Vágólapra másolva!
Emberemlékezet óta nem játszott úgy magyar nőikosárlabda-csapat, ahogyan szerda este a GYSEV-Ringa az Euroliga ötödik fordulójában az olasz Parma ellen. A 94-55-ös KO-győzelem csak egy dolog, a másik Balogh Judit emberfeletti teljesítménye. A soproni bedobó 14 perc alatt 18 pontig jutott, kilenc dobásából nyolc betalált, és alapfokú számtantudás is elegendő volt annak megállapításához: ha így folytatja, 50 pont fölé juthat. Nem jutott, mert a félidő derekán orra találkozott egy könyökkel, s a továbbiakban már nem tudott pályára lépni.

- Tényleg nem tudott, vagy ha szorult volna a kapca, akkor összeszorított fogakkal is beszáll?
- Mark Twaint tudnám idézni: a halálomról szóló jelentések kissé túlzóak. Azaz: szerencsére nem lazult meg a fogsorom - bár kétségkívül fájdalmat okozott volna a fogaim összeszorítása -, nincs törés, csontrepedés, és ha nagyon kellett volna, akkor tudtam volna játszani. De nem kellett, ahogy ezt a 39 pont különbségű végeredmény is mutatja.

- Egy negyed után 13 ponttal állt, ha ezt néggyel szorozzuk, az 52. Tudta volna folytatni ebben a tempóban?
- Mindez csak teória, de az tény, hogy nemigen tudtam hibázni, s miként az egész csapat, jómagam is már-már kegyelmi állapotban kosárlabdáztam.

- Az is csak teória, amit meccs közben, az egyik bennfentestől hallottam: Rátgéber László szövetségi kapitány állítólag felajánlotta önnek a válogatottságot?
(Keserű kacagás a vonal túlsó végén) - Felajánlotta? Ez jó.

- Bocsánat, másképp fogalmazok: megkérte, hogy térjen vissza a válogatottba.
- Nem, semmi ilyesmi nem történt, még csak tapogatózás szintjén sem.

- Nem is érdekli a válogatottság? Szerény véleményem szerint ugyanis a válogatottban a mindenkori legjobbaknak kellene játszaniuk, márpedig ön most jobb, mint húsz évesen.
- Mivel senki sem hozta szóba a kérdést a szövetségből, nem kell foglalkoznom a felvetéssel. Ha hívnának, az persze új helyzet teremtene. De addig még a látszatát is kerülni akarom a felajánlkozásnak.

- Azt mondják, nem tud együtt játszani a jelenlegi válogatottakkal, nem jönnek ki egymással.
- Erről csak annyit: a Rátgéber-korszak kezdete előtt, vagyis az 1997-es pesti Eb-vel bezárólag - ahol hosszú idő után először megint eredményt értünk el a negyedik helyünkkel, Killik László vezetésével - is ugyanezekkel a játékosokkal kosaraztam együtt a válogatottban: Csákkal, Iványival, Ujvárival, Károlyival, Kalmár Naggyal, Seressel. Akkor kijöttünk, most nem?

- Ezek szerint most az Euroliga - és persze a bajnokság - élvez prioritást. Szerintem az európai sorozat nagy esélyese a GYSEV!
- Szerintem meg nem. Még a csoportküzdelmekből is hátra van kilenc forduló, mind a kilenc meccset elveszíthetjük, és akkor tovább sem jutunk. Ez még csak a harmadik évünk az Euroligában, ez más műfaj, ehhez tapasztalatra van szükség. Talán egy-két év múlva.

- Ez persze - a szerdai meccset látva - túlzottan pesszimista véleménynek tűnik.
- Szerintem csak realistának. Nem mondom, hogy nem játszunk jó formában, de egy Euroliga-címhez ennél azért több kell.