|
A hölgyeknél a négyszeres bajnok Bp. Spartacus 1989-ben még 6., de a következő kiírásban már nem indul. A Tungsram 1994-ben bajnok, egy év múlva már FTC néven szerepel a bajnokságban. Egészen ez év július 5-ig... Az MTK az 1996-97-es bajnokság közben lépett vissza. A tíz évvel ezelőtt első BEAC még létezik, de nem játszik meghatározó szerepet.
A férfi kézilabdázóknál is olyan csapatok hiányoznak, mint az FTC, az Újpest, a Vasas. Az 1982-ben még a BEK-ben diadalmaskodó Budapesti Honvéd előbb Solymárra költözött, aztán kimúlt. A trendet erősítve az Elektromos idén fuzionált a Pestszentlőrinccel. A hölgyeknél a Bp. Építők - Kökény Bea anyaegyesülete - már az enyészeté, a Bp. Spartacusban a férfi szakág régen megszűnt, a lányok amatőr alapon űzik a sportágat. Másfél évtizede még európai kupát nyertek, most kiestek az NB I-ből.
Hogy jégkorongban volt valaha egy Bp. Vörös Meteor, egy BVSC, az csak a hoki szerelmeseinek mond valamit. Lassan az Újpest patinás neve is feledésbe merül, a Ferencváros szakosztályát pedig majdnem megszüntette az a múlt heti egyesületi tanácsülés, amely végül "csak" a női kosárlabdázókra mondott megfellebbezhetetlen ítéletet.
A kosarasok mellett nagy érvágás érte a röplabdázókat (táblázatunk), pedig például az 1953-as női bajnokság első öt helyezettje budapesti volt: Vasas Turbó, Bp. Haladás, Háztartási Bolt, Bp. Dózsa, Kinizsi Sörgyár. De ez idő tájt a férfiak Magyar Kupájában sem a vidék vitte a prímet: 1951-ben Csepel, Bp. Petőfi VTSK, Ganzvagon, Kistext volt a sorrend. S tíz évvel ezelőtt a férfiaknál és a nőknél ugyanaz az egyesület nyerte a férfi és a női bajnokságot: az Újpest. Ugyanebben az évben a kupa az erősebb nemnél a Csepelé. Ilyen nevű csapatok ma már nem léteznek.
A kép három éve készült egy FTC-BSE találkozón. Egy hete már nincs kosár- labda a zöld-fehéreknél |
Kucsera szavaihoz az igazság kedvéért gyorsan tegyük hozzá: az egykoron kosárlabdára, röplabdára alkalmas, mára lepusztult csarnokban amolyan "rehabilitációs" meccsek zajlanak a brigádok között, ennek ellenpólusaként viszont a Tábor utcában kicsinosították a teniszpályákat - a tulaj hazájában népszerű a fehér sport. Arról egyelőre nincsen adat, hogy a szabadidős tevékenység eredményeként a Fóti út, Megyeri út, Váci út által határolt területen dolgozók körében az elmúlt öt esztendőben nőtt-e az átlagéletkor?
Vass Károly, a kézilabda-szövetség alelnöke, az Elektromos első embere a privatizációt követő helyzetben látja az okok egyikét. "A külföldi tulajdonba került cégeknél a tulaj nem támogatja a sportot, mint azt magyar elődje tette." Vass a tönkremenetel másik okát a nagyegyesületi modellben keresi. A 80-as évek végén az élsportot addig támogató vállalatok kihelyezték az egyesületekhez a korábban náluk foglalkoztatott sportolókat. Ez a profizmus korai időszakában volt: nem lehetett már egy élsportolót bújtatott állásban foglalkoztatni, az egyesületek pedig beleroppantak a kiadásokba. Vass szerint a magyar gazdaság képtelen finanszírozni azt a 80 körüli csapatot, amely az első osztályú bajnokságok mezőnyét adja. Az állam már kivonult, de nincsen 80 vagy 100 megerősödött cég, amely tisztább viszonyok között támogató lehetne. Mind Kucsera, mind Vass kiemelte: hogy egyes sportágak bázisai vidékre tevődtek, az elsősorban a lokálpatriotizmusnak tudható be, ami a fővárosban szinte ismeretlen fogalom.
Talán röplabdában - ahol a férfiaknál 1982-ig, a nőknél 1988-ig csak olyan klubok nyertek bajnokságot, amelyek ma már nem léteznek - a legmegdöbbentőbb a leépülés. Stevik Péter, a szövetség ügyvezető elnöke úgy látja, a túlurbanizálódott főváros hatalmas elszívóerővel bír, s nincs olyan kohéziós erő, amely az egyesületek fennmaradását elősegítené. Budapestre már évek óta képtelenség válogatott eseményt szervezni, érdektelenség veszi körül a sportágat. Hoboth Sándor titkár szerint a nihill okai a közelmúlt gazdasági változásaiban keresendők: a központi irányítás megszűnt, ezzel összedőlt a sport finanszírozási rendszere. Hoboth a vidéki klubok megroppanását hasonló okokra vezeti vissza, "mivel Budapesten sok klub működött, itt látványosabb az összeomlás".
Glatz Árpád többek között az összefogás hiányát is az okok között említette: "Kit érdekel, Budapesten van-e kosárlabda vagy nincsen? A két és fél milliós város vezetését nem izgatja a főváros sportja, mindenki csak a saját zsebére gondol." Glatz állítja, a Fradit meg lehetett volna menteni, szerinte "ilyet cselekedni csak az képes, akinek a célja a megszüntetés". E cél valóban könnyebben teljesíthető, mint a megmentés.
Thury Gábor
(Népszava)
Ajánló:
A fogyatkozó zöld-fehér klub a hálón
Korábban:
A Ferencváros egyesületi tanácsa úgy határozott, hogy 2000. július 5-től szünetelteti a nőikosárlabda szakosztály működtetését, beleértve az utánpótlást is. A szintén anyagi gondokkal küszködő jégkorong illetve kerékpár szakosztály megmarad.