Társoldalunk:

Egyiptom! A magyar férfikézilabda-válogatott bravúros győzelmet aratott Izland legjobbjai felett, és ezzel bejutott a jövő évi egyiptomi világbajnokságra.


"Olyan nagy a tét, hogy azt szinte el sem lehet mondani" - vélekedett Vass Károly, az MKSZ szakmai alelnöke, miközben dr. Benedek András elnök és Sinka László főtitkár társaságában figyelte a bemelegítő játékosokat. - "Ha most veszítünk, az évekre visszaveti a férfiszakágat. De ettől az Isten óvja meg a világbajnoki negyedik helyezett magyar gárdát!"

Magyarország-Izland 24-20Ha valaha azt mondták sporteseményről, hogy azon a szurkolók a csilláron is lógtak, akkor ezt bátran elmondhatták a szervezők a nyíregyházi Bujtosi sportcsarnokról. Egy órával a kezdés előtt már nem volt üres szék a lelátón, aztán az állóhelyek is zsúfolásig megteltek.

Az izlandiak szövetségi kapitánya, Thorbjörn Jensson nem volt megilletődve a fantasztikus hangulattól: - "Nehéz mérkőzés vár ránk, de remélem, elcsendesítjük a közönséget. Nekünk ugyanakkora a tét, mint a magyaroknak."

Kissé félénken kezdett a magyar válogatott, az izlandiak már 2-0-ra vezettek. A vendégek az elso mérkozésen szerzett háromgólos elonyük birtokában sokkal nyugodtabban kézilabdázhattak, mint Vass Sándor szövetségi kapitány tanítványai.

Éles Józsefék csak a 14. percben tudták eloször átvenni a vezetést (6-5), majd a 24. percben már ledolgozta idegenben összeszedett hátrányát a magyar együttes (10-7). A félidoben megmaradt ez az elony, így a 4000 nézo reménykedhetett abban, hogy a második játékrészben kiharcolja a vb-részvételt a válogatott.

Akkor azonban megint az izlandiak kezdtek jobban, így három perc alatt lott két góljukkal újra egy találatra megközelítették a hazaiakat. A 44. percben, a mérkozés folyamán eloször, négygólos elonyre tettek szert Élesék, így az összesítés már az o javukra billent. A hajrá tíz perce kisebb magyar rövidzárlattal kezdodött, ennek eredményeképpen az 55. percben újra egy gólra megközelítette ellenfelét az izlandi gárda.

Éles József - a földkerekség egyik legjobb kézilabdázójaA nehéz mérkőzés utolsó öt perce elegendő lett volna példázatnak arról, hogy miért tartozik a magyar kézilabda (és a Fotex Veszprém) a világ élvonalába. 21-20-as állásnál az izlandiak támadtak. Sikerült kivédekezni, de az ellentámadást elrontottuk, még egy esélyt adva az északiaknak, hogy tönkretegyék az örömünket. A döntetlennel ők jutottak volna tovább. Ezután azonban négy (!) izlandi támadást szakított meg a magyar válogatott labdaellopással, háromból gólt is dobtunk (Éles 2, Pásztor 1, mindketten, mint ahogy a válogatott nagy része, Fotex-játékosok), igaz, az egyiket hetesből, de teljesen jogosan, hiszen az egyedül kiugró Kertészt az izlandi kapus átölelve tartotta a jobb sarokban sípszóig, meg is kapta érte a kiállítást.

A negyedik csak azért nem jött, mert Éles József - a földkerekség egyik legjobb kézilabdázója, aki megint bizonyított - nem adta oda a labdát senkinek, visszasétált a mi kilencesünkhöz, és a dudaszó előtt egy másodperccel a nyíregyházi csarnok lámpái közé hajította.

Vass Sándor szövetségi kapitány: "Amikor a befejezés elott pár perccel egy gólra feljött Izland, arra gondoltam, elég lenne, ha csak a gyozelmet megszereznénk, ám végül a fiúk úgy gondolták, biztos, ami biztos, jobb számolgatások nélkül továbbjutni. A hajrában szerencsénk is volt, mert az izlandiak elfáradtak, és gyakran hibáztak. Olykor az ajándékba kapott helyzeteket is elszórakozták. A hatalmas tét miatt mindkét együttes játékába sok hiba csúszott. Nyíregyháza számunkra a szerencse városa, hiszen itt eddig még mindig nyertünk."

Thorbjörn Jensson: "Elképesztően nagy csatában maradtunk alul. A játékosaim mindent megtettek a sikerért, de a végén gyerekes hibákat követtek el. Nem érdemeltünk vereséget."

Éles József: "Számunkra szerencsét hoz a nyíregyházi csarnok, itt még sohasem szenvedett vereséget válogatottunk. Az izlandiak elkövették azt a hibát, hogy belementek a mérkozés végén az adok-kapokba, így kinyíltak és lehetoségünk maradt a gyors támadásvezetésre. Pokolian elfáradtam. Alig várom, hogy hétfőn egy kicsit pihenhessek. Óriási lelki és fizikai teher volt rajtunk, de szerencsére mindkettőt elbírtuk. Nemcsak önmagunkért, hanem a magyar kézilabdáért is küzdöttünk, hiszen a világbajnoki részvétellel megnyílhat előttünk az út a sydneyi olimpiára. A sikerünk azoknak a fiataloknak is lendületet adhat, akik a nyomdokainkba lépnek, ha mi egyszer abbahagyjuk."

Szathmári János: "Az a legfontosabb, hogy négy góllal nyertünk, ezért nem kellett azzal foglalkoznunk, hogy miként végződik a svájciak és a finnek csoportzáró mérkőzése. Biztosan akadtak hibák is a játékunkban, de ezeket sikerült rendre kijavítanunk. Tudtuk, hogy mekkora a felelősségünk. A csapat egységesen, nagyszerűen küzdött, ennek köszönhette az újabb diadalt."

Sótonyi László: "Sikerünket nagyrészt a közönségnek is köszönhetjük, amely az utolsó pillanatig kitartott mellettünk. Gyozelmünkben közrejátszott, hogy az izlandiak megijedtek a kínálkozó lehetoségtol, így az utolsó percekben sokat hibáztak."

Tóth Edmond: "Nagyon nehéz volt, a végén sikerült felállnunk a padlóról. Azt hiszem, mindenki kihozta magából a maximumot."