Vágólapra másolva!
Jaguárok, madárpókok, kígyók és kajmánok között futottak, kúsztak és úsztak a világ talán legnehezebb teljesítménytúrájának résztvevői a Jungle Amazon Marathonon. A legkitartóbbak 255 kilométert tettek meg az Amazonas menti brazil esőerdőben. A 40 fokos meleget és 99 százalékos páratartalmat a verseny előtt sokan úgy próbálták meg szimulálni, hogy futópadot tettek a szaunába, és azon futottak órákon át.

Az elmúlt hetekben több városban is rendeztek maratoni futóversenyt világszerte, köztük Budapesten is. Brazíliában azonban egy teljesen másfajta maraton volt, az úgynevezett Jungle Amazon Marathon, amelyet az Amazonas menti esőerdőben rendeztek meg, már tizedszer.

Küzdj a túlélésért! Csak 720 ezret kell fizetned

A világ egyik legnehezebb teljesítménytúrájának tartott versenyen a természet adta legnagyobb kihívásokkal kellett szembenézniük a futóknak, akik három távon nevezhettek. A klasszikus, 42 kilométeres maraton mellett volt egy 127 és egy 255 kilométeres táv is - előbbit négy, utóbbit hat nap alatt kellett teljesíteni. Összesen 65 versenyző indult, 26-an értek célba, a többiek kimerültség vagy sérülés miatt feladták. Az embert próbáló versenyre 3 ezer amerikai dollár (kb. 720 ezer forint) volt a nevezési díj. A nőknél az újonc brit Josie Benson, a férfiaknál a guadalupei Widy Grego győzött.

A női győztes, Josie Benson Forrás: Junglemarathon.com

"Napokon keresztül brutális körülmények között, mocsarakban kellett futnunk, jaguárok, kígyók és madárpókok mustráltak bennünket a fákról, a vízben piócák és kajmánok között úsztunk. Mindennap a túlélésért küzdöttem, minden szakasz után fel akartam adni. Végül nemcsak hogy teljesítettem, de meg is nyertem a versenyt" - mondta a női győztes, hozzátéve, hogy mentálisan talán még fárasztóbb volt a dzsungelmaraton, mint fizikailag.

A nehéz terepen futás és mocsarakban gázolás mellett folyókon kellett átkelniük a versenyzőknek, meredek emelkedőket kellett megmászniuk, sokszor 40 fokban és 99 százalékos páratartalomban, egy adott időn belül. Ha a limitidőn túl ért valaki az ellenőrzőponthoz, kizárták.

Kötelező volt a vízfogyasztás

Ezeknél a pontoknál lehetett felvenni az előre leadott és leellenőrzött élelmet, illetve minden résztvevőnek kötelezően meg kellett töltenie a kulacsát legalább 2,5 liter, a szervezők által biztosított vízzel, hogy megvédje magát a kiszáradástól. "A szervezők nem vállalnak felelősséget a dzsungelben talált víz elfogyasztásáért" - állt a verseny hivatalos szabályzatában, utalva arra, hogy komoly betegségeket lehet elkapni az erdőben talált vizektől. Ugyanez vonatkozik az őserdőben termő gyümölcsökre is.

Az 5-10 kilométerenként kijelölt ellenőrzőpontoknál orvosok látták el a sérülteket. Volt dolguk, mert a dzsungelben állandó veszélyek leselkedtek a résztvevőkre, és nemcsak vadállatok formájában: számtalan mérgező, szúrós növény okozott komoly sebesülést.

Épp egy sérültet látnak el az egyik ellenőrzőpontnál Forrás: Junglemarathon.com

A kötelező felszerelések között szerepelt a moszkitók elleni szúnyoghálóval felszerelt függőágy, az ágy fölé esőponyva, továbbá rovarriasztó, iránytű, biztostű, fáklya, víztisztító tabletta, vészhelyzet esetére jelzősíp. A hatnapos túrán indulók egyenként 8-12 óráig világító jelzőrudakat is kaptak, ezeket sötétedéskor a vízálló hátizsákra kellett tenni.

Kígyócsizmát fel!

Ajánlott felszerelés volt az úgynevezett kígyócsizma, mely megvédi a viselőjét a marásoktól. Erősen javasolták a baseballsapka használatát, a fákról leeső rovarok, pókok miatt. A szervezők 200 helyi lakossal együtt állították össze a kötelező felszerelések listáját. "Ők azok, akiknél jobban senki sem ismeri a dzsungelt. Közülük sokan az ellenőrzőpontoknál segítettek a versenyzőknek, megnyugtatták és hasznos tanácsokkal látták el őket" - áll a versenyről kiadott hivatalos közleményben.

Hasznos tanácsokkal még a túra előtt is szolgáltak a szervezők, hiszen a 16 országból érkező versenyzők nagy része nem találkozott még hasonló körülményekkel. Többen úgy próbálták meg szimulálni a versenyhelyzetet, hogy üvegházba vagy szaunába tettek egy futópadot, és órákon át azon futottak.

A fotó a verseny egyik pihenőtáborában készült Forrás: Junglemarathon.com

A szervezők figyelmeztették a jelentkezőket, hogy ha valaki le tud futni egy maratont, az még nem jelenti azt, hogy a dzsungelmaratont is tudja teljesíteni. "Itt a 42 kilométer olyan felkészültséget igényel, mintha valaki két-három maratont futna le. Nem árt előtte úgy edzeni, hogy beállunk a zuhany alá teljes felszerelésben, a ruhánkat teljesen eláztatjuk, és úgy indulunk neki a kitűzött távnak, mert vizes zokniban egészen más futni. Mindig legyen rajtunk egy kényelmes, vízálló hátizsák is, amelybe napról napra egyre több mindent pakolunk, hogy hozzászokjunk a súllyal futáshoz" - figyelmeztetett a verseny előtt a túra hivatalos honlapja.

Azok mustrálnak, akiket otthon te nézel a NatGeón

"Ha reggel úgy kelsz fel, hogy nincs kedved edzeni, akkor mindenképp kapd fel magadra a ruhát, állj be a tus alá, majd fuss legalább 15 kilométert! A dzsungelben folyamatosan úgy fogod érezni, hogy nincs kedved egy métert sem tovább futni" - ezzel kecsegtették az indulást fontolgatókat a verseny előtt.

A verseny abszolút győztese, Widy Grego Forrás: Junglemarathon.com

A leghosszabb, 255 kilométeres távon a hat szakaszból az egyik egy éjszakai etap volt. A versenyzők egyöntetűen állították, hogy próbáltak éjjeli erdei futásokkal felkészülni rá, de az esőerdőben uralkodó éjszakai körülményeket semmivel nem lehetett szimulálni. "Koromsötétben csak az előtted haladó hátizsákján lévő fényrudat látod, miközben egy mocsárban minden megtett méterért komolyan meg kell küzdened. Amikor a fényrudak mellett néha egy-egy vakító szempár tűnik fel a fák lombjai között, akkor azért elgondolkozol, hogy mit is keresel itt, amikor otthon is ülhetnél a tévé előtt a kényelmes foteledben, és nézhetnéd a National Geographicon azokat az állatokat, amelyek most épp téged néznek" - mondta az abszolút győztes Widy Grego, de azért hozzátette: alig várja a következő dzsungelmaraton jövő évi rajtját.

Összefoglaló a versenyről: