Társoldalunk:

Annyira közel voltam a halálhoz, amennyire csak lehet

2013.06.18. 21:02

Herbert Nitsch több mint kilenc percig bírta egy levegővel, 214 méteres mélységgel ő tartja a szabadtüdős merülés világcsúcsát, egy éve azonban majdnem tragédiába torkollt a rekordkísérlete. A 43 éves osztrák sportember sokáig élet és halál között lebegett, majd depressziós lett, és az öngyilkosságot fontolgatta. Mostanra újra megtanult járni és beszélni, és már a vízbe is visszamerészkedett.

Egyre mélyebbre és mélyebbre, ez vonzza Herbert Nitschet, aki súlyos balesete után is képtelen megválni hobbijától. 2007 óta ő tartja a szabadtüdős merülés világrekordját 214 méteres mélységgel, lélegzetét állítólag több mint kilenc percig képes visszatartani.

A maximalista sportember évekig a teljesítőképessége határait feszegette, a világon nála jobban senki sem volt képes szabályozni a légzését és testének minden rezdülését. Tavaly mégis elveszítette a kontrollt, és ez majdnem az életébe került.

Forrás: AFP/Christophe Simon

Zavarják a buborékok

"Sohasem gondolkodtam extrémsportban, de már gyerekként a fürdőkádban azon versenyeztem a bátyámmal, hogy ki tud tovább egy levegővétellel lenn maradni a víz alatt" - mesélte Nitsch az Origónak. "Később is inkább a vízi sportok izgattak, mint az úszás, a vitorlázás, a szörfözés, de különösen a búvárkodás. Szeretem a súlytalanságot a vízben, csak vízipipával, maszkkal és uszonnyal, sokkal inkább, mint a búvárfelszerelést és a palackból kiáramló buborékokat, azok nagyon zavarnak."

Nitsch szereti csendben felfedezni a víz alatti világot, ez adja neki a legnagyobb szabadságot.

"Tíz évvel ezelőtt felfedeztem, hogy különleges tehetségem van a búvárkodáshoz. 43 méter volt az osztrák csúcs, és amikor én csak szórakozásból 41 méterig jutottam, úgy döntöttem, elindulok egy versenyen is. Könnyedén nyertem, mint ahogy azóta többször is. 33 világcsúcsot értem el, a 214 és a 249,5 méteres merülésem egyelőre felülmúlhatatlan" - mondta, jelezve, hogy az utóbbi, tavaly nyári eredményt is rekordnak tekinti, noha hivatalosan nem érvényesítették.

 

Herbert Nitsch nyolc szabadtüdős kategóriából hétben állított már fel rekordot, összesen 33 világcsúcsot ért el.  Jelenleg két kategóriában övé a csúcs. A szabadtüdős uszonyos merülés konstans súly kategóriájában 114 méter mélyre jutott egy levegővel. Ebben a számban a merülőnek saját erejéből kell lejutni, majd a felszínre emelkednie, és bár egy kötél segíti őket, ahhoz csupán egyszer érhetnek hozzá, amikor ráerősítik a mélységet jelző táblát. A már említett 214 méteres mélység a szabadtüdős merülés úgynevezett  apnea ágának rekordja, ebben a versenyzőt egy nehezék, egy súlyozott szán (ami a búvár testsúlyának harmada, de maximum 30 kg lehet) segíti a lejutásban, és a felemelkedéshez egy felfújható ballont is használhat.


"Nagyon óvatos ember vagyok, de kockázat mindig is lesz" - mondta, és az utóbbi szavait erősen alátámasztja, hogy sporttársai közül a német Benjamin Franz 2002-ben agyvérzést kapott, míg a francia Audrey Mestre-Ferraras (2002) és Loic Leferme (2007) az életét vesztette. "Tisztában vagyok a kockázattal, mindig is próbáltam minimalizálni. Úgy érzem, az én merüléseim sokkal biztonságosabbak voltak, mint egy átlagember hétköznapjai."

Dekompressziós sokk és stroke

2012. június 6-án, Szantorininél egy új világrekord-kísérlet közben megtörtént a baj. 249,5 méteres rekordmélységbe ereszkedett, de a visszaúton a vérében robbanásszerűen megnőtt a nitrogénszint, és mintegy százméteres mélységben elveszítette az eszméletét. A ballon ugyan a felszín közelébe vitte a testét, de az eredeti tervvel ellentétben nem tudott megállni 70 méteren, a kimaradt egyperces dekompressziós megálló pedig azt eredményezte, hogy többszörös agyi dekompressziós sokkot és stroke-ot kapott. Az utolsó métereken búvártársai segítették a felszínre.

Ugyan a felszínen oxigént kért és - saját nyomáscsökkentő eljárását követve - visszaereszkedett közel tíz méterre, de az állapota nem javult. Miután kiemelték a vízből, azonnal egy athéni dekompressziós kamrába szállították. Egy időre leállt a szíve, majd miután sikerült visszahozni az életbe, mesterséges kómában tartották, hosszú ideig életveszélyben volt.

"Egy pillanatra annyira közel voltam a halálhoz, amennyire csak lehet" - nyilatkozta a Weltnek.

Forrás: AFP/Jacques Munch

Az utolsó merüléséből csak a teljes sötétségre emlékszik. "Az emlékeimet azóta is csak az ott készült videók és a merülést segítő búvártársaim elmeséléséből próbálom összerakosgatni. A baleset életem legmeghatározóbb eseménye volt. Nem tudtam elképzelni, hogy világcsúcstartóként kerekesszékbe kényszerüljek. Nem akartam tovább élni" - mesélte az Origónak.

A napra pontosan egy évvel a baleset után kiadott közleményében bevallotta, a kórházban végigfutott az agyán, hogy mi lesz, ha nem tud önálló életet élni, és másoktól függ majd a sorsa. Bécsben egy több hónapos rehabilitáció keretében tanult meg ismét járni és beszélni. "Nem volt könnyű, mert depressziós lettem, és eljutottam arra a pontra, hogy már az öngyilkosságot fontolgattam. Azt terveztem, hogy kiugrom az ablakon, hogy véget vessek ennek a szellemi és fizikai káosznak. Végül azért nem tettem meg, mert a rehabilitációs központ a második emeleten volt, és ez a magasság nem felelt meg erre a célra."

Tengeralattjárót építene

Testének jobb oldalát még korlátozottan tudja csak használni, nehezen ír, vannak egyensúlyi és beszédproblémái, de azt mondja, ezt csak azok veszik észre, akik ismerik őt.

"Elégedett vagyok a felépülésemmel. Majdnem normális életet élhetek, van ugyan némi hiányosságom, de nagyon sok tervet dédelgetek. Ha befejezem a Vissza a mélységből című dokumentumfilmet, akkor két könyvet kezdek írni. Egy önéletrajzot és egy szakkönyvet a búvárkodásról. Emellett szeretnék építeni egy tengeralattjárót, hogy mélytengeri felfedezéseket tehessek. Végül, de nem utolsósorban kötelességemnek érzem, hogy felhívjam a figyelmet a tavakat, folyókat és a tengereket ért környezetszennyezésre."

Január-februárban már búvárpipával úszkált Tahiti vizein, de a mikronéziai Palaunál kisebb szabadmerüléssel is próbálkozott.

A kép idén februárban készült.

Forrás: Herbert Nitsch

"Csak rövid időre és húsz méterig merészkedtem. Ha félnék, nem merülnék. De az biztos, hogy még inkább tisztelem a víz erejét."