Társoldalunk:

Talán én vagyok a legkeményebben repülő pilóta

2015.05.09. 19:05

Besenyei Péter a Red Bull Air Race évadnyitóján a mezőny egyik leggyengébb gépével a hetedik helyen végzett. A műrepülő-világbajnok az Origónak elmondta, hogy a júliusi, budapesti versenyen már ő is amerikai géppel fog repülni, és ennek a versenytársai nem igazán örültek. Állítja, közel a hatvanhoz is tökéletes fizikai állapotban van. Mesélt arról is, hogy a Forma-1-es pilóták hogyan viselkedtek, amikor elvitte őket egy körre a repülőjével, és elárulta, hogy milyen felkérésre mondott nemet.

Három és fél év után újraindult a Red Bull Air Race, és bár a motorok az idén egységesek, a repülője gyengébbnek tűnik a többiekénél. Mi a különbség?

A mezőnyből mindenki amerikai géppel repül, nekem egy magyar gépem van, amit nagyon szeretek, nagyon jó vele repülni, a mezőny legszebb gépe, de erre a típusú versenyzésre nem a legalkalmasabb. Hogy mekkora hátrányba kerülök egy pályán a többi géphez képest, az attól függ, hogy hány visszafordító van, ugyanis míg a többiek szűken tudják venni, addig nekem nagyobb ívben kell fordulnom, ez visszafordítóként egy-másfél másodperc hátrányt jelent.

A többi géppel könnyebb fordulni

Forrás: AFP/Joerg Mitter

Nem gondolkozott azon, hogy repülőt váltson?

De igen, a sorozat júliusban öt év után visszatér Budapestre, ott már egy amerikai repülővel fogok repülni. A szezon elején bíztam benne, hogy tudjuk majd a repülőt javítgatni, mert én már az első versenytől láttam, hogy gondok vannak a szárnyprofillal. Eleinte a gyár nem hitt nekem, de mostanra be kellett látniuk, hogy igazam volt, és a Red Bull-lal közösen meghoztuk a döntést, hogy a magyar futamon már új repülővel megyek.

Korábban rendszeresen a dobogós helyekért küzdött, mostanában be kell érnie kevesebbel. Mennyire nehéz így versenyről versenyre új motivációt találni?

Valóban nagyon nehéz úgy odaállni egy versenyen, hogy tudom, bármit teszek, esélytelen vagyok. Ez olyan, mintha a Forma-1-be bedobnánk egy magyar autót, nem tudnánk megverni a Ferrarit vagy a Mercedest. A magyar futamig van még két verseny, azokon vérmes reményeim nem lehetnek, talán kis szerencsével pontokat szerezhetek. Szívesebben hagyatkoznék a repülőgép és a saját magam teljesítményére, de sajnos most csak a szerencsében bízhatok.

A szakértők közül sokan önt tartják a sorozat legtechnikásabb pilótájának. Ha ugyanolyan gépekkel repülne mindenki, akkor hol végezne?

Ezt nem nekem kell megmondanom, a többi versenyzőt kell megkérdezni erről. Annyit mondhatok, hogy amikor megtudták, hogy Budapesten már én is az amerikai repülővel versenyzek majd, akkor finoman szólva nem örültek a hírnek.

Nem örült mindenki, hogy Besenyei amerikai repülőre vált

Forrás: Free image for editorial usage only: Photo by Balazs Gardi/Balazs Gardi

Lesz elég ideje ahhoz, hogy megszokja a gépet, vagy a pesti futamon azért még ne várjunk jó helyezést?

Volt már olyan, hogy kaptam egy vadonatúj gépet a barcelonai futam előtt, három edzést mentem vele a helyszínen, majd megnyertem a versenyt. Ha jó a repülő, akkor könnyű megszokni. Július elején elvileg megérkezik az új gép, remélem, lesz időnk, hogy beállítsuk, ha sikerül, akkor minimum egy dobogós helyezést várok magamtól a magyar futamon.

Most 58 éves, a mezőny legidősebb pilótája. Meddig lehet ezt csinálni, fizikálisan nem túl nagy igénybevétel a repülés?

Ez adottság és genetika kérdése, nekem nagy szerencsém van azzal, hogy ilyen sportos alkat vagyok, abszolút nem érzem, hogy fizikálisan megterhelne. A mezőnyben talán én vagyok a legkeményebben repülő pilóta, valójában még sohasem kaptam olyan gépet, amely szilárdsági szempontból erősebb lett volna, mint én.

Gyorsan megszokhatja az új gépet

Forrás: Joerg Mitter és Andreas Langreiter

Az évek során inkább kopnak a reflexei, vagy rutinosabb lesz?

A rutin nagyon sokat számít itt is, főleg, amikor egy bonyolultabb pályán versenyzünk, sőt a rosszabb időjárási körülmények között is jobban kijön, ha valaki tapasztaltabb. A gyengébb gépekkel is akkor tudtam jobban szerepelni, amikor nem voltak tökéletesek az időjárási körülmények. Nem érzem, hogy koptak volna a reflexeim, úgy gondolom, évekig tudnám még csinálni. Viszont mentálisan jóval fárasztóbb a dolog: az, hogy alig vagyok itthon, hogy sokat kell szervezkednem, a papírmunkákat intézni. Persze a csapatkoordinátor sok terhet levesz a vállamról, de ha valamikor abbahagyom, akkor ezért fogom.

Volt már olyan, hogy hosszabb ideig nem csinált semmit?

Soha. Nem volt még olyan, hogy utolértem volna magam, szerintem életemben nem unatkoztam még.

Már gyerekként is ennyi energiája volt?

Tizenöt évesen kezdtem el repülni, de előtte és utána is sok sportot kipróbáltam, úsztam, atletizáltam, kenuztam, kosaraztam, karatéztam, később ejtőernyőztem, bungee jumpingoltam, autóversenyeztem, és minden évben síelek.

Nem szokott unatkozni

Forrás: Joerg Mitter és Andreas Langreiter

Azt írták Michael Schumacher sajnálatos síbalesetéről, és a korábbi motorbalesetéről is, hogy adrenalinfüggőségben szenvedett, ezért kereste a veszélyt a visszavonulása után is. Ön hogyan fogja csillapítani ezt a függőséget?

Már 44 éve repülök, ezért nekem a repülés nem okoz akkora adrenalinszint-emelkedést, hogy csillapítanom kellene majd az étvágyamat.

Egy korábbi Forma-1-es Red Bull-autót kipróbálhatott egyszer a Pannóniaringen. Milyen volt a repüléshez képest?

A Forma-1-es versenyzőkre maximum 5-6 g hat, ránk akár 10-12 is, szóval abszolút nem volt megterhelő a Red Bull-versenyautóval mennem, viszont volt végre egy autó, amit úgy vezethettem, ahogy akartam abban a 18 körben, amit mehettem vele. Kipróbáltam már rengeteg versenyautót, de a Forma-1 az teljesen más, nagyon élveztem, még akkor is, ha nyilván nem vagyok elég rutinos ahhoz, hogy egy ilyen autóból kihozzam a maximumot.

Egy Forma-1-es autót is kipróbálhatott

Forrás: Farkas Péter (Origo)

Megfordítva a kérdést: a Forma-1-es versenyzők kibírnának egy Red Bull Air Race futamot vagy egy műrepülő-bemutatót?

Jó néhány Forma-1-es pilótával volt szerencsém repülni, elvittem többek között Felipe Massát, Kimi Raikkönent és Mika Hakkinent is egy-egy körre, de azért vigyáznom kellett rájuk, mert ők nincsenek hozzászokva ehhez a terheléshez. Megfelelő gyakorlással, több repüléssel, fokozatos terheléssel biztos, hogy hozzá tudnának szokni, de azért ez nem olyan, hogy valaki beül, és máris kibír mindent. Hozzá kell szoktatni a szervezetet, meg kell tanulni a légzéstechnikát és azt, hogy ne ájuljanak el a nagyobb erőhatásoknál. Messze nem teljes gázon repültem velük, azt akartam, hogy inkább élvezzék, mint megutálják.

És élvezték is mindannyian?

Az egyik véglet Massa volt, aki már eleve sápadtan jött a repülő felé, és kérdezgette, hogy ugye nem lesz veszélyes. Vele nem sok mindent tudtam csinálni a levegőben, mert az első műrepülő-figura után jelezte, hogy neki elég lesz. Raikkönen hű volt önmagához, egy szót sem szólt, nem tudtam, hogy rosszul van-e, vagy miért nem beszél, de amikor megkérdeztem tőle, akkor röviden annyit válaszolt, hogy jól van. A másik véglet Baumgartner Zsolt volt, aki rendkívül vagányul kiprovokált belőlem majdnem minden figurát, sok mindent meg tudtam vele csinálni.

Ilyen az, amikor elvisz Besenyei valakit egy körre

Forrás: Red Bull

Önnel előfordult már olyan szituáció, amelyben félt?

Aki valami veszélyeset csinál, és nem fél, az nem bátor, hanem buta, mert nem félti az életét. Az a bátor, aki a félelmét legyőzve meg tud valamit csinálni. Nekem repülés közben soha nem volt félelmem, mindig bíztam magamban és a repülőmben.

Érdekes ezt pont az ön szájából hallani, hiszen folyamatosan életveszélyben van.

Alapvetően minden veszélyes lehet, kerékpározni, autópályán vezetni vagy átmenni komppal az egyik partról a másikra. Eleve az élet olyan veszélyes, hogy bele lehet halni, de az egészséges kockázatvállalással együtt kell élni. Akkor kezdődik a baj, ha olyat vállalunk el, amire nem vagyunk képesek, és mégis meg akarjuk csinálni. Hosszú távon nem kifizetődő feszegetni a határokat. Én repültem el sziklák között, hidak alatt, de soha nem vállaltam el olyan felkérést, amikor bármilyen kétely is felmerült bennem, hogy nem vagyok rá felkészülve.

Tavaly az Erzsébet hídról szállt fel repülőjével

Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Például?

Például, amikor megnyitották a Mammut bevásárlóközpontot, és azt szerették volna, ha átrepülök a két épület között. Meg tudtam volna csinálni, ha azt mondják, hogy fejbe lőnek, ha nem vállalom el, de az egy értelmetlen rizikóvállalás lett volna, ezért nemet mondtam.

Nemet mondana egy Felix Baumgartner-féle sztratoszféraugrásra is?

Az egy óriási dolog volt, egy többéves előkészítő mérnöki csapatmunka, nem véletlen, hogy amikor leérkezett, első dolga volt, hogy megcsókolta a földet. Azért az ugrásért szerintem sorban álltak volna az ejtőernyősök, nem ő volt az egyetlen a világon. Én ma már nem vállalnám be, van ugyan több mint száz ejtőernyős ugrásom, de húsz éve nem ugrottam. Ha húsz évvel ezelőtt kérdeznék, akkor igent mondanék rá, de ma már nem akarom megmutatni mindenkinek, hogy hú, de ügyes vagyok, ma már nem akarok bizonyítani senkinek.