Dank! Merci! Gracias! zenés sporttörténeti programsorozat sajtótájékoztatója.
Három európai ország – Hollandia, Spanyolország, Svájc – az ’56-os magyarországi forradalom vérbefojtása és a szovjet megszállás elleni tiltakozásul megtagadta a részvételt a melbourne-i olimpián.
2016.11.21.
Vágólapra másolva!
Az 1956-os, magyarországi eltiport forradalom miatt három ország, Hollandia, Svájc és Spanyolország lemondta szereplését a hatvan évvel ezelőtti melbourne-i olimpia előtt. Erre emlékezik a „Dank! Merci! Gracias!" elnevezésű, háromnapos budapesti programsorozat. A szervezők szándéka szerint ez egy köszönetnyilvánítás mindazoknak, akiknek életük álmáról kellett lemondaniuk.
A Dank! Merci! Gracias! ötletgazdája, a civil diplomáciával foglalkozó Rosonczy-Kovács Mihály Junior Prima Díjas népzenész az eseményt felvezető hivatalos sajtótájékoztatón kifejtette, hogy Spanyolországban magas politikai körök kezdeményezték az 1956-os melbourne-i olimpiai bojkottot.
Svájcban egyfajta kapkodás jellemezte a lemondást, míg Hollandiában a helyi olimpiai bizottság elnökének politikai kezdeményezése volt az olimpiai szereplés bojkottja. Maga a bojkott azért is vetődhetett fel, mert a három ország nagy empátia kísérte a magyar eseményeket.
Fontos, hogy a társadalom is tudatosítsa végre: a sportolók életük álmáról maradtak le"
– jelentette ki Rosonczy-Kovács Mihály.
Rémálomból valóság
A Budapestre látogató sportolók közül a világhírű holland úszó, a már 15 éves korában világcsúcstartó, Mary Kok 1952-ben eldöntötte, hogy olimpiai bajnok lesz, aztán másképp alakult.
„A döntést megelőző éjszaka rettenetes álmom volt, két nagydarab alak bejött a szobámba, és azt mondta, nem mész sehova, nem mész az olimpiára. Én meg rugdostam össze-vissza, próbáltam szabadulni. Reggel jó volt felébredni ebből a szörnyű álomból. Aztán édesanyám mondta, hogy 'Mary, hallottad, hogy nem mentek?' El tudják képzelni.
Öt napja be voltam csomagolva, a repülőjegyem ott volt a bőröndöm tetején. Kikészültem.
Ezek után még rosszabb volt a tévében nézni az olimpiát. Még csak tizenhat éves voltam, ekkor még nem érti az ember a politikát. Négy héttel később Dél-Afrikában, Durbanben két világcsúcsot is megdöntöttem" – mondta.
A fejük fölött döntöttek
Wim Mosterd holland vízilabdázó a bojkott óta rengeteget olvasott a politika és a sport kapcsolatáról.
Érzése szerint csak illúzió, hogy szét lehet választani a politikát és a sportot.
„Nem kaptunk hivatalos értesítést a bojkottról, úgy éreztem, a fejünk fölött döntöttek" – mondta.
A melbourne-i játékokra készülő 33 fős holland csapatból 11-en idén eljöttek Magyarországra, köztük hat gyeplabdás. Mosterd viccesen azzal magyarázta, hogy őket érdekelte legjobban Magyarország, és nem csupán a szép magyar lányok miatt érkeztek.
„A bojkott megtanított, hogy igenis válasszuk el a politikát, és magukat a sportolókat. Sosem felejtjük el ezt a traumát. Azóta amikor a magyar himnuszt hallom, Melbourne jut eszembe. De már úgy vagyok vele, ha Hollandia és Magyarország játszik egymással és a magyarok nyertek, hogy 'hát jó, nyertek'. A feldolgozás persze változó volt. Volt olyan sportolónő köztünk, aki nem volt hajlandó beszélni többet erről a traumáról."
Háromszor is lemaradt az olimpiáról
A svájci Werner Michel egykori tornászként három olimpiára is kvalifikálta magát, de egyiken sem tudott elindulni. 1956-ban politikai bojkott miatt maradt távol, 1960-ban tartalék volt, 1964-ben pedig megsérült, és ezért nem volt olimpiai résztvevő.
„1956-ban két nappal a döntés után derült ki számunkra, hogy Svájc nem utazik az olimpiára. Csalódott voltam, de hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy végül is három olimpiára is megszereztem a részvételi jogot" - mondta a korábbi tornász.
A „Dank! Merci! Gracias!" programsorozat külföldi vendégeit hétfő délután fogadja az esemény fővédnöke, Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Kedden az Andrássy Egyetemen lesz konferencia az 1956-os sportpolitikai eseményekről, este az Uránia Filmszínházban gálán köszöntik a melbourne-i olimpiától távol maradt holland, spanyol és svájci sportolókat.