Erdei: Valujev már túl sok lenne

Erdei Zsolt november 22-én hajnalban pályafutása csúcsára ért: a 35 éves ökölvívó a WBC cirkálósúlyú profiökölvívó-világbajnoka lett a címvédő olasz Giacobbe Fragomeni többségi pontozásos legyőzésével. E pillanatban még maga Madár sem tudja, hogyan tovább, de ha netán be is fejezné sportpályafutását, már akkor is ott a helye a sportág halhatatlanjai között.

Ch. Gáll András helyszíni jelentése Kielből

Már csak a szimbolika miatt is: a WBC világbajnoki övét két olyan félisten fotója díszíti, akikkel egy társaságba kerülni elképesztő dicsőség: Joe Louisé és Muhammad Alié. Akik közül utóbbi Erdei Zsolt példaképe.

A Giacobbe Fragomeni elleni világbajnoki döntő szombaton kezdődött el és bőven vasárnap fejeződött be. Az első hat menetből legalább ötöt Madár nyert, az olasz gyakorlatilag átaludta az első három etapot, szemmel láthatóan az erőfelmérésre fordította ezeket a perceket, s később ez lett a veszte: a végén már nem tudott annyi menetet hozni, amivel kiegyensúlyozta volna az elején elvesztegetetteket.

Így is sokunkat megdöbbentette a pontozás szorossága: a finn Esa Lehtosaari teljesen érthetetlenül hozta ki 114-114-re a meccset, a francia Robin Dolpierre és a belga Roger Tillamen 115-113-ja (természetesen Erdei javára) már közelebb állt a valósághoz.

"Nem tudom, a finn mit pontozott, szerintem ennél a három WBC-pontozónál le volt vajazva Madár veresége, csak éppen annyira jól bunyózott, hogy nem volt pofájuk megveretni. Az Universum hazai szorítójában gyakorlatilag idegen pályán bunyózott Zsolt" - vélte Erdei egykori szövetségi kapitánya, a szakkommentátorként a helyszínen dolgozó Szántó Imre, aki azt azért még hozzátette, hogy a negyedik menettől kezdve nagyon félt, hogy az olasz monoton, rohamozó stílusával felőrli Erdeit.

De nem így történt, Erdei hatalmas szívvel hozta élete legfontosabb meccsét. A korábbi meccsekkel ellentétben ezúttal Erdei feje nézett ki jobban a meccs után, Fragomeni bal szeme alatt hatalmas kék folt éktelenkedett, a magyar világbajnok arca - ha nem is volt olyan, mint egy csecsemőé - sokkal ápoltabbnak tűnt, mint például januárban, a Barasjan elleni meccs után.

Szántó Imre féltette Erdeit

"Nehéz bármit is mondanom, tudtam, hogy nehéz mérkőzés lesz, de hogy ennyire, arra nem számítottam" - kezdte az értékelést az immár két súlycsoportban (a félnehézben és most a cirkálóban) a csúcsra jutó Erdei. "Sokszor elképzeltem magamban, hogy én győzök, hogy az én kezemet emelik magasba, s most, amikor mindez bekövetkezett, nem is tudom, hogyan viselkedjek. Még napoknak el kell telnie, hogy feldolgozzam ezt az érzést, még aludnom kell arra, hogy én vagyok a WBC cirkálósúlyú világbajnoka."

- Mit szól az ellenfeléhez?
- Fragomeni remekül bokszolt, személyében roppant sportszerű ellenfélre találtam. Igazi nagy bajnok, úgy is mondhatnám: szuperfighter. Köszönöm a meccset, köszönöm a lehetőséget. Úgy vélem, a 115-113 a reális eredmény, a döntetlent nem érzem jogosnak. Sokan azt mondták, hogy az olasz boksz tisztátalan, nem fair, ehhez képest egyetlen szabálytalan ütést sem kaptam Fragomenitől. A hatodik menetben déja vu érzésem volt, a Mehdi Sahnoune elleni meccsem jutott eszembe, ahol már majdnem feladtam, annyira elfáradtam. Aztán mégis feléledtem.

- Van egy német mondás: a csúcson kell abbahagyni...
- Ez a mondás megvan magyarul is, szó se róla. Most azonban még fogalmam sincs, hogyan tovább, egyelőre ki akarom élvezni a diadal minden cseppjét. Várjunk még egy kicsit azzal a visszavonulással. Aztán meg pihenni akarok, most úgy érzem, hogy életem végéig. Semmi másra nem vágyom, mint egy szép, meghitt családi karácsonyra Arabellával és Viktor fiammal.

- Cirkálósúly vagy félnehézsúly?
- Hát nem a cirkálósúly, annyi bizonyos. Klaus-Peter Kohlnak, az Universum tulajdonosának volt egy tréfásnak szánt megjegyzése, hogy olyan jól sikerült a súlycsoportváltásom, hogy megpróbálkozhatnék a nehézsúllyal is. Jó, hogy nem mindjárt Nyikolaj Valujevvel eresztenek össze.

- Nagyobbak voltak Fragomeni ütései, mint amit a félnehézsúlyban megszokott?
- Nem voltak olyan pontos, pattogó ütések, inkább súlyos bombák, amelyek odébb tolták az embert. Szóval volt súlyuk, néhányszor alám is vágott, a bordáimra, a vesémre, ezek nem estek jól.

- Mire a legbüszkébb?
- Arra, hogy most az enyém az a világbajnoki öv, amelyet Ali fényképe díszít. Ő volt mindig is a példaképem.

- Nem is mondta, hogy influenzás volt.
- Vasárnaptól péntekig, csak közvetlenül a meccs előtt gyógyultam meg. Most már tudom, hogy a betegségem miatt fogyott el az erőm a hajrára, ha nincs a betegség, akkor talán nem ennyire szoros a küzdelem. De minden jó, ha a vége jó.

Fritz Sdunek, Erdei edzője - aki a Vitalij Klicskóval folytatott ausztriai edzőtáborból érkezett meg szombatra Kielbe - először az orvosoknak mondott köszönetet. "Köszönöm, hogy rendbe hozták Zsoltot, nagyszerű munkát végeztek. Erdei csodálatosan küzdött, nagy nap ez az Universumnak, és Zsolt mellett Jürgen Brähmernek is, aki ajándékba kapott karácsonyra egy világbajnoki övet." (A WBO félnehézsúlyú vb-övét, amelyről Erdei mondott le - a szerk.)

Giacobbe Fragomeniben sportszerű és rokonszenves ellenfelet ismerhettünk meg, továbbá olyan vesztest, aki képes úriember módjára elviselni az elviselhetetlent. A sportág történetében szinte példátlan módon összeölelkezett a két sportember a sajtóértekezleten - ilyesmit még a legöregebb rókák sem láttak profi bokszolóktól.

"Gratulálok Erdeinek, nagy bajnok, méltó kezekbe került a WBC világbajnoki öve" - mondta a milánói ökölvívó. "Sajnos, az első négy menetben nem voltam aktív, akkora ponthátrányba kerültem, amelyet később már nem tudtam ellensúlyozni. Így hát tulajdonképpen a rossz taktikámnak köszönhetem a vereségemet. Így is szoros volt a küzdelem, fel is teszem a kérdést: Zsolt, nem akarsz visszavágót?"

Klaus-Peter Kohl, az Universum Box-Promotion tulajdonosa alig látott az örömtől. "Csodálatos nap ez az Universum számára, három világbajnokunk lett ma egyetlen estén, Erdei mellett Vitalij Tajbert és Dimitri Sartison. És a budapesti stúdióban istállónk két korábbi legendás bajnoka, Kovács Kokó István és Dariusz Michalczewski kommentálta Erdei meccsét! Még sohasem volt olyan magyar világbajnok, aki két súlycsoportban is a csúcsra ért volna. Szóval, nemcsak a mi vállalkozásunk életében nagy nap ez a mai, hanem a magyar profiboksz történetében is."