Van, ahol még nem romlott el teljesen a világ
Van, ahol még nem romlott el teljesen a világ. Hogy hol? Dunaszerdahelyen, a DAC-stadionban. Az Origo sportrovatának munkatársai közül ezúttal is négyen idézik fel az idei esztendő számukra legszebb emlékeit. Egy katartikus este a riói vívócsarnokban, egy magyar sportember, aki csak utolérte Michael Phelpset, és két kézilabda-válogatott, amely talán jövőre mutathatja meg, hogy ami az idén történt velük, az csak egyszeri kisiklás volt. Örömök és csalódások, Origo sport – szubjektív, második rész.
Juha Pál: Cseh csak azért is utolérte Phelpset
Van egy magyar úszó, akinek hat olimpiai érme mellett van egy óriási pechje is. Mégpedig az, hogy egy időben született a világ valaha volt legjobb sportolójával. Cseh László 1985. december 3-án, Michael Phelps 1985. június 30-án látta meg a napvilágot.
Ha valakire, Cseh Lacira mindenki olimpiai bajnokként tekint Magyarországon, pedig soha nem nyert ötkarikás aranyat.
2008-ban, Pekingben háromszor is megelőzte az azóta már hatszoros bajnok Ryan Lochtet – ez már önmagában hihetetlen teljesítmény –, csakhogy volt valaki, aki ekkor is jobb volt nála. Persze, hogy Phelps. Laci ezzel együtt büszkén pózolt a szépen csillogó három ezüstéremmel.
Hiszen ekkor még csak 23 éves volt, és joggal bízhatott abban, hogy egyszer majd elkapja Phelpset, és élete álmát valóra váltva olimpiai bajnok lesz. Ez azonban Londonban sem sikerült neki, ahol végül egy bronzérmet szerzett (ugyanúgy, mint 2004-ben, Athénban, még 18 évesen). De aztán felcsillant a reménysugár, hiszen Phelps visszavonult, Cseh pedig világbajnok lett – 29 évesen, egy évvel a riói olimpia előtt.
Cseh kijelentette, hogy olimpiai bajnok akar lenni, pedig úszásban nem sokan érnek a csúcsra 30 évesen. Le akarja győzni Phelpset. 200 pillangón be is jutott a döntőbe, ahol végül hetedik lett, az első pedig Phelps. Laci már a visszavonuláson gondolkodott, meg azon, hogy el sem indul 100 pillangón, de végül erőt vett magán, a lelkét valahogy rendbe tette, és megpróbálta a lehetetlent, megelőzni, vagy legalább utolérni Michael Phelpset.
A 200 utáni napot a szobámban töltöttem, egyedül, a sarok felé fordulva, aztán a nap második felében rájöttem, hogy a hazafelé tartó gépet már úgyis lekéstem, szóval versenyezni kell”
– mondta utólag.
Megérte. Számomra az olimpia talán legfelemelőbb pillanata volt, amikor Michael Phelps, Cseh László és Chad le Clos egyszerre csaptak célba, majd együtt álltak fel a dobogóra. A sors azonban nem volt igazságos.
Hiszen Lacinak sikerült ugyan utolérnie Phelpset, de ami a két társának korábban már összejött, az neki most sem.
Így aztán Rióban sem tudott a dobogó legtetejére felállni. Ja, és hogy ki nyert? Az a most berobbanó, szingapúri Joseph Schooling, aki 2008-ban még úgy kért autogramot Phelpstől, hogy kábé feleakkora volt, mint az azóta már 23-szoros olimpiai bajnok amerikai.
Ujlaky István: Amikor megszűnt a tér és az idő
A sportban többnyire a sporton túlmutató pillanatok a legjobbak, szerencsére ilyenekből bőven akad.
Olyan percekkel viszont csak kivételesen szerencsés esetben ajándékozhat meg a sors, amilyeneket a riói olimpián átéltünk.
Szilágyi Áron London után Rióban ismét aranyérmet szerzett kardvívásban, ezzel az addig ismert dimenzióihoz egy újabbat társított: már nemcsak jóképű, fiatal, intelligens, tehetséges és sikeres volt, hanem mindez érettebben, férfiasabban, tudatosabban, amolyan félistenstátuszban.
Két órával az aranyérme megnyerése után tökéletes nyugalom ülte meg a Carioca-csarnok környékét. Az interjúk lementek, a helyszínen már szinte senki nem maradt, a bajnok doppingvizsgálatra ment, ezért várni kellett rá. Ekkor botlottunk bele Decsi Andrásba, Szilágyi edzőjébe. Beszélgetni kezdtünk. Egy sokszorosan védett terület kellős közepén, kellemes, lágy időben, egy katartikus olimpiai bajnoki cím után, miközben az őrült rohanás váratlanul megszűnt, egyszerűen nem volt miért és hová sietni.
Decsi pedig szürreális nyugalomban, választékosan válaszolgatott nekünk, akár egy beszélő márványszobor.
Ha esetleg Szilágyi nem volna elég félistennek aznapra.
Megszűnt körülöttünk tér és idő, kész szerencse, hogy némi gravitáció maradt. Decsi gyönyörűen kibontotta, pontosan milyen taktikai harc zajlott a kívülről tükörsimának látszó döntőben, elhelyezte Szilágyi Áront a sportág panteonjában, felvázolta a kettőjük közti munkafolyamatot, elárulta, Szilágyi hogyan fordítja a maga javára az intelligenciáját és a mentális képességeit.
Érces hangon, nyomdakészen.
Nem csoda, hogy megszűnt a tér és az idő.
Szilágyi félisten voltát csak erősítette, hogy nem volt jelen – ő már addigra úgyis megtette a magáét.
Ha egész hátralévő életében nem csinálna semmit, akkor is hiánytalan életművel dicsekedhetne.
És az egészet összehozta 26 éves korára. Szilágyi aranya, és ahogy arról a mestere mesélt, nem csupán 2016 nagy élménye: feledhetetlen.
Pincési László: Talant és Kim
Januárban a magyar férfi kézilabda-válogatott úgy vágott neki a lengyelországi Európa-bajnokságnak, hogy kiharcolja a riói olimpiai szereplést, de legalább az olimpiai kvalifikációs tornán való indulás jogát. Talant Dujshebaev szövetségi kapitány az elindulás előtt úgy fogalmazott, bízik benne, hogy az Eb-n nyolc döntőt vív és nyer meg csapata, azaz veretlenül lesz Európa-bajnok.
A teljesen felforgatott keretből kimaradt többek között Lékai Máté és Császár Gábor, és elég gyorsan kiderült, hogy amíg egy Portugália elleni Eb-selejtezőn jól működik a rutintalan tehetségekből álló csapat, addig egy Európa-bajnokság már teljesen más.
A válogatott a csoportból továbbjutott ugyan, de a középdöntőben esélye sem volt, így végül egy győzelemmel és öt vereséggel kiesett.
Az olimpia ezzel elúszott, de Dujshebaev sem maradhatott a posztján. Elvállalta viszont a lengyelek irányítását, és Rióban a negyedik helyig vezette őket. Egy hónap múlva kiderül, az ottani fiatalítással mit ér el: a 2017-es vébén ugyanis már Slawomir Szmal, Karol Bielecki, Krzysztof Lijewski és Michal Jurecki sem lesz ott.
A magyar női válogatott sem kvalifikálta magát az olimpiára, Németh András a sikertelen 2015-ös vébé után távozott, a decemberi Eb-re pedig már az Ambros Martín, Elek Gábor kettős vezette ki az együttest.
Az ideiglenes megbízatást azonban nem követte véglegesítés, az új kapitány Kim Rasmussen lett.
A dán szakember kényszerhelyzetbe került, hiszen kulcsemberei közül Tomori Zsuzsa, Zácsik Szandra, Mayer Szabina, Korsós Dorina, Kovacsics Anikó és Szucsánszky Zita sérülés miatt nem lehetett ott Svédországban, az Eb-n pedig megsérült még Janurik Kinga és Triscsuk Krisztina is.
Ilyen érvágást egyetlen csapat sem élne túl, ehhez képest a válogatott Montenegró legyőzésével túlélte a csoportkört, majd mérkőzésről mérkőzésre jobban teljesítve csupán egy góllal kapott ki a címvédő és világbajnok, későbbi győztes Norvégiától, és döntetlent játszott az olimpiai bajnok oroszokkal.
12. hely itt és 12. hely ott – mégis micsoda különbség! Főleg a kapitányi posztot tekintve. 2017-ben abban bízhatunk, hogy Rasmussen vezetésével a női válogatott a németországi vébén újra az élmezőnyben lesz. A férfiaknál pedig Xavi Sabatén a sor, hogy a következő év a sikerekről szóljon.
Kakas Péter: Van, ahol még nem romlott el teljesen a világ
Csak, hogy rögtön belopjam magam azok szívébe, akiknek nem adatott meg ilyen eseményekre eljutni: szakmámnak köszönhetően ott voltam a brazíliai focivébén (a német-brazil 7-1-en és a döntőn is), a magyar–norvég Eb-pótselejtező oslói oda- és budapesti visszavágóján, láthattam, hogy Benedek Tibor Barcelonában 2013-ban világbajnoki címmel debütált a pólósok kispadján, de ott voltam a Győr női kéziseinek egyik Bajnokok Ligája-győzelménél is.
Ennek ellenére eddigi két legnagyobb sportélményem egy-egy dunaszerdahelyi focimeccs volt, mindkettő az idén.
A két ősi rivális, a Dunaszerdahely és a Slovan Bratislava áprilisi összecsapása a régi DAC-stadion utolsó meccse volt. Olyan fogadtatásban részesültem a csallóközi magyar városban, amelyről álmodni sem mertem, régi barátként fogadtak minden Magyarországról érkezett szurkolót a helyiek.
Itt mindig ráébredek, hogy nem olyan romlott még ez a világ”
– mondta akkor egy drukker, aki szintén Magyarországról utazott el a csallóközi városba.
Előtte számtalanszor néztem meg a videómegosztókon, ahogy a DAC-meccsek előtt az Ismerős Arcok Nélküled című számát éneklik, még a monitor előtt is sokszor libabőrös lettem tőle, arra a hátborzongató érzésre pedig a mai napig emlékszem, amikor először meghallottam élőben. Egyre több sporteseményen hangzik fel a kultikussá vált dal, de minden tisztelettel, az összetartozást is szimbolizáló Nélküled Dunaszerdahelyen üt a legnagyobbat.
Az első Nélküled, amit élőben hallottam:
A DAC akkor 2-0-ra kikapott a Slovantól, de az eredmény semmilyen negatív hatással nem volt a felvidéki magyar közösségre, ugyanúgy ünnepelték a csapatot, mintha BL-döntőt nyertek volna, ugyanúgy elénekelték együtt a Himnuszt.
Abból a néhány ezer magyar torokból hallva nekem nagyobb élményt nyújtott, mint például a németek vébégyőzelme Brazíliában.
Hetekig táplálkoztam azokból az energiákból, majd jött a hír Csallóközből, hogy néhány hónappal a stadion búcsúmeccse után, novemberben máris megnyitják az új létesítményt. Az aréna még csak félig volt kész, de a klub vezetői szerint a dunaszerdahelyi szurkolók megérdemelték, hogy minél előbb átvegyék és belakják a csapat új otthonát. Tudtam, hogy ott a helyem azon a meccsen is, amelyre úgy készültek a helyiek, hogy az építkezésre is bejártak, együtt lélegeztek a folyamatosan szépülő stadionnal.
Erről az időközben kinevezett székelyföldi magyar vezetőedző, László Csaba is nyilatkozott nekünk. Ő úgy fogalmazott, hogy sok helyen járt a világban, de ilyet még nem látott sehol:
egy templom, egy szentély épül a felvidéki magyaroknak.
Hétezren voltunk a stadionavatón, de az az este így is felejthetetlen volt:
A stadionavatón a DAC az elmúlt két év bajnokát, a Trencsént fogadta, és 2-0-ra le is győzte, még ünnepibbé emelve a hangulatot.
A cikk megjelenése után egy másik újságnál dolgozó kollégám megkeresett. Ő már volt DAC-meccsen, folyamatosan győzködte a kollégáit, hogy a Csallóközben valóban ilyen a hangulat. Csak megerősíteni tudom. És ahogy mondani szokás: aki nem hiszi, járjon utána.
origo.hu
Ismert édesanyjával fotózták a Next Top Model Hungary sztárját - képek
borsonline.hu
Nagyon megalázó, ami a Házasság első látásra adásában történt
life.hu
Hózáporra és fagyra is számíthatunk: ennyit kell még várni a nyárias időre
vg.hu
Alba Aréna: megnyílt Magyarország legújabb sportarénája – fotók
ripost.hu
Megkezdődött Tordy Géza temetése: itt lesz a színművész örök nyughelye
mandiner.hu
Nyugaton végre megfejtették, miért menekülnek a németek Magyarországra
metropol.hu
„Soha életedben nem csillogtál még így!” – Tóth Gabi fotóval jelentette be a váratlan örömhírt, záporoznak a gratulációk
nemzetisport.hu
Címlapsztori: Megnyitotta kapuit a várva várt Alba Aréna
origo.hu
Óriási sportélmény és show lesz a kanadai hokiválogatott budapesti meccse - videó
videa.hu
Káposztás kofta, sült szeretetgolyók fűszeres paradicsommártásban -receptvideó (hirdetés)
origo.hu
Bugyi nélkül fotózták a Magyarok Világszépe királynőjét - kép
origo.hu
