Elvesztette az Interliga-döntőt a Volán

A második helyen végzett az Alba Volán a jégkorong-Interligában, mivel győzelme ellenére nem tudta ledolgozni háromgólos hátrányát Olimpija Ljubljana ellen. A Dunaferr a negyedik helyen végzett.

Interliga, döntő, 2. mérkőzés:
Alba Volán - Olimpija Ljubljana 5-3 (1-1, 3-0, 1-1, 0-1) - hosszabbítás után
Székesfehérvár, 2000 néző
vezette: Konc, Chromsik, Masik (szlovákok).
gól: Ocskay, Gröschl, Palkovics, Orsó, Majoross, illetve Zagar, Vnuk, Kontrec.

Komoly versenyben, jó csapatok között háromgólos differenciát eltüntetni - emberpróbáló feladat. A Volán emberei ki is próbálták, s egy hete, a Jesenice ellen megoldották: az Interliga elődöntőjében 4-7-es vereséget követően 6-1-re kiütötték a gyengébbik szlovén csapatot, így jutottak a fináléba. Hogy ott, ragaszkodván rossz szokásukhoz, megint háromgólos hátrányt szedjenek össze az első meccsen. Az Olimpija Ljubljana (az Interliga címvédője) 4-1-re verte Ocskayékat a szlovén fővárosban. Az előzmények után persze Fehérvárott senki sem tartotta ledolgozhatatlannak a hátrányt, de borítékolható volt: pokoli küzdelem vár a trónfosztásra készülő, mellesleg alapszakasz-győztes Volánra.

S lőn! Az Olimpija nem követte el a Jesenice hibáját, vagyis nem az idő múlására és kivárásra játszott. A szlovének alighanem úgy gondolták, ha az elején betalálnak, el is veszik a magyarok kedvét és önbizalmát. Poloncic már a negyedik percben beköszönhetett volna, nagy igyekezetében vitte a kaput, kapust, mindent - csak a korong csúszott mellé. A túloldalon emberhátrányban is gólt szerezhetett volna Kovács, de kihagyta a helyzetet. Emberelőnyben viszont nem volt pardon: a 6. percben Ocskay vitte be a korongot, de nem várta meg az ilyenkor szokásos felállást, hanem a kékvonalról bődületes gólt ragasztott a bal felső sarokba. Tombolt a publikum - kezdetnek nem rossz.

Nem rogyott azonban meg a Ljubljana, ha tehette, ment előre, de a vendégek idegességét jól mutatta, hogy kettős emberelőnyben sem jutottak helyzetig. Aztán mégis egyenlítettek. A remekül cselező Poloncic fűzte fel a hazai védelem bal oldalát, passzából Zagar kotorta be a korongot. A harmad végén Palkovics rontotta el egy ziccer utolsó mozdulatát (sajnos, előrevetítve a későbbieket...), majd hazai oldalon izgulhattak, hogy Mega kapuja előtt nehogy becsorogjon egy emberkupac alól a pakk. Küzdelmes húsz perc volt az első.

A második meg diadalmas. Pedig három percig támadása sem volt az Albának, igaz, bebizonyosodott, hogy nem is kell. Gröschl helyzet nélkül, a kapu mögül (!) ütött gólt, a hogyanra a szlovén kapus, Ulcar tudna szomorú választ adni. Újabb három perc múlva kiderült, nagyon is az addigiak hatása alá került a jobb sorsra érdemes hálóőr, mert Palkovics megugrás utáni, takarásból meglőtt korongja a hóna alatt került a kapuba. S hogy (duplán) három a magyar igazság, Ulcar is megtapasztalhatta, hiszen megint három perc telt el, s benn volt a harmad harmadik találata is: Orsó cimbalomszögből emelte fel a léc alá a játékszert.

A parádés részhajrá a szlovén portás számára a meccs végét jelentette: vezetőedzője megkímélte őt és csapatát a további megpróbáltatásoktól. Cseréje, Mohorics nyomban kitornázta Kovács kapáslövését, jelezve, részéről a bemelegítés felesleges. A szlovének egyetlen gólszagú támadásánál a 12. percben Mega hárította parádésan Sivics lövését, az utolsó öt perc pedig a kölcsönös kiállítások jegyében telt. Egyszer sem volt mindkét csapat teljes létszámban a pályán, s ha Ocskay a harmad legvégén eltalálja közvetlen közelről a kaput, nem kellene azt írni: az emberelőnyöknek vajmi kevés látszata volt az eredményben.

A döntés az utolsó harmadra maradt. Rahmatullin lövésével indult (Megának csemege), Kontrec szólójával folytatódott (szép cselek után mellé), s az Olimpija ambícióit végül Vnuk is jelezte - fájdalom, ő már góllal. Samras passzát lőtte a jobb felsőbe. Tizennégy perce maradt a Volánnak, hogy legalább az összesített döntetlent kicsikarja, persze, ha Mega nem fogja meg Kontrec újabb ziccerét, a későbbiek formalitássá váltak volna. De megfogta, és a következő percben megint tombolt a nép: Majoross húzta be a mattot Mohorics kapujánál, Orsó elhibázhatatlan átadását követően. Szárnyakat kapott a Fevita, hatalmas elánnal támadott, de Ocskay hajszállal lemaradt Palkovics lőtt passzáról, Csibi próbálkozásánál pedig Mohorics lepkés keze volt a végállomás. Nagy buzgalmában majdnem a saját kapujánál hozta össze a gólt a Jasko-gárda, két védő összefutása után többször tüzelhettek a vendégcsatárok - fölé és Megába... Nagyon érett a hosszabbítás, s hogy be is érett, arról Palkovics tehet: az utolsó percben gyönyörűen hagyta faképnél a védelmet, de keresztben túlságosan elhúzta a korongot.

S mintha nem lett volna elég: a hazaiak kedvenc Krisztiánja a hirtelen halál első percében Ocskay álompasszával kilépett a kék vonalnál, rávezette, majd belelőtte a kiszolgáltatott kapusba a korongot. Meccslabda volt, melyet ilyen szinten nem szabad elhibázni. Tíz másodperc múlva kiderült, miért: Kontrec harmadik szólója már sikerrel zárult, a jobb szélről csúsztatott a hosszú sarokba. Szlovén emberkupac, magyar bánat - nem tartott egy percig a hosszabbítás, mely a tavalyihoz hasonló eredménnyel végződő Interligát zárt le. Győzött az Olimpija, a Volán második. Sovány vigasz, de igaz: lehettet volna fordítva is.

Összesítésben az Olimpija 7-6-ra nyerte az Interliga döntőjét.

A harmadik helyért, 2. mérkőzés:
Dunaferr - Acroni Jesenice (szlovén) 4-4 (2-1, 0-1, 2-2)
A magyar csapat gólütői: Horváth, Sándor, Peterdi, Ladányi
A Jesenice 6-4-es összesítéssel végzett a harmadik helyen.

Korábban:

Vereségek a jégkorong Interligában

Somos Zoltán