Vágólapra másolva!
Nőikézilabda-válogatottunk ugyanazzal a hivatalos célkitűzéssel vágott neki az olaszországi világbajnokságnak, mint a tavalyi romániai Eb-nek: az 1-5. hely valamelyikét kell megszereznie. A csapat 2000 decemberében Európa-bajnok lett. Ebből persze még nem következik egyenesen, hogy Dél-Tirolból vb-arannyal tér haza.

Fotó: Nemzeti Sport
Farkas Ágit öröme a norvégok elleni olimpiai elődöntő után: látnánk megint

Mivel női kézilabda-válogatottunk 1986 után kivonta magát a világelitből, és csupán az 1993-as norvégiai vb-n tért vissza oda, elegendő az azóta eltelt időszak történéseit felidéznünk. Ha ezt megtesszük, azt látjuk, hogy szinte mindig pillanatnyi diszpozíciók, napi formák, játékosainktól függő és abszolút független nüanszok döntöttek a helyezések sorsáról.

Vissza a csúcsra

Hiszen már a '93-as vb-részvételt is egy szerencsés félreértésnek köszönhettük: a litvániai B-vb sorsdöntő meccsén, egygólos svéd vezetésnél, az utolsó fél percben Varga Márta tízméteres átlövésre vállalkozott, és amikor a meccs végeztével a többiek bombagólja miatt ünnepelték, ő sírva vallotta be: azt hitte, győzni kell, ha tudta volna, hogy a döntetlen is elég, rá se mer nézni a kapura.

A norvégiai vb-n a mieink azzal jutottak be a legjobb nyolc közé, hogy az olimpiai bajnoki címvédő Korea elleni reménytelen első félidő láttán Laurencz László szövetségi kapitány négy balkezessel támadott; ezzel kicsit saját csapatát is megzavarta, az ellenfelet viszont annyira, hogy negyed óra alatt 13-1-es részgyőzelmet arattunk.

Hazai pályán, az 1995-ös nyolcaddöntőben hiába kezdtünk 8-0-s vezetéssel az akkor még gyengécske Kína ellen, majdnem saját magunkat vertük meg, csupán némi játékvezetői segédletnek és az ázsiaiak tutyimutyiságának köszönhettük az egygólos győzelmet. Két napra rá viszont lepofoztuk a bivalyerős oroszokat.

1997-ben, Németországban hiába zárta remekül, egy pont veszteségel a csoportmeccseket a két sérült irányítóját - Kökényt és Siti Beát - nélkülöző alakulat, már a nyolcaddöntőben szembekerült az extraklasszis, de az első kört elszórakozó dánokkal, és szemernyi esélye sem maradt. Legutóbb, Norvégiában pedig az jelentette a végzetét, hogy nyolc, a tökéletesség határát súroló produkció mellett egyszer gyengélkedett, épp a hazaiak elleni negyeddöntőben. Így lett a világ akkor legjobbnak hitt csapata ötödik.

Kökény és Simics nélkül, tele sérültekkel

Fotó: Nemzeti Sport
Reméljük, Kökény és Simics nélkül sem lesz üres a válogatott "közepe"

Ráadásul a többiekkel sincs minden rendben, sőt. A 2000-ben a világ legjobbjának választott Radulovics Bojanának előbb a műtött térde rakoncátlankodott, majd ráesett a másikra. A jobbszél kulcsfigurája, Balogh Beatrix szintén a térdét fájlalja, a második számú jobbátlövő, Borók Rita pedig tavalyi keresztszalagszakadása és klubjában, a Viborgban kapott kevesebb játéklehetősége miatt sokat veszített a gyorsaságából. Hasonló gondok gyötörték Siti Beát, akit klubjából, az Ikastból kiszorított a dán válogatott irányítója, ő azonban a jelek szerint pótolta a lemaradást: a kijevi Turcsin Kupán már a torna legjobbjává választották.

A Kökény és Simics utódjául a védekezésre kiszemelt Kindl Gabriella a felkészülés utolsó hetében bokasérülését nyögte, és a mezőnyjátékosok kínjai után a kapusokról is szót kell ejtenünk. Farkas Andreát az előző szezonban kiszorította a francia Metzből a szlovák Lenka Cerna, és ezt "Szemi" meccsrutinja megsínylette, Pálinger Katalin pedig a fogaival bajlódott a rajt előtt.

Mielőtt azonban tovább nyavalyognánk, nézzük, kiben, miben bízhatunk! Ha Radulovics és Farkas Ági jó napot fog ki, vitathatatlanul a miénk a világ legjobb átlövőpárosa. Beállóban Pádár Ildikó élete formájában játszik, normális játékvezetést feltételezve szabályosan szinte lefoghatatlan, egészen más típusú poszttársával, Kulcsár Anitával hat méteren állandó veszélyt jelent. Balogh Beatrix és Kirsner Erika révén van két robbanékony, jól kontrázó szélsőnk, Siti Bea mellett pedig felnőtt és egyedi induló tempójával klasszis lett a "hugi", Eszter. Mocsai kapitánynak igaza van, amikor azt fejtegeti, hogy pillanatnyilag három egyenrangú kapusra számíthat, ezért mindhármukat kiviszi a vb-re - és majdnem kizárt, hogy háromból hárman betlizzenek.

Jó vagy rossz passzban?

A fenti ellentmondások sorozata is kezdő feltevésünket igazolja: ez a csapat jó formában mindenkit, de mindenkit megverhet, rossz passzban viszont, ha nem is mindenkitől, de majdnem mindenkitől kikaphat.

Illetve annyi azért elvárható - ezt Mocsai Lajos is leszögezi -, hogy a csoportból az első vagy a második helyen jusson tovább. Az első körben ugyanis nem nehezek az ellenfeleink: Kongó, amelynek eddig két meccsen 78 gólt szórtak a mieink; Angola, amelyet tavaly Sydneyben az olimpián 42-22-re vertük; Spanyolországtól eddig mindössze egyszer, egy madeirai háztáji tornán sikerült kikapnunk; Svédország a 90-es évek eleje óta folyamatos visszaeső; Románia ellen pedig eldőlhet a csoportelsőség.

Aminek egyébként momentán nincs túl nagy jelentősége, a velünk egy ágon lévő csoportból ugyanis megtippelhetetlen, ki hányadikként végez, ki jut egyáltalán tovább, kit lenne jó elkerülni. A dánok november 14-én átfutottak rajtunk Budapesten, az ukránokkal tavaly Eb-döntőt játszottunk, a franciák védekezése és kapusteljesítménye már-már riasztóan jó, a macedónok Európa egyik legerősebb klubcsapatára, a Kometal Skopjéra építhetnek, ezért roppant összeszokottak. És akkor még nem említettük a hollandokat vagy a kínaiakat, akik, ha ebben a "halálcsoportban" becsusszannak az első négybe, azt nem véletlenül teszik.

Fotó: Nemzeti Sport
Siti Bea próbál áttörni a koreai falon

Felfelé ívelő forma

A végső sorrendre tippelni ezért tényleg felesleges. Annyit persze rögzíthetünk, hogy válogatottunk négyhetes felkészülése során nyolc tesztmérkőzést vívott, és ezeken folyamatosan javult. Kétszer legyőzte a nem túl magasra taksált szlovénokat, de mindkétszer 28 gólt szedett be tőlük. Harmadszor, a budapesti SAP-csarnokban futásban és gondolkodásban is eléggé lemaradt a dánoktól. Negyedszer, immár Győrben az első félidőben elintézte, a másodikban kissé felengedte Ausztriát. Ötödször, Bécsben partiban volt, de gyenge helyzetkihasználása - ha úgy tetszik, Leganger tündöklése - miatt alulmaradt Norvégiával szemben. Hatodszor, Kijevben gyűrte le négy góllal a kőkemény ukránokat. Hetedszer, sérülésektől sújtva, tartalékosan is csak két góllal kapott ki az oroszoktól. Végül nyolcadszor, Radulovicsot leszámítva teljes fegyverzetben, tizenöt góllal püfölte el az ukrán ligaválogatottat.

Bízzunk tehát abban, hogy a felfelé ívelő forma nemcsak a december 4-i vb-rajtig, hanem a december 16-i döntőig folytatódik. Ha így lesz, utólag jóslattá nemesülhet Mocsai Lajos most még puszta tényközlése, mely szerint az 1-5. helyben az első hely is benne van.

Mi is benne vagyunk.

Ballai Attila