Felháborító, hogy legális csalást várnak el

Papíron szó sem lehet róla, sokak fejében mégis létezik a hazai pálya íratlan szabálya. Nemcsak a szurkolók, de gyakran a csapatok is elvárják, hogy a játékvezetők kicsit támogassák meg őket a saját pályájukon, és bár a bírók a legtöbbször megpróbálnak pártatlanok maradni, nem mindenki bír ellenállni a nyomásnak. Az is előfordul, hogy valaki annyira el akarja kerülni látszatot, hogy már a vendégek javára kezd el tévedni.  

Az áprilisi MKB Veszprém-Kiel BL-negyeddöntő az utóbbi évek egyik legjobban várt kézilabda-mérkőzése volt, hiszen a megerősített magyar bajnok továbbjutási eséllyel lépett pályára a címvédő ellen. Végül mind az első meccset, mind a visszavágót egy-egy góllal a Kiel nyerte meg, így a Veszprém nem jutott be a négyes döntőbe. A hazai csata után Nagy László, a Veszprém válogatott átlövője azt írta Twitter-oldalán: "Elképesztő két meccsen vagyunk túl a Kiel ellen. Nem ezt érdemeltük. Sajnálom, hogy egy Kielt így kell segíteniük a bíróknak! Botrány EHF." A jobbszélső Gulyás Péter pedig úgy fogalmazott, hogy "a hazai pálya nem is volt olyan hazai." Két évvel ezelőtt a Paks-Hearts EL-selejtező után hallottunk hasonlót: "Ha a hazai pálya előnyét nem is kapjuk meg, legalább egyenlő feltételeket kellene biztosítani a csapatoknak" - szidta a bírókat Vayer Gábor. "Itt mindenről volt szó, csak arról nem, hogy élveznénk a hazai pálya előnyét" - toldotta meg az edző Kis Károly.

A fenti nyilatkozatokban nincs semmi szokatlan, hiszen máskor is előfordul, hogy a játékosok vagy edzők számon kérik a játékvezetőkön, ha nem kapták meg a kellő támogatást a saját otthonukban, esetleg amiatt panaszkodnak, hogy az ellenfélnek túlságosan is lejtett a hazai pálya.

A szabályok ugyan nyilvánvalóan nem változnak meg attól függően, hogy éppen hol rendeznek meg egy mérkőzést, de vajon tényleg létezik-e olyan íratlan szabály, hogy egy játékvezetőnek, ha minimálisan is, de segítenie kell az otthoni csapatot vagy sportolót?

A holland John Heitinga és Jonas Eriksson bíró eszmecseréje Forrás: MTI/EPA

Laikusok által használt fogalom

"Amikor meghallom a hazai pálya kifejezést, hihetetlenül dühös vagyok" - mondta a tavalyi év legjobb kézilabda-játékvezetőjének választott dr. Tájok Péter. "Ez hosszú ideje, nagyon hibásan benne van a köztudatban. Felháborító, hogy legális csalást várnak el a bíróktól. A hazai pálya a laikusok által használt fogalom, amit nézők és újságírók erősítenek a köztudatban. Ez szakmai nyelvre lefordítva a nem egyenlő feltételek melletti küzdelem biztosítását jelenti. De a hazai pálya kifejezés jobban cseng, gondolom, azt egy szurkoló sem fogalmazná meg úgy egy bírónak, hogy szándékosan tévedjen többet a vendégcsapat kárára."

Tájok szerint nehéz túllépni ezen a tudathasadásos állapoton, hiszen azt el kell fogadni, hogy a hazai szurkolók mindig elfogultak, és a bírók egy csarnoknyi ellenséget szereznek magunknak, ha nem veszik figyelembe a hazai pályát.

"De ez nem így működik, egy játékvezetőnek pártatlannak kell lennie. Nincs erről hivatalos statisztikám, de szerintem a Dobrovits Csabával alkotott párosunk esetében gyakori a vendéggyőzelem. Mi mindig felvállaljuk annak az ódiumát, hogy az van, ami van, azt fújjuk, amit látunk. El kell fogadni, hogy a tévedés nélküli játékvezetés nincs, hibátlanul nem lehet fújni. Ami döntő lehet, az a hibák aránya."

Hargitai Gábor a játékvezetők fiatalabb generációját képviseli, ő ugyancsak úgy érzi, hogy a hazai pálya fogalma csak a szurkolók körében terjedt el.

A korrektség is visszaüthet a hazai csapatra

"Egy játékvezető ilyenben soha nem gondolkodhat. Sokkal inkább az a veszély áll fenn, hogy a játékvezető már annyira korrekt akar lenni, és annyira el akarja ennek a látszatát is kerülni, hogy néha átfordul a dolog, és - természetesen nem tudatosan - az ítéleteivel inkább már a vendégeket segíti. De ha egy játékvezető kettős egy-egy csapatnak idegenben és otthon is vezet, és a játékosok meg a nézők kellőképpen megismerik, akkor tudják, mire képes, mit várhatnak tőle. "

Tájok szerint egy ötvenfős nézőtér néha bosszantóbb tud lenni, mint ötezer szurkoló.

"Azt hiszem, 31 éves pályafutásom során hozzászoktam már forró hangulatú meccsekhez, engem az ötezer néző kevésbé izgat. Az sokkal jobban felbosszant, ha egy síri csendben zajló mérkőzésen egy néző eszement blődséget, a szabályokkal ellentétes szakmai véleményt fogalmaz meg. De egyéne válogatja, ha azt üvöltik, hogy 'hülye Tájok', azt előbb megemésztem, mint amikor általánosítva zúg az 'undorító magyar bírók' rigmus. Emiatt már volt, hogy egy egész szektort feljelentettem."

Az orosz kézisek sem mindig zárták a szívükbe Tájok Pétert Forrás: AFP/Kisbenedek Attila

Bede: A játékosok elvárják

A magyar labdarúgás történetében a legtöbb, 271 első osztályú mérkőzést vezető Bede Ferenc szerint egy régi jelenségről beszülünk, és nemcsak a szurkolók, de a játékosok fejében is ott van, hogy a saját környezetükben jár nekik némi támogatás.

"A hazai csapatok általában elvárják, hogy a kétes ítéleteket számukra pozitívan ítéljék meg. Egy soknézős mérkőzésen a szurkolói nyomás hathat a bírókra, és ezt a játékosok is megérzik olyankor. De ez bírófüggő, kérdés, ki hogyan viseli, és miként képes legyűrni" - mondta.

Szerinte az a jó bíró, aki ezeket a helyzeteket tudja kezelni, aki nemcsak 3-0-s hazai előnynél hoz ítélet könnyű szívvel, de ha úgy adódik, 0-0-nál is megad a vendégeknek egy büntetőt.

"Nekem is volt emlékezetes meccsem, a 2002. szeptember 1-jei FTC-MTK csata kegyetlen volt, tízezer néző szurkolt az Üllői úton, és a játékosok is nagy pressziót gyakoroltak rám. Emlékszem, hogy Dragónert kiállítottam a Fradiból, majd micsoda véletlen, december elsejére engem jelöltek ki az MTK-Fradira is, ott meg az MTK-s Komlósinak adtam piros lapot.

Bede Ferenc, a kérlelhetetlen Forrás: MTI/Illyés Tibor

Bokszban nagyon lejt a hazai pálya

A Magyar Ökölvívó Szövetség profi tagozatának bíróbizottságát vezető Döry Miklós sohasem rejtette véka alá, hogy a bokszban nagyon lejt a hazai pálya.

"A pontozóbíró az ökölvívásban is szubjektív, és előfordul, hogy a saját maga fenntartása érdekében próbál döntetni. Ezért születhetnek érdekes eredmények." Döry szerint vannak olyan országok és mérkőzések, ahol kifejezetten elvárás a hazai bunyós megsegítése.

"A legjobb és legfrissebb példa a két héttel ezelőtti, dortmundi Susi Kentikian-Carina Moreno légsúlyú WBA-címmérkőzés. Független nézőként halálbiztos voltam benne, hogy a német lány nyer, noha Moreno két-három ponttal jobb volt. Ebből kiindulva bizony van hazai pálya, az ellenfél sokszor csak akkor nyerhet, ha a hazai versenyzőt alaposan megveri."

Nem véletlen, hogy a németeknél több olyan visszavonult, többszörös világbajnok bunyós is akad, aki csak Németországban lépett a kötelek közé.

"Ezért működhetett olyan jól az egykori Universum vagy most a Sauerland, hiszen a versenyzői a Klicsko fivéreken kívül alig léptek ki az országból. Eleve azoknál a szövetségeknél indultak - WBA, WBO, IBO -, ahol preferálták őket, és eleve úgy kötötték le a meccseket, hogy azok hazai környezetben legyenek."

A hangulat kihathat a bíróra

Molnár Tamás nemcsak a Szeged játékosaként, de aktív játékvezetőként is rálát a saját sportágára. A háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó szerint tudatosan biztosan nem fújnak a hazai csapat javára a bírók, de a körülmények sok mindent befolyásolhatnak.

"A hazai pálya kifejezést én inkább úgy értelmezném, hogy egy csapat sokkal jobban hozzászokott a saját környezetéhez, uszodájához, a fényviszonyokhoz és a dimenziókhoz. Az a tudat, hogy ott van a család, a barátok a szurkolók, extra teljesítményre sarkallhat bárkit, és a mérkőzés hangulata néha meglátszódhat a játékvezető teljesítményén is. De hogy tudatosan fújna valaki is a hazaiaknak, ezt bíróként nem támaszthatom alá."

Molnár Tamás mindkét oldalról rálát a pólóra Forrás: MTI/Kovács Anikó

Molnár szerint, ha két egyforma erősségű csapat közül a hazai nyer, az papírformának számít, de a vesztes fél ilyenkor mindig úgy érzi, nem kapott kellő támogatást a bírótól. Kérdésünkre, hogy a kazanyi Universiade magyar-orosz döntőjének 10:3-as kiállítási aránya szakmai szemmel miről árulkodik, Molnár azt mondta, bár nem látta a meccset, de a nyilatkozatokból az derült ki, ott a hazai csapat nagyobb hátszélben pólózott.

"A rengeteg néző és Putyin elnök személyes jelenléte nagy nyomást gyakorolhatott a játékvezetőkre, de a magyar válogatott nagyságát jelzi, hogy ilyen körülmények között is aranyérmes tudott lenni" - mondta. Emlékei szerint a válogatottban ő is játszott olyan mérkőzésen, ahol azt érezte, legalább négy góllal jobbnak kell lenni az ellenfélnél, hogy a végén eggyel nyerhessen.