Vágólapra másolva!
Már 14. éremnél járnak a magyar sportolók a riói paralimpián. A női párbajtőrcsapat a lehető legszorosabb küzdelemben szerezte meg a harmadik helyet.

A Krajnyák Zsuzsanna, Dani Gyöngyi, Veres Amarilla összeállítású magyar válogatott bronzérmet szerzett a kerekesszékes vívók női párbajtőr csapatversenyében a riói paralimpián.

A magyarok a csoportjukban előbb 45-35-re kikaptak a kínaiaktól, majd ugyanilyen arányban legyőzték a fehéroroszokat, így a második helyen léptek tovább. Az elődöntőben aztán az esélyesebb hongkongiakkal találkoztak, és 45-34-re alulmaradtak.

A bronzmérkőzésen a lengyelekkel vívtak a magyarok, óriási csatában 45-44-re nyertek. Ez a magyar küldöttség 14. érme a paralimpián (6 ezüst, 8 bronz).

Balról: Pákey Béla edző, Krajnyák Zsuzsanna, Veres Amarilla, Dani Gyöngyi, Feczer Viktor edző Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd


Az első asszóban a tőr egyéni versenyben szerdán harmadik Krajnyák 5-5-öt ért el Marta Fidrych ellen, majd Veres 5-2-re legyőzte Marta Makowskát. Dani ugyan 5-4-re alulmaradt Renata Burdonnal szemben, de az első kör után a magyarok vezettek két találattal.

Volt, hogy rosszul álltunk

A folytatásban Krajnyák megverte Makowskát, Dani viszont súlyos, 9-1-es vereséget szenvedett Fidrychtől. Veres visszahozta a meccset, 9-5-re jobbnak bizonyult Burdonnál, így két kör 30-30 vot az állás.

A hajrában óriási csata folyt a páston, előbb a lengyelek elhúztak 35-32-re, majd Krajnyák remek vívásának köszönhetően már a magyaroknál volt az előny 40-38-ra. Az utolsó párban Veres vívott Fidrychhel, aki ugyan több tust adott az asszóban, 6-4-gyel kiegyenlített, de

az utolsó, mindent eldöntő találatot a magyar vívó vitte be, így meglett a bronzérem.

"Nagyon szoros mérkőzés volt – nyilatkozott a Veres Amarilla. – Ez az első paralimpiám, és ez volt az első alkalom, hogy én voltam a befejező ember a csapatban, miután a legerősebb emberünk, Krajnyák Zsuzsa tegnap, a tőr egyéni bronzmeccsen megsérült.

"A két edzőnk elmondta, hogy mit csináljak és hogyan fejezzem be a meccset. Semmi mást nem kellett csinálnom, mint végezni a dolgomat, szúrni. Csak erre gondoltam. Aztán az utolsó tus után sírva fakadtam. Nagyszerű érzés volt" – mondta Veres Amarilla.