az angliai Glouchestershire-ben dívó sajtüldözést a János-hegy lejtőire álmodtuk, a szurkolók akár a libegő padjain ülve is nyomon követhetnék a várhatóan angol aranyérmet és sok csonttörést hozó viadalt. A sportág nagykövetének akár Novak Djokovicot is meg lehetne nyerni, a világelső teniszező ugyanis a közelmúltban a világ teljes szamársajtkészletét felvásárolta, így akár a verseny kellékeit is biztosíthatná.

http://www.youtube.com/embed/KOyQBSMeIhM

A sajtüldözők őrültségét nehéz felülmúlni


A BKV-val is csodát tenne az olimpia

Némileg kilóghat az őrült sportok közül, de magyar szemszögből kulcsfontosságú lenne a villamosvezetés műsorba kerülése, a tavalyi Európa-bajnokságon ugyanis magyar aranyérem született Veperdi Tamásnak és Ledniczky Zsuzsannának köszönhetően. A viadalon többek között drezdai, krakkói, lipcsei, ostravai, frankfurti, párizsi, firenzei és lyoni villamosvezetők küzdöttek egymással, a versenyen egy vízzel teli pohár mutatja, milyen érzékkel kezeli a szerelvényt a villamosvezető.

Forrás: MTI
Veperdi Tamás és Ledniczky Zsuzsanna Eb-arannyal tért haza

Az angliai Marshwoodból származó szúróscsalánevő-versenynek már a neve is rémisztő, ezzel együtt évente ezreket vonz a településre. A résztvevők 60 centis csalánszárakat kapnak, melyről egy óra alatt kell leenniük minél több levelet. A sportág 1986-ban született, amikor két szomszédos farmer ezzel a módszerrel próbált meg eldönteni egy vitát.

Bár a közvetítések előtt elengedhetetlen lenne a ne próbálja ki otthon! figyelmeztetés, a vadgesztenyepárbaj ezzel szemben gyerekek ezreit nyerhetné meg magának az olimpia hatására, nem mintha nem lenne máris népes tábora - már 2004-ben 13 ország mintegy félezer versenyzője csapott össze az angliai vb-n. A versenyzők egy zsinórra rögzített vadgesztenyével egyenként küzdenek meg egymással, felváltva mérhetnek csapást a másik gesztenyéjére, amíg valamelyik el nem törik.

A nézettségét tekintve vélhetően a hagyományos súlyemelésnél is fényesebb jövője lehetne a fülcimpás súlyemelésnek, ám a művelet csak néhány kivételes tehetség tudja kivitelezni, és ugyanez elmondható a nyak körüli kőpörgetésről is.

Igazi össznépi mulatság lehet viszont az egyelőre csak Közép-Ázsiában dívó csapatjáték, a kok borut vagy más néven ulak tartyist, amelyben a játékosok egy kitömött állatot, rendszerint kecskét vagy birkát egymást kicselezve próbálnak a gyűrűszerű kapuba juttatni.

Szintén a csapatsportok szerelmeseinek ajánljuk a vízihokit, amelyben a hatfős csapatok egy ólomkorongot próbálnak a medence alján a másik kapujába juttatni úgy, hogy a versenyzők öt-tíz másodpercenként jönnek fel a felszínre levegőt venni.

http://www.youtube.com/v/CdxcUcGWVGk?version=3&hl=hu_HU

Egy edzés képei a víz alól

Akik pedig inkább a pontozásos sportágakat kedvelik, azok az extrém vasalás közvetítéseire fókuszálhatnának. Itt a zsűri azokat a versenyzőket díjazza a legmagasabb pontszámmal, akik a legszélsőségesebb helyeken képesek kivasalni a ruhájukat.

Forrás: AFP/DPA