Bedák Zsolt bronzos búcsúja az amatőröktől

Bedák Zsolt a plovdivi ökölvívó Európa-bajnokságon búcsúzott az amatőr világtól, méghozzá bronzéremmel, ugyanis ősszel már az Universum Box Promotion égisze alatt létrejött Spotlight versenyzője lesz. A profizmus kezdeti lépéseiről, az Európa-bajnokságról és a testvéri kötelékről is mesélt az ökölvívó.

- Pár nap távlatából mi maradt meg Önben az Európa-bajnokságról?
- Plovdivról mindig kellemes emlékek jutnak eszembe, és ez így lesz ezután is. 2004-ben az athéni olimpiát megelőzően ott rendezték meg az utolsó kvalifikációs tornát, ahol szintén jól szerepeltem, és így kijutottam a nyári ötkarikás játékokra. Életem egyik legszebb élménye, és természetesen a mostani bronzérmemet is idesorolom. Az volt a célom, hogy éremmel hagyjam magam mögött az amatőr pályafutásomat, és igaz, hogy titkon a fináléba akartam kerülni, de az elődöntőben az ellenfelem egyszerűen jobb volt nálam, így kikaptam. Boldog vagyok, csupán azt sajnálom, hogy öcsém Pál nem került dobogóra az Európa-bajnokságon. Az lett volna az igazi, ha a Bedák testvérek éremmel térhettek volna haza.

- Ez volt az utolsó lehetőség, hiszen már profiként folytatja karrierjét.
- Pontosan, és nagy izgalommal várom a fejleményeket. Az előzményekről annyit, hogy a tavalyi világbajnokságot követően szóltam Szántó Öcsi bácsinak - aki most is kint volt velünk az EB-n, és ezúton is szeretnék neki köszönetet mondani, hogy külön foglalkozott velem és öcsémmel - szeretnék profi bokszoló lenni, és tudna-e nekem ebben segíteni. Ő Kovács Istvánt, Kokót ajánlotta, akivel beszéltem telefonon, és szinte egymaga terelgette az utamat a német istállóig. Nagyon hálás vagyok neki. Később jártam kint Németországban, megnéztem egy gálát, megéreztem a hangulatot. Tetszett, amit kint tapasztaltam, így tehát könnyű szívvel csatlakozom ifjabb Balzsay Károly csapatához. Ha minden igaz ősszel költözöm Hamburgba, és akkortól kezdem majd a német nyelv elsajátítását is. Biztos furcsa lesz megszoknom, de erre felkészültem előre.

- Egész életében arra várt, hogy profi ökölvívó lehessen?
- Ezt így nem jelenteném ki, mert 1997-ben, amikor az egyik legjobb barátom Gurbai Róbert először vitt le magával bokszedzésre, akkor álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer válogatott lehetek majd. Aztán tessék! Szerintem ez szép fokozatos előrehaladás. A sport nagyon megtetszett, rendszert adott az életemnek, így nem csoda, hogy egy évvel később már az öcsém is jött velem a terembe.

- Irigylésre méltó a testvéri kapcsolatuk, ezt már többször hangoztatták.
- Mindig mindent megbeszélünk egymással, a magánéleti dolgoktól kezdve egészen a sportig. Olyan, mintha a legjobb barátom is lenne egy személyben, de Pali több ennél. Persze gyerekkorunkban mi is sokat verekedtünk, ám ezek amolyan játékos erőfitogtatások voltak, és általában én nyertem, de Ő ezt nem ismerné el. A viccet félretéve, büszkék vagyunk egymás eredményeire, és soha nem féltékenykedtem az Ő sikereire. Remélem ez a jó kapcsolat megmarad közöttünk, még ha egy kicsit távolabb is leszek a jövőben az otthontól.

Tomka Tivadar