Társoldalunk:

Cápát is fogott már a magyar horgász-világbajnoknő

2014.09.21. 22:57

A családjában minden férfi horgászott, így már kilencévesen eldöntötte, hogy a bátyjához hasonlóan világbajnok lesz. Tizenhét évvel később, az elmúlt hónapban aztán Walter-Barna Diána egy váratlan taktikával megelőzte az 579 halig jutó francia ellenfelét a portugáliai világbajnokságon. Szereti a halat, de azt soha nem enné meg, amelyiket ő fogott. A rekordja itthon egy 18 kilós ponty, a tengeren egy 80 kilós dajkacápa, amelynél azonban fárasztott már erősebb halat is. Együtt horgásztunk a friss bajnokkal.

A bal keze ügyében több száz csontkukac és kukorica, a jobbal egy 11 és fél méteres rakós horgászbotot fog, és feszülten figyeli, hogy mozdul-e az úszó. Alig telik el pár perc, és a piciny (18-as) horogra rátűzött csalit beveszi egy dévérkeszeg, majd jön egy két kiló körüli ponty. A bot végét leveszi, egy kis fárasztás, és nemsokára máris a szákban egy újabb hal.

Soha nem enné meg azt a halat, amelyiket ő fogta

Fotó: Bielik István - Origo

Így edz Walter-Barna Diána, aki a festői szépségű Carplove-parkban, azaz pontyimádó parkban az Origo kedvéért megmutatta, hogyan tudott a portugáliai Coruche-ban kétszer négy óra leforgása alatt 160 halat fogni. Persze nem a mennyiség, hanem az összsúly volt a lényeg, ebben pedig ő volt a legjobb 8,167 kg-mal, így hiába jutott el 579 halig a francia Valérie Nadan, a sok kicsi sokra megy taktika neki csak az ezüstéremhez volt elég. A női horgászvilágbajnok így a 26 éves magyar nő lett.

Vb-ezüstérem 10 évesen - 8 és fél méteres bottal 

"A nagyapám és az apám is horgászott, az én kezemben is már kicsi gyerekkoromban ott volt a spiccbot" – fordul felénk a mosolygós világbajnoknő a Gödöllő és Isaszeg közötti horgászparadicsomban. A legnagyobb lökést a bátyjától kapta, aki 1997-ben gyerekként világbajnok lett csapatban. Diána akkor, 9 évesen döntötte el, hogy ő is a világ legjobbja akar lenni.

A világ legjobbja akart lenni

Fotó: Bielik István - Origo

Az első nagy versenyére nem kellett sokat várnia, 10 évesen már részt vett a belgiumi 14 éven aluliak világbajnokságán, csapatban ezüstérmes lett, akkor még "csak" 8 és fél méteres rakós bottal. "Nagy dévéreket kellett fogni, és sikerült is" – emlékszik vissza.

Kézilabda és törékenység

Tinédzserként egyszer váltott, 14 évesen a kézilabdára. "Nem sikerült annyira jól az utolsó vb-m, volt egy kis negatív élményem, és ki akartam magam próbálni másban is, ekkor találtam rá a kézilabdára. Makón játszottam – jobbkezesként jobbszélsőt, néha balátlövőt és balszélsőt -, az NB I B-be, sőt az NB I-be is feljutott a csapat."

Ekkor a horgászást kissé háttérbe szorította a kézilabda, majd az egyetem, de 2007-ben indult az országos bajnokságon, 2009-ben pedig már vb-csapattag volt. A horgászatot hiába tartják férfias sportnak, Dia már férfi versenyen is volt dobogós. A nők közül pedig a fiatalságával emelkedik ki, hiszen ebben a sportágban ritka, hogy valaki 26 évesen felnőtt egyéni világbajnoki címet szerezzen. 

Cápával is megbirkózót már

Fotó: Bielik István - Origo

A dobogón is ő tűnik a legtörékenyebbnek, pedig rakós botos horgászatnál számít az erő is. "Ki-be tolni a 11,5 méteres botot, etetni, kupakolni (a bottal pontosan a horgászat helyére beetetni – a szerk.), négy órán át a 40 fokban ülni, száz kilo feletti halakat kifogni, végig koncentrálni nem könnyű. Nem lehet két óránál bepunnyadni, néha iszom kólát és sok vizet, verseny előtt pedig eszem egy mogyorós csokit, hogy cukrot adjon, és bírjam.”

Pelenkázás helyett farkasszemezés a vízzel

A vb-n az volt a taktikája, hogy az első két órában igyekezett minél több apró halat fogni 11 és fél méterre a parttól, a többiek ennél közelebb próbálkoztak, és jobban is indult számukra a verseny. "Én kicsit kevesebbet fogtam az egydekás kishalakból, de felépítettem egy etetést, így a verseny második felére megérkeztek a nagyobb halak – 20-70 deka közötti márnák, 20 dekás kárászok -, a végén így mindenkit meg tudtam előzni. Próbáltak a többiek is hosszabb botra váltani, de mivel ők nem az elejétől etettek, nekik később és kevesebb hal jött” – magyarázza.

Mindent tud a horgászatról, családi örökség

Fotó: Bielik István - Origo

A vb-re kétéves kislánya miatt kevesebbet tudott készülni, bár lehet, hogy éppen ez volt a siker egyik összetevője, mivel így éhesebb volt a horgászásra. "Nagyon akartam már horgászni, hogy kicsit ott legyek egyedül a vízzel, és ne azon agyaljak, hogy mikor cseréljek pelenkát vagy mit főzzek ebédre."

Azt hiszik, csak bambán ülünk, és várjuk a kapást

A versenyzés anyagilag is nehéz műfaj, mert pénzdíj még a vb-n sincsen, csak egy aranyéremmel és kupával honorálják a győzelmet. "Tény, hogy ez a sport nem olyan, mint mondjuk a foci, az emberek ráadásul nem tudják, mi az, hogy horgászvilágbajnokság. Azt hiszik, csak bambán ülünk, és várjuk a kapást, pedig egy verseny négy óra tömény koncentráció. A háttered dekára pontosan tudja, mennyi halad van, mennyi a szomszédodnak, mit csinálj, mennyivel vagy lemaradva, menni kell-e tovább kishallal vagy érdemes kockáztatni."

Nem olcsó mulatság

Fotó: Bielik István - Origo

A versenyfelszerelése több százezer forintot ér – csak a bot félmilliót –, éppen ezért megkérdeztük Diát, mivel horgászna versenyen kívül, ha húszezer forintja lenne csak rá. "Vennék egy négy-ötméteres spiccbotot, etetőanyagot, úszót, horgot, zsinórt, csontit, és akkor fognék kis keszeget, kis kárászt. De nagyobb halat is lehet így fogni, egy erősebb spiccbottal – akár olyannal, amelynek a végén a rakóshoz hasonlóan gumi van – és, vastagabb zsinórral egykilós hal is kifogható.”

Soha nem ölném vagy enném meg a halaimat

A halakat mindig nagyon szerette, de elsősorban nem az ízük miatt. "Annyira szeretem a halakat, hogy amelyiket én fogok, azokat mindig vissza is engedem. Soha nem ölném vagy enném meg azt, amelyet én fogtam. Amikor egy verseny után lemérik a kifogott halak súlyát, én már rohanok is, hogy gyorsan visszaengedjem őket. Persze volt, hogy gyerekként is ettem halat, de sohasem azt, amelyiket én fogtam.”

Négy óra tömény koncentráció

Fotó: Bielik István - Origo

"Tudom, a hal egészséges, a magyarok például túl keveset esznek belőle. Az én kedvencem a paprikás lisztben kisütött süllő, és ennék sok tengeri halat is, csak itthon frisset nem nagyon lehet kapni."

Mit tenne egy lakatlan szigeten?

Kiváló horgászként persze akkor sem esne kétségbe, ha kitennék egy lakatlan szigetre. „Vinnék magammal egy svájci bicskát, mert azon minden van, lehet vele fúrni, faragni, vágni. Aztán faragnék faágból egy hegyes botot, de kézzel is megpróbálnék halat fogni, ahol sekély a víz a part mentén. Vagy fognék kézzel rákot, és azzal próbálnék halat fogni, bár azt nem tudom, hogyan akasztanám meg a halat. Most nagyon beindult a fantáziám.”

Az a bizonyos 80 kilós dajkacápa

Forrás: Origo

A tengeri horgászatot is próbálta már Kubában, a Karib-tengeren és Floridában is. "Pergetéssel sikerült fognunk barrakudát, snappert, groupert, és a férjemmel (Walter Tamás kétszeres horgászvilágbajnok – a szerk.) a kedvenc halunkat, a tarpont is. Utóbbi az a hal, amelyet ha megakasztanak, kiugrik a vízből, és rázza a fejét, úgy próbálja magából kiakasztani a horgot. 10-15-ször is akasztottam már, de soha nem fogtam meg, aztán idén márciusban végre sikerült. De cápát is sikerült már fognom, nagyon élveztem, a legnagyobb eddig egy 80 kilós dajkacápa volt. Olyan felszerelésünk volt, hogy húsz percig kellett csak fárasztani. Ez a cápa amúgy is lusta hal, könnyebb megfogni, mint egy 30 kilós tarpont. Nem vettük ki a vízből, a csónakból kihajolva kiakasztottuk. Bevallom, én féltem, inkább nem nyúltam oda, a segítőnk engedte vissza."

A balin a kedvenc, mert húz és küzd

Magyarországon a pontyfélék családjába tartozó, ragadozó balin a kedvenc hala. "Versenyen is van, hogy balinozunk, azt szeretem benne, hogy erős, nagyon húz és küzd. A ponty is tud küzdeni, de lassabb, lomhább ehhez az igazi ragadozóhalhoz képest."

Az édesvízi halak közül egy ponttyal tartja a saját rekordját. "Versenyeken nem cél, hogy nagy halakat fogjunk, hiszen kockázatos. Versenyen kívül az eddigi legnagyobb egy 18 kilós ponty volt, Maconkán fogtam. Akkor horgásztam először feeder bottal."

Az Origo is kipróbálhatta

Fotó: Bielik István - Origo

A bajnoknő végezetül megengedte, hogy ráüljünk a ládájára, és a tanácsait megfogadva, a jól beetetett helyre behelyeztük a hosszú botot, majd 20 perc múlva már egy 2 kilós pontyot szákoltunk. Ő ugyanennyi idő alatt hatot emelt ki a vízből.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK