Emberkísérlet búvárruhában Amerika tetején

2016.03.09. 17:35

Megdöntötte a magashegyi merülés nem hivatalos világrekordját egy magyar búvár. A föld egyik legbarátságtalanabb pontján, az Andok második legmagasabb csúcsán merült le egy édesvízi tóba. Annyira ismeretlen terep ez, hogy senki sem tudhatta, hogyan reagál a szervezete. Az a célja, hogy a következő útját az efféle kísérletek iránt élénken érdeklődő NASA támogassa.

Aligha lehetne különlegesebb helyet választani a búvárkodásra, mint a föld legmagasabban fekvő merülhető állóvizét. Február 21-én Tósoki Ernő éppen itt, a chilei Ojos del Salado hegycsúcson fekvő tavacskában hajtott végre sikeres búvármerülést.

Ez a csúcs 6893 méteres tengerszint feletti magasságával a Dél-Amerikán végigvonuló Andok hegyvonulat, sőt az egész nyugati félteke második legmagasabb pontja, egyszersmind a világ legmagasabb aktív vulkánja. Maga a tó 6400 méter magasan van.

Ilyen magasságban korábban soha senki nem merült. 

Feljutni is nagyon komoly teljesítmény, ott merülni pedig egyet jelent egy élesben, minimális kontroll alatt végrehajtott emberkísérlettel.

Az ott a csúcs

Forrás: Origo


Tósoki Ernő egyetlen segítsége a helyszínen párja, Nagy Patrícia, korábbi válogatott dzsúdós volt, holott hasonló vállalkozásokra 8-10 fős expedíciók szoktak összeállni.

"Húsz éve merülök, magashegyi búvárkodással öt éve kezdtem foglalkozni. Nagyon motivált minket a feladat összetettsége, a teljesítmény sportértéke. Tudtuk, hogy előbb-utóbb valaki meg fogja csinálni,  nagy öröm, hogy végül mi lettünk azok" – mondta az Origónak Tósoki Ernő.

"Háromszor voltunk Chilében ezért a rekordért. Először 2012-ben vágtunk neki, de mivel a helyszínről alig léteznek pontos térképek, értek meglepetések. Például azt hittük, hogy az utolsó, légvonalban öt kilométerre lévő táborhelytől egy-két nap alatt el lehet jutni a tóhoz, de ez hatalmas tévedésnek bizonyult, így meghiúsult a tervünk. Tavaly belefutottunk egy napokig tartó hóviharba, és bár átmenetileg idén is meg kellett hátrálnunk, végül elértük, amit kitűztünk" – emlékezett a nehézségekre Tósoki.

Napi 50 foknyi hőingadozás

Az Argentína és Chile határán fekvő Ojos del Salado meghódítását egyebek mellett az nehezíti, hogy a hegy az Atacama-sivatagban van, mely a föld egyik legkegyetlenebb helye.

"Itt már az akklimatizáció is kőkemény. Amikor megérkezik az ember, 50 faktoros naptej használata mellett is könnyen hólyagosra égetheti magát. A világon itt a legerősebb az UV-sugárzás, amellett nagy a szél és a hőingadozás. Nappal plusz 40 fok van, olykor több is, a sátorban egy kisnadrágban is megőrülsz a hőségtől. Aztán amikor lemegy a nap, 20-30 perc alatt nulla fokra hűl a levegő, éjszaka pedig mínusz 10 körül van" – meséli a körülményekről.

És ez még mindig csak az akklimatizáció.

Az Atacama-sivatag a föld legszárazabb helye. A mászás során Tósokiék találkoztak egy magyar, főként geográfusokból álló klímamonitoring-expedícióval. Az ő méréseik azt mutatták, hogy a levegő páratartalma 2 százalék körül van. Összehasonlításképp: az afrikai Szahara átlagos páratartalma 20-25 százalékos.

Alaptábor az Atacama-kősivatagban

Forrás: Origo


"A hideg és az alacsony páratartalom nagyon veszélyes kombináció az amúgy is végletekig megterhelt tüdőnek, ezt merülés előtt és alatt is észben kell tartani. Az ilyen típusú merülések kiemelten veszélyesek a hegymászás és a búvárkodás emberi szervezetre gyakorolt hatásainak keveredése miatt. A tüdősérülés és kihűlés kockázata rendkívül magas"  – magyarázza Tósoki.

Az extrém körülmények miatt a tudománynak sincsenek adatai arról, hogyan reagál ilyen körülmények között az emberi szervezet, és mit bír ki.

Éppen ezért a magashegyi búvárkodás még az amerikai űrkutatási hivatalt, a NASA-t is kifejezetten érdekli.

"Mivel az Atacama a föld legszélsőségesebb környezete, az extrém magasságban lévő tavacskákban uralkodó körülmények hasonlíthatnak a világűrben feltételezetten folyadékállapotban is létező vizekhez vagy a metántavakhoz. A NASA emiatt, és a tavak bakteriális élete miatt érdeklődik a terület iránt,  maga is szervezett már merülést 5900 méteren. A nagy magasságban lévő vulkáni tavak 70-80 százaléka teljesen ismeretlen előttünk, sokszor még azt sem tudjuk, sós- vagy édesvízzel lesz-e dolgunk."

Magassági zónák

2000 méterig tart az indifferens zóna. A szervezet itt nem érez különbséget a tengerszinthez képest.

2000-4000 méter: az egészséges ember szervezete itt még könnyen alkalmazkodni tud a reflexek aktivizálódása, a vegetatív idegrendszer felpörgetése, adrenalin, szteroid és stresszhormonok termelése révén.

4000-6000 méter: Az oxigén nyomása feleakkora, mint normál körülmények között. A rövid távú alkalmazkodóképesség megszűnik, a tüdőhólyagocskák nem tudnak megfelelő mennyiségű oxigént felvenni. Hegyibetegség jelei mutatkozhatnak: légzés elmélyülése, szívverés gyorsulása, hőhullám, lüktetés a halántékon, látótér elsötétedése, szédülés, hányinger. Fizikai munka hiányában ödémásodás is jelentkezik.

7000 méter fölött az oxigén nyomása harmada a normálisnak, ezt halálzónaként emlegetik. Az energiatermelés hatásfoka nagyon alacsony, a megemésztett tápanyag felszívódása és égetése nehézkes, étvágytalanság és folyamatos elgyengülés jelentkezik. Itt 72 óránál többet nem ajánlott eltölteni, mert a szervezet tulajdonképpen fizikai megterhelés nélkül is leépül.

A magyar páros az akklimatizációs túra után végül 6100 méteren állította fel a tábort, onnan indult a csúcskísérletre. A 60-70 százalékos emelkedőn 8 óráig tartott elérni a tavat. Tósoki nagyjából tíz percet töltött a vízben, és – a NASA 5900 méteren végrehajtott első merülési kísérletéhez hasonlóan – 2 méteres mélységig merült.

Kevésnek tűnik? Nem az.

A helyzet ugyanis arra a viccre emlékeztet, amelyben két férfi eltéved a sivatagban, és már majdnem éhen halnak, amikor szomjan halnak. A magashegyi búvárra a magasság és a merülés is komoly veszélyt jelen, ezért többszörös életveszélyben lehet.

Extrém körülmények

Amikor egy hegymászónál tüdőödéma alakul ki, az fokozatos folyamat, a mászónak van lehetősége visszafordulni, lejjebb ereszkedni. A merülésnél mindez sokkal veszélyesebb, hiszen hirtelen léphetnek fel a problémák. Aztán képzeljük el, hogy valaki 100 százalékos oxigént lélegzik a merüléshez, a vízben még pillanatok alatt megnövekedett nyomás alá kerül, majd a merülés után egy erősen oxigénhiányos környezetbe. És akkor még nem beszéltünk a kihűlés kockázatáról.

Merülés. Kicsit barátságtalanabb, mint Hurghada

Forrás: Origo


"Persze a Déli-sarkon is lehet merülni, nem a hideg a legnagyobb probléma, hanem az, hogy mire az ember felér 6000 méter fölé, addigra annyira legyengül, hogy bármi kiütheti" – érzékelteti a veszélyforrásokat Tósoki Ernő.

Mindezt jobban át tudjuk érezni, ha tudjuk, hogy a mászás során a páros 100 kilónyi terhet vitt fel a hegyre.  Hegymászófelszerelés, sátor, főzőeszköz, hálózsák, hágóvas, termosz, fejlámpa, némi ennivaló, tartalékvíz – erre mind szükségük van a mászóknak. És aki merülni is akar, annak még ennél is többre: búvárfelszerelés, két palack, légzőautomata, kommunikációs és orvosi felszerelés, speciális hordágy, infúzió.

Csak egy őrült visz ólmot a hegyre

"Míg a hegymászók minden gramm könnyítésért megküzdenek,

nekünk 10-15 kilogramm ólmot is fel kellett cipelnünk".

A 0 fok közeli hőmérsékletű víz miatt szükséges neoprén ruha mikrolégbuborékjai ilyen magasságban ugyanis kitágulnak, így több ólom kell a merüléshez.

A hegy lebontja az izmokat

A hegymászáshoz és a 40-50 kilogrammos hátizsák cipeléséhez elsősorban edzett combizomra van szükség, de a felsőtest kidolgozottsága is nagyon fontos.

A szervezet egy idő után minden lehetséges módon tiltakozik

Forrás: Origo


"Nagy magasságban végzett megerőltető fizikai munkánál a felsőtest izomzata gyorsan leépül. 6000 méter környékén a szervezet már magát éli fel, nincs regenerálódás.  Enni alig tudsz, a véredben kevés az oxigén, a szervezet pedig ilyenkor nem a zsírt, hanem az izmokat kezdi bontani először. A klímakutatók között volt egy hegymászó, akinek annyira leépült a vállizma a hátizsák alatt, hogy már sérült a kulcscsontja is."

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy amikor Tósokiék veszélyesnek ítélték a kialakult helyzetet, pillanatok alatt döntöttek, és mindenüket otthagyták a hegyen.

A hóviharral nem érdemes viccelni

"A merülés napjára remek időt jósoltak, de a vártnál két nappal korábban érkezett meg egy hóvihar. 6000 méteren ez nem tréfa, órák alatt méteres hó eshet.  Amikor láttuk, hogy jön a rossz idő, már kezdtünk kihűlni, ráadásul későre járt, így otthagytunk mindent, és azonnal visszatértünk a táborba. Másnap visszamentünk a felszerelésért, de az újabb merülést nem kockáztattam meg, akkor már nem voltam olyan állapotban, hogy beleférjen."

Tósoki és Nagy Patrícia, bár eléggé edzésben vannak, itthon a Nippon Sport Judo Clubot vezetik – még hazatértük után is nyögték a hegyet.

Ha nem lenne elég baja az embernek, jön a köhögés is

Forrás: Origo


A hideg és a száraz levegő ugyanis kikészíti a tüdőt. Ennek az eredménye a – Himalája egyik gleccsere után elnevezett – Khumbu-köhögés. A magasság növekedésével egyre merevebbé váló, gyakran már nem teljes kapacitással működő, könnyen vizesedő tüdőt borzasztó erős, szinte állandó köhögési inger kínozza.  Rossz esetben izomszakadáshoz vagy bordatöréshez is vezethet, és kisebb mértékben ugyan, de még hetekkel a mászás után is gyötörheti az embert.

Ettől függetlenül Tósokiék már a következő kalandra készülnek. 

Közös expedíció a NASA-val?

"A chilei utunkat önerőből hoztuk össze. Úgy voltunk vele, hogy először tegyünk le valamit az asztalra, aztán nézzünk esetleges partnerek után. Magánemberként a magashegyi búvárkodás hosszú távon nehezen finanszírozható a magas költségek miatt, viszont a tevékenységünkkel a kutatásokat, a tudományos munkát is segíteni tudjuk. A jövőben keressük majd a lehetőséget a sportszakmai vagy tudományos szponzorációkra, a NASA-val pedig már fel is vettük a kapcsolatot, szeretnénk a 6000 méter feletti merülést egy másik helyszínen is megismételni".