Társoldalunk:

Meghalt Karl Erik Böhn

2014.02.02. 09:13

Vasárnap hajnalban elhunyt Karl Erik Böhn, a magyar nőikézilabda-válogatott szövetségi kapitánya. A 48 évet élt szakember hétéves szünet után nyert érmet világversenyen a magyarokkal, Görbicz Anita szerint egyedülálló módon tudta motiválni játékosait. A sikereket hozó pozitív szemlélete az utolsó üzenetében is megmutatkozott.

Semmi gondom nem volt a rákkal - interjú Karl Erik Böhnnel

A norvég szakember 2011 augusztusától irányította a magyar nőikézilabda-válogatottat, 2012 decemberében bronzérmet nyert csapatával a szerbiai Európa-bajnokságon.

Játékosként 126 alkalommal szerepelt a norvég válogatottban, edzőként a Larvikkal KEK-győztes, ötszörös bajnok és kupagyőztes volt. 2011-ben BL-t nyert a csapata, ám nem vehette át a trófeát, miután januárban menesztette a norvég bajnok. A klub azért küldte el, mert amikor játékosa, egyben párja Heidi Löke Győrbe igazolt, ő vele tartott a magyarországi tárgyalásokra, és a vezetők arra gyanakodtak, hogy benne volt a keze a kulcsjátékosuk eligazolásában.

Nyáron ő is követte Lökét Magyarországra, ahol szövetségi kapitány lett, majd 2011 novemberétől a Győri ETO-t is irányította. A klubbal bejutott a BL-döntőbe, bajnokságot és kupát nyert, majd 2012 májusában átadta a kispadot a spanyol Ambros Martinnak, és onnantól csak a válogatottra a koncentrált.

A magyar válogatottat Eb-bronzig vezetteForrás: MTI/Illyés Tibor

Csodákat műveltünk a pályán

Szövetségi kapitányként a Norvégiában bevált módszerekkel, videoelemzővel és erőnléti edzővel dolgozott, a pozitív szemléletet kiemelt eszközként igyekezett meghonosítani a csapatnál. Szaktudásával, közvetlen viselkedésével, humorával gyorsan a játékosok és a szurkolók kedvence lett. Görbicz Anita így emlékezett rá az edző halála utáni győri közleményben: "Egyedülálló módon tudott motiválni bennünket, hatására csodákat műveltünk a pályán. Megtapasztaltuk, hogy nemcsak kiváló szakember, hanem emberként is fantasztikus."

Böhn csapata a szerbiai Eb-n a horvátok ellen vereséggel rajtolt, majd a németek ellen is 1-6-ra állt, ekkor közel volt a kieséshez a válogatott. Görbiczék azonban képesek voltak fordítani, és az elődöntőig meneteltek, ahol Böhnnek a hazája együttese ellen kellett készülnie.

A norvégok elleni elődöntő előtt Heidi Löke bejelentette, hogy szakított Böhnnel, a magyar csapat pedig 30-19-re kikapott. Innen is volt azonban lelkierejük felállni, és másnap a házigazda Szerbia ellen hosszabbítás után 41-38-ra megnyerték a bronzmeccset. Az eredmény komoly bravúrnak számított, a magyar válogatott 2005 után tudott újra érmet nyerni világversenyen.

A csapat és az edzője így ünnepelte az Eb-bronzot

Az örömöt és a fájdalmat is meg kell tapasztalni

A 48 éves edzőnél tavaly februárban diagnosztizálták a leukémiát. A norvég szakember több kemoterápiás kezelést, szeptemberben pedig csontvelő-átültetést kapott, ezután lassan javult az állapota.

Decemberben az Origónak adott interjúban arról mesélt, hogy kezd újra normális életet élni, és lassan visszatér a munkájához. A Duna TV-nek pedig úgy nyilatkozott, márciusban már edzést szeretne tartani a magyar válogatottnak.

December 20-án azonban újra rosszindulatú sejteket találtak nála, ettől kezdve gyorsan romlott az állapota, most hétfőn azt nyilatkozta, már csak néhány hete van hátra. Vasárnap hajnalban a norvégiai Tonsberg kórházában érte a halál.

A Magyar Kézilabda-szövetség honlapja a szakembert búcsúztató cikkében Böhn utolsó blogbejegyzését idézi. "Azt tanultuk, hogy a boldogságot és az örömöt kell keresni az életben, míg a fájdalom és a nehézségek negatív dolgok" – írta Böhn. "Szerintem ez nem így van, mindkettőt meg kell tapasztalnunk. Biztosan mondhatom, hogy az elmúlt évem tele volt kihívásokkal, fájdalommal és nehézséggel, különösen, amikor karácsony előtt megkaptam a halálos ítéletemet. De január 3-án úgy éreztem, most vagyok a legboldogabb és a legharmonikusabb. Nehéz elmagyarázni, hogy mi okozta ezt, de az átélt dolgok segítettek, hogy pozitívan viszonyuljak az élethez, és ne vegyek semmit túl komolyan. Mindannyian tudjuk, hogy egyszer meghalunk."