Jörg felfelé erős, Thomas lefelé gyors

Vágólapra másolva!

Az Alpokat átszelő Transalpine-futóverseny résztvevői egyetértenek abban, hogy ez a megmérettetés azért más, mint a többi, mert itt párban futják végig a 268 kilométert. Németh Csabáék különösen jól tudnak együttműködni, még mindig tartják a kategória második helyét.

A magyar futók, Németh Csaba és Karlowits-Juhász Tamás az utolsó előtti napon is megszenvedtek a második helyért, 37 kilométeren át 1633 méter szintet futottak felfelé, s közel 1400 métert ereszkedtek a völgyig. A magyar kettős pénteken az ötödik helyen futott be, de az eddig megszerzett előny révén stabilan őrzi a második helyét

Szombaton az utolsó szakasz 42,6 kilométerén 2381 méter hegymenet és 1934 méter lejtmenet vár rájuk, amíg elérnek az olasz St. Valentinből az Ortler lábánál fekvő Suldenbe.

Együtt sokkal jobban megy a verseny

A verseny jellegéből adódóan a párosok nyolc napig osztoznak a szenvedésben, együtt izzadnak, kínlódnak, esznek, isznak, alszanak. Ha az egyik rosszul van, a másiknak kell lelket öntenie belé, s fordítva. Egymás nélkül nem érhetnek célba.

Jörg és Thomas Németországból érkeztek, ugyanabban a faluban élnek, régóta futnak és hegyikerékpároznak együtt, vagyis jól ismerik a másikat a hegyi ösvényekről.

Jörg pénteken szinte végig cipelte kettőjük felszerelését, noha a megállapodás szerint ő csak felfelé vinné a zsákot. "Én vagyok az erősebb felfelé, de lefelé Thomas a gyorsabb, ezért a lejtmenetekben általában nála van a hátizsák. De Thomasnak megsérült a lába, nagyon szenvedett, így én vállaltam a nagyobb terhet."

Jörg szerint együtt sokkal jobban megy a verseny, mert a holtpontoknál ott a másik, hogy segítsen. Thomas már a nyolcadik versenyén vesz részt, eddig hetet be is fejezett, s reméli, hogy a sérülése ellenére ez is sikerülni fog.

Thomas szerint viszont nehéz társsal futni: "A futás magányos sport, én szinte mindig egyedül versenyzek, de ez egy nagyon nehéz verseny, és a társ valóban sokat segít."

Sport és barátság

A kanadai Carrie és René majdnem mindig együtt edzenek a kanadai hegyekben. Szinte együtt és ugyanazt válaszolják arra kérdésre, hogy jobb-e ketten futni, mint egyedül.

"A sport, a barátság és a versenyről őrzött emlékek, ezek miatt csináljuk együtt. Ez egy nagyon nehéz verseny, mi most először futunk együtt" - mondta René, aki már ötödször futja végig a Transalpine-t.

Carrie-nek ez a harmadik versenye itt, szerinte idén keményebb volt a futás, mint tavaly. "A hőség miatt nagyon nehéz volt az első napokban. Én egyértelműen jobban szeretek társsal futni, mint egyedül. Egyik pillanatban én vagyok a gyengébb, a másikban René, de a nyolc nap minden pillanatában segítjük egymást."

Klaus célba csalogatta Thomast

Az ausztriai Klaus és Thomas az ország két végében élnek, nem tudnak sokat edzeni együtt, de egy éve közös edzéstervet készítettek a versenyre, így mégis együtt készültek fel. Nem is eredménytelenül, hiszen a tizennegyedik helyen állnak.

Thomas két napja beteg, és az utolsó napokban Klaus bátorította, hogy egyáltalán célba érjen. "Kilométerenként mondtam neki, hogy mennyi van még hátra, így szinte becsalogattam a célba. Csütörtökön a többi versenyzővel együtt egy bunkerban aludtunk, és a légkondicionáló ventillátor nagyon hangos volt, alig tudtunk pihenni."

A futók többsége ugyanis nem hotelszobákban alszik, hanem tornatermekben, egy nagy közös hálószobában.

Marie ilyen keményet még nem csinált

Marie és Nicole Németországból jöttek. Mindkettőjük először futja a Transalpine-t, és először versenyeznek együtt, bár sokat edzettek közösen a verseny előtt. Marie szerint a nyolcnapos Alpokat keresztező verseny az eddigi legkeményebb azok közül, amit valaha végigcsinált.

"Ez egy rendkívüli erőpróba, s nem is tudnám talán végigfutni egyedül" - mondta.

300 ezer lépésből egyet sem szabad elrontani

Németh Csabáék is érzik a felfelé és lefelé megtett kilométereket a lábukban, a magyar hegyekben nem tudnak háromezer métereket futni felfelé naponta. De a lejtmenet is nagyon megerőlteti a combizmokat, pláne ha több ezer métert kell naponta ereszkedni, nem is akármilyen sebességgel.

Németh erőssége a hegymenet, de sokszor hiába győzi le az ellenfelet felfelé, ha lefelé elszáguldanak mellette. A nehéz hegyi ösvényeken az ereszkedés nagy gyakorlatot kíván, mert igen könnyű hibázni. Az ultrafutók (ultratávnak általában a maratonnál, azaz 42 kilométernél hosszabb távokat hívják) ugyanis elképesztő sebességgel ereszkednek - nem ritka a három és fél perces kilométer -, miközben folyamatosan koncentrálni kell a lépésre. Egy 268 kilométeres versenyen közel 300 ezer lépést tesznek meg, s ebből egyet sem lehet elrontani.

Németh Csaba és Karlowits-Juhász Tamás Forrás: Molnár Anikó

Németh Csaba tapasztaltabb versenyző, mint Karlowits-Juhász Tamás, ezért fut elöl. "Nehezebb elöl futni, mert a lépéseket nekem kell megtalálni. Sokat elrontok én is, mert fáradok. Tamás elvileg csak a lábamat figyeli, s oda lép, ahova én. A legnehezebb a versenyben az, hogy a hét nap alatt nem láttam a hegyekből semmit, mindig csak az előttem levő pár métert. Annyira kell koncentrálni a lépésekre és a sebességre, hogy nincs idő a panorámában gyönyörködni."

Molnár Anikó - Turista Magazin